A legkisebb roma lány és a doktori ösztöndíj meséje + FOTÓK

Modern magyar népmesébe illő történet Orsós Zsuzsanna biológusé, aki egy szegény hétgyermekes roma családból tört fel az MTA ösztöndíjáig. A kutató ma azon munkálkodik, hogy a hasonló sorsú roma gyerekekhez elvigye a tanulás örömét, és tanítását, miszerint "a származás nem lehet akadály a célok elérése érdekében".

"Gyermekkoromban álmomban sem gondoltam, hogy doktor lehetek. Azt viszont már egészen fiatalon tudtam, hogy nem akarok úgy élni, mint a szüleim, állandó veszekedésben."

Orsós Zsuzsanna

ez utóbbi mondatot egyaránt címezte a Millenniumi Kávéház gyermek és felnőtt közönségének, akik azért jöttek a csütörtök esti rendezvényre, hogy tanúi legyenek egy sikeres roma nő karrierjének. A kutató, biológus büszkén vallja magát cigánynak, hiszen származása egy pillanatra sem feledtette el vele honnan indult. Orsós Zsuzsanna a Szegedi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat és az AKUT Egyesület meghívására érkezett Szegedre.

A hétgyermekes család mélyszegénységben élt egy Tolna megyei faluban.

Orsós Zsuzsanna

szülei írástudatlan munkások voltak, testvérei vele ellentétben pedig még érettségit sem tettek: a nővérei háztartásbeliek, fivére pedig szakmunkásként dolgozik. A szerény körülmények ellenére a család mindig is büszke volt Zsuzsannára, aki még az általános iskolában fertőződött meg a biológia és a kémia szeretetével. A németkéri általános iskolában osztályfőnöke a jó tanulmányi eredményei ellenére sem ajánlotta neki a gimnáziumi továbbtanulást, kerek-perec kimondta: nem való kémia–biológia fókuszú középiskolába. Zsuzsanna már ekkor is érezte, nem szüleiért vagy tanárai kedvéért, hanem önmagáért tanul. Mivel örömét lelte a könyvekben, és kedvenc biológia-kémia szakos tanára is mentorálta, támogatta terveit, felvételizett Pécsre. A kutatónő ma már csak mosolyogva emlékszik vissza egykori önmagára. Arra a tizenéves lányra, aki alig merte elhagyni a megyehatárt, és már a gondolattól is megrémült, hogy évekre kollégiumba kell költöznie. Itt ismerkedett meg jó barátnőjével,

Keserű Valériával

, aki lelki támasza volt, aki bevezette a társasági életbe. "Sokat tanultam tőle. Korábban nem tudtam azt sem, milyen jó megfogni valakinek a kezét, milyen egy valódi baráti ölelés, sőt a karácsonyt is általa ismertem meg" - osztotta meg az érdeklődőkkel a szívszorító részleteket. A gimnáziumot kiemelkedő eredménnyel végezte el, továbbtanulásra mégsem gondolhatott, mert az Orsós családnak nem volt miből támogatnia őt, sőt, sokkal inkább ők szorultak támogatásra. Rövid keserves munkakereséssel töltött időt követően Pécsett talált munkát az egyetemen, a vegyipari technikus ekkor ismerkedett meg a legmodernebb biotechnológiai módszerekkel. Hat évvel az érettségi után beadta a jelentkezését a pécsi egyetem biológia szakára, a sors - pontosabban felvételi ponthatár - azonban Szegedre sodorta, ami a távolságot tekintve még messzebb volt a családi háztól, ám az anyaintézményben a tanulás mellett is végezhető munkát ajánlottak neki. "Féltem is, furcsa érzés volt az új városban, plusz visszatérni a diákok közé az iskolapadban. Itt voltam igazán egyetemista, most is imádom Szegedet." Egy év elteltével Orsós Zsuzsanna előtt megnyílt a tudományos pálya: bekerült a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának PhD-programjába. Az államvizsga után egy évig a Romaversitas Alapítvány ösztöndíjasa volt, majd 2006-ban elsőként elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia cigány származásúaknak fenntartott támogatását. PhD munkája az észak-magyarországi romák genetikai vizsgálatára terjedt ki, melyben a kutatónő azt vizsgálta, érzékenyebbek-e a cigányok a daganatos betegségek kialakulására. Az ösztöndíjjal természetesen óriási sajtóvisszhang is járt, Orsós Zsuzsannát lépten-nyomon mikrofonvégre kapták. A doktori disszertáció 2013-ban megszületett, Zsuzsanna summa cum laude végzett.

"A származás nem lehet akadály a célok elérése érdekében" - nyomatékosította a kutatónő. Tudja, hogy az akadémiától kapott anyagi támogatás karrierje egyik legfontosabb mérföldköve, mégis úgy érzi, nem ettől változott meg az élete. Szerinte a legfontosabb, hogy felismerte, az otthonról hozott példa, illetve az osztályfőnöki mellébeszélés ellenére képes volt bátorságot gyűjteni a továbbtanuláshoz. "Sokan mondják: persze, mert neki mázlija volt, jókor volt jó helyen. Ez az ösztöndíjamra lehet, hogy igaz, de az érettségimért, a diplomámért én küzdöttem meg. Az embernek tennie kell a szerencséért, olyan ez, mint a lottó." A hajdanán lenézett lány ma biológus adjunktus a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Népegészségtani Intézetében, a Gandhi Gimnáziumban pedig előadásokat tart egészségfejlesztés témában. Roma gyerekeket tanít az egészséges életmódra úgy, hogy összefüggésekben mutatja be nekik a szenvedélybetegségeket. Nemcsak azok káros hatásairól világosítja fel őket, hanem azt is elmagyarázza, hol kell változtatni az életben, ha például a stresszbehatás okozta károsodást akarják csökkenteni, hogyan és miért kell letenni a cigarettát. "Nagyon sokakat érdekel, hogyan állok helyt roma nőként. Úgy érzem, nem kell szégyenkeznem, sem eltakarnom az arcomat, ha arról van szó, megteremtettem-e minden alapot a lányom jövőjéhez."