Idén 100 éve kezdték folytatni a Dóm építését

Azt talán a legtöbb szegedi tudja, hogy a szegedi dóm építésének terve szorosan összefügg a nagy árvízzel, ugyanis a város újjáépítésének emlékére kívántak monumentális templomot építeni – erre 1880 novemberében tett ünnepi fogadalmat Szeged város képviselőtestülete. Azonban ahogy az első világháború az ország sorsát átírta, úgy a szegedi dómét is.

Az első terveket Schulek Frigyes, a budai Halász­bástya alkotója készítette, forráshiány miatt azonban az igen ambiciózus terveket egyszerűsíteni kellett, így a Dóm építését – ami akkor még csak fogadalmi templomnak volt tervezve – a Foerk Ernő-féle koncepció alapján kezdték el kivitelezni 1913-ban.

1914. június 21-én tették le ünnepélyes egyházi szertartás keretében az épülő fogadalmi templom alapkövét. Az eseményen többek között részt vett Jankovich Béla kulturminiszter, Cicatricis Lajos főispán és Szeged polgármestere, Lázár György. A szertartást Glattfelder Gyula megyés püspök tartotta:

– olvasható a Délmagyarország 1914. június 23-i számában.

Az építkezés gyors ütemben megindult, azonban egy hónappal később a világháború kitörése miatt felfüggesztették. A tornyok alsó harmadánál látható márványsáv ezt örökíti meg a Szózat szavaival: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért 1914-18”.

A világháborút követő súlyos infláció tovább gátolta az építkezés befejezését, azonban mivel a trianoni békediktátumban elcsatolták az egyházmegye székhelyét, Temesvárt, így a Szegedre átköltöző egyháznak szüksége lett egy szegedi székesegyházra. 

1921-ben felkeresték Foerk Ernőt, hogy dolgozza ki az építés továbbfolytatásának tervét. Még ebben az évben gyűjtés indult a templom elkészítésére, a városban jótékony előadásokat, kiállításokat szerveztek, melyek bevételét a templomépítésre fordították. A város újabb 2,5 ezer hold közlegelőt ad bérbe, amelynek díjaként befolyó stabil „búza-valuta” biztosítja, hogy 1923-ban újra elkezdhetik az építkezést, amely – ha nem is a háború előtti ütemben – mégis előre haladt.

1924 augusztusában emelték fel a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét a helyére. Ugyanez év karácsonyán mutatták be az utolsó szentmisét a régi Demeter templomban, majd pontifikálta utána ugyanazon a napon Glattfelder Gyula csanádi püspök az első szentmisét az új templomban.
1925-ben és 1926-ban tették fel a gömböt és a keresztet a tornyokra. A közelgő gazdasági válság miatt a templom belső építészeti munkáit nem tudták teljességgel a tervek szerint befejezni, végül egy félmillió pengős váltókölcsön biztosította a belső berendezés adományokból meg nem valósítható részének anyagi fedezetét.

Az ünnepélyes templomszentelésre 1930. október 24-én került sor, a Csanádi Egyházmegye alapításának 900. évfordulóján, Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter jelenlétében. Szintén ekkor avatták fel a Dömötör-toronynak a Belváros felé néző falán a Horthy Miklós-domborműt, amelyet 1946-ban távolítottak el.