Márciusban megkezdődött a biológiai szúnyoggyérítés Szegeden

A március elején megkezdődött megfigyelések Szeged több pontján fejlett csípőszúnyog lárvákat találtak közepes egyedszámban, amelyek ellen megkezdődött a biológiai védekezés - írja Makrai László, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója portálunkhoz eljuttatott közleményében, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közlünk.

Szegeden tavalytól már közel 300 állandó és időszakos vízállásának szúnyoglárváit vizsgálják heti rendszerességgel. Az első, biológiai készítménnyel történt beavatkozás a Szőregi Budzsáki erdőben és az Újszegedi Lőtér bombatölcséreinek vizeiben történt. Ezt követi a Tisza hullámterének hattyasi és gyálai szakaszának kubikgödreinek kezelése. Az elhúzódó árhullám a Tiszán megtöltötte a hullámtér mélyebb pontjait, kubikgödreit, ezek az apadással leválnak a folyóról, az anyamederről, és gyorsan felmelegedő kisebb tavakká, tócsákká alakulnak. Az iszapban évekig elfekvő peték aktiválódtak, kikeltek és fejlődésnek indulnak a lárvák. A korai kezelés alapjaiban csökkenti az exponenciálisan, robbanásszerűen fejlődő populáció induló növekedési dinamikáját. A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. Szegeden 2012-től alapvetően átalakította a szúnyoggyérítés gyakorlatát. Az új, hazánkban egyedülállón működtetett rendszer a vizekben élő szúnyoglárvák földi biológiai kezelésére vonatkozik, ellentétben a korábbi, teljes várost érintő, drága légi kémiai irtással. A légi irtást csak szükség esetén vetjük be, és akkor sem teljes várost érintően, hanem kisebb, a heti csípésszám vizsgálatok szerint mutatott kritikus érték fölötti körzetekben. Így a korábban megszokott esti repülőgép hiánya nem azt jelenti, hogy henyélünk, hanem azt, hogy más, olcsóbb és valóban környezetkímélő utat járunk. Más magyar városokban, amint a lakossági ingerküszöböt, majd a sajtó ingerküszöbét eléri a panasz, akkor rendel a város egy totális vegyszeres irtást. A biológiai lárvairtást igen hatékonyan sikerült megoldani, ugyanis azok a csípőszúnyogfajok, amelyek a szegedi tavakban, állóvizekben fejlődnek, szinte eltűntek a csípésszámvizsgálatok befogott példányai közül. (Az embert támadó csípőszúnyogok nem egy, hanem egy tucat eltérő életmódú fajhoz tartoznak.) Ezzel a folyamatos, magas szervezettséget és tudományos felkészültséget igénylő, kevésbé látványos, de hatékony munkával Szeged nagy részén a komfortérzetet zavaró szint alá tudtuk csökkenteni a szúnyogártalmat. Csak a természet megerőszakolásával tudnánk teljes szúnyogmentességet elérni. Más repülő rovarok (például árvaszúnyog) kiirtására pedig nincs megbízásunk. Nem is lenne józan ésszel indokolható pont itt a Tisza partján kedves rovarunk, a tiszavirág egyik utolsó élőhelyén. Továbbra is legnagyobb gondunk a gyálaréti Holt-Tiszával van, amely a korábbi szennyvízbefogadóként való üzemelése, illetve a jelenlegi is zajló (egy kertészet által nem is használt, de el nem zárt) rendezetlen termálvíz bevezetés miatt ideális "szúnyoggyár", amely képes ellátni a déli városrészeket, de akár Alsóvárost is. Erre fordítjuk a legtöbb pénzt és energiát. Kérjük a lakosságot, hogy amennyiben esővíz tárolására, felfogására alkalmas edényük van, például hordó, kerti tó, vízzel teli ladik, gumiabroncs stb., akkor gondoljanak rá, hogy néhány liter víz egy egész utcát el tud látni szúnyoggal. Ne felejtsük, a nyári melegben 4 nap alatt képes kifejlődni a petéből a repülő rovar. Az ábrán az elrendelt gyálai Tisza szakasz hullámterének kijelölt tenyészőhelyei láthatók: