Szegedi tudósok: az első szegedi akadémikusnő

Szegedi tudósok cikksorozatunkban bemutatjuk szegedi kötődésű, a tudomány valamely ágával foglalkozó személyeket. E heti részben a Széchenyi-díjas magyar geokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját Hetényi Magdolnát mutatjuk be. Kutatási területe: a fosszilis energiahordozók geokémiája, a talajban található szerves anyagok és a környezeti geokémia.

Életpályája

Hetényi Magdolna Szentlőrinckátán született 1944. április 23.-án. 1962-ben érettségizett a szegedi Tömörkény István Gimnáziumban, majd beiratkozott a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának vegyész szakára. Itt szerzett vegyészdiplomát 1967-ben. Ennek megszerzése után rövid ideig az egyetem laboránsa (ekkor szerezte meg egyetemi doktori címét), illetve a szegedi konzervgyár vegyésze volt.

1969-ben visszatért az egyetemre, ahol az ásványtani, geokémiai és kőzettani tanszék tudományos munkatársa lett. 1977-ben középiskolai tanári diplomát szerzett. 1984-ben tudományos főmunkatársi megbízást kapott. 1991-ben került be a tanszék rendes oktatói közé, amikor egyetemi docenssé, majd öt évre rá egyetemi tanárrá nevezték ki (1995-ben habilitált). 2000 és 2009 között a tanszék vezetője volt. Szegedi állásán kívül 1980 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem előadójaként is tevékenykedett.

1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 1983-ban védte meg a földtudományok kandidátusi, 1995-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának és Geokémiai és Ásványkőzettani Bizottságnak lett tagja, utóbbinak 2002-től elnöke. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője lett, majd 2001-ben megválasztották az akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. Közben 2004-ben a Doktori Tanácsba is bekerült (itt 2007-ig dolgozott), valamint a Földtudományi Komplex Bizottság állandó meghívottja. Akadémiai tisztségein túl 1991 és 1999 között az Európai Szervesgeokémikus Szövetség elnökségi tagja volt, valamint az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) több zsűrijében vett részt. A Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Kémikusok Egyesülete tagja.

Munkássága

Fő kutatási területe a fosszilis energiahordozók geokémiája, a talajban található szerves anyagok és a környezeti geokémia. Laboratóriumi kísérletekkel sikerült szimulálnia az üledékes kőzetek szerves anyagának átalakulását, valamint modellezte a kőolaj és a földgáz képződését. E kísérletei során elemezte a keletkező szénhidrogének mennyiségét, illetve minőségét meghatározó tulajdonságok (így az ásványi mátrix és a környezeti paraméterek) szerepét. Nevéhez fűződik a földgáz- és/vagy kőolajképzésre alkalmas szerves anyagok előfordulási arányának megállapítása a Magyarországon található neogén üledékes kőzetekben. A magyarországi maar-kráterekben felhalmozódott olajpalák szerves anyagának szénhidrogén-genetikai sajátosságainak és biológiai prekurzor anyaguk elsőkénti meghatározója. A magyarországi szerves geokémiai oktatás egyik szervezője és megteremtője Budapesten és Szegeden. Több mint százharminc tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, ebből egy könyvfejezet. Közleményeit elsősorban magyar és angol nyelven publikálja.

Díjak, elismerések

• Vendl Mária-emlékérem (1994)
• Akadémiai Díj (1999)
• Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1999, OTKA)
• Széchenyi-díj (2008)