Vélhetően megfejtették a spanyolnátha rejtélyét amerikai tudósok

Megfejtették az 1918-ban több tízmillió emberéletet követelő influenzajárvány pusztító erejének rejtélyét amerikai kutatók, akik a vírus eredetére, valamint arra keresték a választ, hogy miért volt olyan gyilkos a kór, amelynek főként fiatalok estek áldozatául.

Az Arizonai Egyetem

Michael Worobey

által vezetett csoportjának kutatása arra enged következtetni, hogy az elszenvedett influenzabetegségek alapján meg lehet jósolni, mennyire fenyeget egy jövőbeni járvány egy-egy embert. Ez az információ javíthatja az oltási stratégiákat, illetve a megelőzést és a felkészülést. "Az 1918-as nagy influenzajárvány óta rejtély volt, hogy honnan jött a vírus, és miért szedett annyi halálos áldozatot, főként a fiatal felnőttek körében. Nagy kérdés volt, mitől lett annyira súlyos a járvány, mint ahogy az is, hogy számíthatunk-e hasonlóra manapság, vagy az akkori helyzetben volt valami különleges" - fogalmazott Michael Worobey, aki kollégáival egy példátlanul pontos molekuláris órát megalkotva tárta fel és hasonlította össze az 1918-as H1N1 influenza A-vírus (IAV), a H1N1-sertésinfluenza, valamint a spanyolnátha utáni - 1918 és 1957 közötti - szezonális H1N1-influenzavírus törzsek eredetét. Meglepetésre nem találtak bizonyítékot a spanyolnátha eredetéről elterjedt feltételezésekre, vagyis arra, hogy közvetlenül a madarakról terjedt át, vagy hogy géncsere történt a már meglévő emberi és a sertésinfluenza-törzsek között. Eredményeik arra mutatnak, hogy a spanyolnáthaként emlegetett járvány vírusa röviddel 1918 előtt jelent meg, és benne egy madárinfluenza-vírus olvadt össze egy emberi H1-vírussal, amely már 10-15 évvel korábban fertőzött. "Apróságnak tűnik, de ez lehet a kirakós hiányzó darabja" - mondta Michael Worobey. - Ahogy megvan a kulcs, sok más részlet is a helyére kerül." Ha egy beteg korábban megfertőződött H1-vírussal, az magyarázat lehet arra, hogy az 1918-as járvány idején miért volt sokkal alacsonyabb a halálozási ráta a körükben, mint azoknál, akik a legnagyobb számban haltak meg, vagyis a 29 év körüliek csoportjánál. Az IAV jellemzően és elsősorban kisgyerekekre, valamint idősekre halálos, a spanyolnátha vírusa azonban a 20-40 év közöttiek közül szedett nagy számban áldozatokat, akiknek halálát a legtöbb esetben másodlagos baktériumfertőzések, azon belül is tüdőgyulladás okozta. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban a szerzők azt írták, ennek hátterében az állhatott, hogy sok, a járvány idején fiatal felnőtt 1880 és 1900 között született, és gyerekként a H3N8 influenzának volt kitéve, így semmiféle védettséget nem szereztek a spanyolnátha vírusával szemben. A H3N8 vírusnak másmilyen antigén fehérjéi voltak, mint a H1N1 vírus két fő antigén fehérjéi.