Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Szeged

Kilencven éve hunyt el Móra Ferenc, Szeged páratlan írója

Kilencven éve hunyt el Móra Ferenc, Szeged páratlan írója

"Alig élt magyar író, aki annyira a Közönség elé tárta volna csodálatosan változatos és gazdag életének minden mozzanatát, mint Móra Ferenc"

Tóth Norbert
Szerző: Tóth Norbert
2024. február 8., csütörtök
Kilencven éve hunyt el Móra Ferenc, Szeged páratlan írója

Kilencven éve, 1934. február 8-án hunyt el Móra Ferenc író, újságíró, könyvtár- és múzeumigazgató, a Kincskereső kisködmön és az Aranykoporsó írója, a „tiszteletbeli makói”. A mai napig nemcsak Szeged, de Magyarország legnépszerűbb írói között szerepel.

Rendkívül tartalmasan telt elétének 54 éve.

 

Az író életpályája

Kiskunfélegyházán született Móra Ferenc 1879. július 19-én. Apja örökös pénzgondokkal küzdő szegény szűcsmester, anyja kenyérsütő asszony volt. A szülők a nagy szegénység ellenére is mindent megtettek azért, hogy fiaik, Ferenc és a bátyja, István tanult emberek legyenek.

Móra Ferenc a kiskunfélegyházi gimnáziumban tanult, és már 16 éves korában verse jelent meg a Félegyházi Hírlapban. A pesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos volt, de tanulmányait három év múlva félbehagyta. Rövid ideig Felsőlövőn tanított,

 majd 1902-ben a Szegedi Napló újságírója lett.

Volt városházi tudósító, majd Csipke aláírással a lap Máról holnapra című tárca-, glossza- és karcolatsorozatának írt, hamarosan Tömörkény mellett a lap vezető publicistájaként jegyezték. 

1904-ben a Tömörkény igazgatása alatt álló Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum munkatársa lett.

A barátsága ekkor kezdődött Pósa Lajossal, a "mesekirállyal", aki felfedezte benne a kiváló gyermekírót. 1905 és 1923 között Az Én Újságom több álnéven író munkatársa volt, s ekkor születtek munkásságának máig legnépszerűbb darabjai: a Rab ember fiai, Csilicsali Csalavári Csalavér, a Dióbél királyfi és a Kincskereső kisködmön, amelyeket később tévében, rádióban is feldolgoztak.

Móra 1913-ban a Szegedi Napló főszerkesztője lett, költőként, ifjúsági íróként és politikai újságíróként is országos hírnévre tett szert. 1915-ben a Petőfi Társaság tagjává választották, majd két évvel később 

a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum igazgatója lett.

A háború vége felé a polgári demokratikus átalakulás szegedi előkészítőinek egyike volt. 1919. április 1-jén megjelent Memento című vezércikkét ellenségei vérengzésre való felhívásként magyarázták, emiatt lemondásra kényszerült a Napló főszerkesztői tisztéről.

 

Később a Magyar Hírlap közölte írásait, útirajzait, ásatásairól szóló színes, már-már novellisztikus tudósításait. A líra és a publicisztika mellett a húszas évek elejétől a regény műfajában is kiteljesedett. 

Az írót 1932-ben Szegeden díszdoktorrá avatták, e jeles alkalommal adta át az Aranykoporsó című történelmi regény első példányát az egyetemnek.

Szerencsés kutatónak is mondhatta magát: 1907 és 1914 között a Torontál megyei Csókán európai hírű kőkori telepet tárt fel, s Szeged környékén szinte minden korból értékes leletekkel gyarapította a hazai régészetet.

Felesége Walleshausen Ilona volt, aki a maga korában szintén országos ismertséget szerzett Móra Ferencné néven írt és számos kiadást megért szakácskönyvével. Egyetlen lányuk született, Móra Anna, aki az író sok művében megjelenik, Panka néven.

 

Súlyosra fordult az állapota

1930-tól betegeskedni kezdett Móra Ferenc, 1933-ban hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, hamarosan meg is műtötték Pesten, de már nem lehetett rajta segíteni. Hazatért Szegedre, s cikksorozatot kezdett írni - haldoklásának történetét. A Délmagyarország 1934. február 7-i számában írták meg, hogy súlyosra fordult az író állapota, amely a következőképpen volt olvasható:

Móra Ferencnek, a nagy írónak betegsége kedden délelőtt súlyosra fordult. Mint ismeretes, Móra Ferenc az elmúlt év nyarán súlyos műtéten esett keresztül, a műtét ugyan sikerült, de ugy látszik, a betegség okát nem szüntette meg. Móra Ferenc egészsége azóta nem tért vissza s bár egészen hétfő reggelig fentjárt s irta csudálatos szépségű cikkeit, barátai és ismerősei egyre fájdalmasabb aggodalommal látták a nagy iró küzködését betegségével. A vasárnapi cikkeit még megírta, de vasárnap már fáradt, bágyadt volt, hétfőn nem kelt fel az ágyból s kedden testi gyöngesége még jobban erőt vett rajta. Kedden délután meglátogatta a nagy irót betegágyánál Glattfeld e r Gyula megyéspüspök s szeretetteljes szavakkal nyujotla neki a vallás vigaszát. Az orvosai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a nagybeteg irónak minél előbb vissza"erezzék egészségét és munkaerejét. Éjfélután fél 2 órakor Móra Ferenc állapota válságossá vált. 

Nemcsak Szegeden, országosan is érdeklődtek hogyan léte felől.

 

Az utolsó nap 

Móra Ferenc félig nyitott szemmel fekszik az ágyon, arca fakó, fehér haja csapzottan simul verejtékező homlokára, Lélekzete egyre nehezebb, de öntudatnál van. Mindent lát, mindenkit megismer, minden szót meghall. Sirni nem szabad a közelében, el kell titkolni a könnyeket és a szomszéd szobákból áthallatszik a visszafojtott zokogás, az ajtót gyorsan becsukják. A telefon csengőjét elzárták, hogy éles hangja ne zavarja, ne kinozza a haldoklót. A letompított csengő egyre berreg. Sorra jelentkeznek az érdeklődők, a budapesti szerkesztőségek, a szegedi barátok, a muzeum, a városháza. Tegnap este óta nincs változás. A beteg alszik. Pedig ez már nem álom, csak végtelen és egyre fokozódó gyengeség. Néha megmozdul és felnyög a beteg. Halkan, alig halhatóan néhány szót suttog. A szikkadt, elvékonyodott kéz megmozdul, az ujjak simogatásra hajlanak, a szemek riadt szomorúsággal felnyílnak és a száj halkan, rekedten suttog. A következő pillanatban ismét lecsukódnak a szemek, a kéz elernyed és újból hallatszik a nehéz lélegzés. Így múlnak az ólmos, fájdalmas negyed órák. Gulácsi Irén az ágy fejénél ül és könnyes szemmel imádkozik. Mindenki várja a csodát és már senki sem hisz a csodában... 

- volt olvasható a Délmagyarországban. A szegedi író február 9-én hunyt el.

"De mit tudjunk most mondani, amikor nem a mások gyászát kell elsiratnunk, hanem a magunkét? Szinte pár perccel ezelőtt még Móra Ferenc- kifehéredett, elgyöngült, lázas-forró, de élő kezét szorongattuk s most tollat kell kezünkbe szorítanunk, hogy róla írjunk."

- írta a Délmagyarország mély gyásszal halálának megtörténtekor.

Ahogy megfogalmazta a sajtó 1934-ben: alig élt magyar író, aki annyira a Közönség elé tárta volna csodálatosan változatos és gazdag életének minden mozzanatát, mint Móra Ferenc.

Délmagyarország, 1934. február (10. évfolyam, 25-47. szám) / 1934-02-09 / 31. szám

 


Móra végig megmaradt Szegeden: 1922-ben a Napló helyébe lépő Szeged-nek, majd a Szeged-et követő Délmagyarországnak lett állandó főmunkatársa és tárcaírója.

A gyászhír bejelentése a Délmagyarországban.

 

Meg kell említeni, hogy a mai napig a nevét viseli Szegeden a múzeum (Móra Ferenc Múzeum), és egy újszegedi kollégium (Móra Ferenc Szakkollégium).

 

újságíró író Móra Ferenc Szeged évforduló

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo