Az első szegedi vonattúra Bécsbe + FOTÓK

Először indult élményvonat Szegedről Bécsbe az adventi vásárba. Ennek köszönhetően belekóstolhattak a Tisza-partiak a császárváros forgatagába, ahol egész más mértékkel mérnek, mint idehaza, mégis tele a város magyar szóval, viszont az adventi vásárokat végignézve ráébredhetünk, miért is olyan értékes a mi Dóm téri vásárunk.

A MÁV egy új, s reményekkel teli vállalkozásba fogott még 2007-ben, és itt is – mint a világ nagy körforgásában – minden a szerelemmel kezdődött. Gyertyafény Expressz néven egy Valentin-napi szerelemvonat indult háromórás utazással és egy komplett ebéddel. Azóta az állami vasút vállalata egy külön céget hozott létre az élményvonatozásra MÁV Nosztalgia Kft. néven. A cég egyik szolgáltatása az Élményvonat, amely nemcsak érdekes úti célokra repíti el utasait kedvező áron, hanem az utazás során családias hangulatban, számos érdekes programról, apró meglepetésről gondoskodik. Így volt ez azon az adventi vonaton, amit először indítottak vidéki városból Bécsbe. A Szeged – Bécs expressz múlt szombaton hajnali 4.45-kor gördült ki a nagyállomásról, és 10.42-re futott be a császárvárosba. Az utazáson portálunk több munkatársa is részt vett, így nem szűkölködtünk „vonatos” tapasztalatokkal. A szerelvényen welcome drinkkel és reggeli üdvözlő falatkával fogadtak, majd az egész út során kitüntetett figyelembe részesült minden utas. Az Orfeum mulatós kocsiban már reggeltől szólt a zene, visszafelé pedig retró diszkóban mulathattak a táncos lábúak. A jó hangulatért mindent megtett a személyzet, és persze maga a közeg is fokozta a vidámságot – na és persze egy kis hazai gyümölcspárlat itt-ott.

A Dóm tér árnyékában

Annál ambivalensebb képpel fogadott minket Bécs belvárosa. A cél ugyanis az adventi vásár és annak hangulata volt, amiben nekünk, szegedieknek szerencsére évtizedes tapasztalatunk van főként a Dóm téri kézművesek, óriáskoszorú, bálaszínház (ha éppen pénz hiányában nem szünetel, mint idén), bálalabirintus, pónilovas forgó, valamint a lacikonyhások ölelésében. Adott volt tehát az összehasonlítás. Ha futballnyelven fogalmazunk, akkor bizony a mi Dóm téri vásárunk NB I középmezőny, a bécsi pedig ott kullog a megye első osztály élmezőnyében vagy az NB III kieső zónája körül. A tömeg sűrűsége a maximumra dagadt, és igaz, hogy megfogadtam, a forralt bort nem hagyom ki, és még azt a 900 forintot is rászántam volna, amit amúgy nagyot röhögve sosem, csakhogy a komfortfokozat már sokkal inkább a zsebembe tartotta az eurókat. Két-három, a legforgalmasabb helyre kitett könyöklő asztalon kívül nem akadt hely, ahol megállhattam volna. A vásári árusok – visszatérve a focinyelvhez – valahol az ötödik liga környékén vitézkedtek szegedi társaikhoz képest. Irány a bevásárlónegyed, séta a karácsonyi díszbe öltözött Mariahilfer Strasse üzletei között.

Bécs is megér egy estet

Rengeteg a magyar, ez már elsőre feltűnt, szinte több hazai csengésű szófoszlányt csíptem el, mint németet. Ami viszont kitűnik, és érdemes itt is összehasonlítást tenni, hogy például a mi Budapestünk belvárosa már régen nincs olyan távol Bécsétől, viszont az életszínvonal és a stílus igencsak fölénk magasodik. Nemcsak jól élnek az osztrákok, hanem még ízlésük is van. Nem csoda, hogy a mi felső tízezrünk előszeretettel költi el pénzét Ausztria fővárosában. Bécs nemcsak annak ér meg egy hosszú napot – de inkább kettőt, hármat –, akinek dagad a bankszámlája, hanem annak is, aki kirándulni szeretne. A múzeumok például 18 év alatt teljesen ingyenesek, nem beszélve arról, hogy kívülről is gyönyörűek, érdemes tehát a múezumnegyedben eltölteni egy kis időt. De akinek ideje engedi, érdemes költenie egy kis pénzt utazásra, és a Bécs melletti kis falvakba, erdőkbe kirándulni; mesebeli településekbe lehet botlani. Ha összegeznénk a tapasztalatokat Bécs – ahogy Pest is – megér egy estet, de inkább két-három napot, viszont lehetne szervezni egy túrát bécsieknek Szegedre, a mi adventi vásárunkba tapasztalatokat gyűjteni...