Pocsai Blanka kamrája: Levendulás cseresznyelekvártól a kandírozott rózsasziromig

A nyár gyümölcscsodái hamar elillannak, ezért a háziasszonyok évszázadok óta üvegbe zárják az ízek és illatok harmóniáját, a tél beálltával egymás mellett sorakoznak a színes varázslatok a kamrapolcokon. Pocsai Blanka lekvárjaiban őrzi a hagyományokat, ugyanakkor mindig belevisz egy kis csavart a finomságokba. Így születhetett meg a levendulás cseresznyelekvár, a bodzalekvár vagy a rózsalekvár.

A gyümölcsszezon az eperrel kezdődik, majd folytatódik a cseresznyével, a meggyel, a sárgabarackkal, végül a málnával és a szilvával zárul. Ezek azok a hagyományos alapanyagok, amelyek - amennyiben túlélik a süteményévszakot - lekvárként végzik, hogy még a cudarul hideg téli hónapokban is megörvendeztessenek minket egy szelet vajas kenyéren. Vannak azonban olyan háziasszonyok, akik időt és energiát nem sajnálva turbózzák fel a jól bevált recepteket, és első hallásra furcsa hozzávalókkal spékelik meg a klasszikusokat.

Pocsai Blanka

, a Fidesz-KDNP-L.É.T. újszegedi önkormányzati képviselőjelöltje is így jár el, a kamrája polcain visszaköszönnek a levendulás cseresznyelekvárok, a bodza-, rózsa-, sárgadinnye- és narancslekvárok, sőt, olyan extra dolgok is felbukkannak, mint a kandírozott rózsaszirom és a kandírozott gyömbér. "Amikor csinálok valami különlegességet, minden alkalommal rájövök, hogy valójában milyen egyszerűen elkészíthető. Úgy vettem észre, nagyon sokaknak örömet tudok szerezni az ilyenekkel mint apró ajándékokkal. Pihentet az elkészítésük, és jólesik, ha örömet tudok vele szerezni egy szerettemnek, barátomnak, barátnőmnek" - ecsetelte lelkesen Pocsai Blanka a modern háziasszony hobbiját. Megtudtuk, a kandírozott gyömbér megfázásra, míg a rózsaszirom fagylaltra és krémes torták dekorációjaként való, az elkészítés pedig nem akkora ördöngösség, mint amilyennek hangzik, valójában egy csipetnyi türelemjáték és leheletnyi lelkesedés kell a papírra vetett recept mellé.

"Nem kell ódzkodni a lekvárfőzéstől, viszont úgy kell hozzákezdenünk, hogy tisztázzuk magunkban, melyik üveget mire szeretnénk majd használni. Sokan azt mondják, a természetes ízek megtartása miatt nem adnak cukrot a gyümölcshöz, viszont ez a módszer hosszabb főzést igényel. Akik inkább a praktikumot tartják szem előtt, mint én is, dzsemfixszel is készítenek, és cukros változatot is főznek. Előbbi takarékos, gyors, a lekvárt pedig süteményekhez és főzéshez lehet majd használni." A cseresznyés levendulalekvár nagy kedvenc a családban, az idei finomságokhoz a fiával közösen gyűjtötték az alapanyagokat. A kimaradt növényből valószínűleg levendulaolaj lesz, Pocsai Blanka ezt minden túlhajszolt hölgynek ajánlja, aki szeret a fürdőszobában regenerálódni. "Szeretem a természetes dolgokat, gyógyszerhez csak végső esetben nyúlok, ezért mindenben a természet ajándéka fog meg először" - árulta el azt, hogyan fordul egy-egy recepthez. Mint mondta, javarészt barátnőktől, kolléganőktől gyűjti be a tippeket, ezekhez kombinálja kedvenc ízvilágait. Egy, a családból vett ötlet nyomán született meg a dióbefőtt és a zöld paradicsomlekvár is. Előbbit párja javasolta: "néhány éve említette, hogy a nagyszüleinél kóstolt ilyesmit és próbáljuk ki. Nagyon macerás elkészíteni, mert 10 napig vízcserével áztatni kell a csonthéjasodás előtt leszedett zöld diót, majd fahéjas, szegfűszeges szirupban át kell főzni, végül üvegbe eltenni. Döbbenetes íze van, sültekhez, önmagában, süteményekhez vagy akár tejberizshez is kiválóan passzol". A bodzalekvár magas C-vitamin-tartalma miatt került a repertoárba, a lila érett bogyókból készült dzsemet a Gregor József Általános Iskola kisdiákjai is letesztelték, amikor a z-betűt tanulták. "Tanulás közben lekvárkóstolót tartottunk, a kicsik pedig nagy örömmel fogadták" - mosolygott. A lekvárfőzést szeretni kell, bízva a fantáziában és a kézügyességben varázsolni lehet az ízekkel - állítja. A család a gyümölcsízes időszaknál talán csak a téli, süteményes és muffinos szezont várja jobban, az eltett finomságokból is ilyenkor fogy a legtöbb.