Nem egész egy hete „gyüttek mög” alsóvárosi fészkükre a közel egy évtizede itt fészkelő gólyák. Míg Sándor élete párja a családi fészket igazgatta, addig Ilonka a fészket próbálgatta. Miután rendbe rakták nászruhájukat, azon mód neki is kezdtek a fiókagyártásnak. A siker szinte biztosnak látszik, mivel az eseményt örömteli kelepeléssel fejezték be. Sándor és Juliska sajnos tavaly nem örvendezhetett sokáig fiókáiknak, mert a szokatlan esős és hideg tavasz során a kikelt apróságok sorra potyogtak ki a szétázott fészekből. Ugyan lelkes madárvédők megpróbálták visszatenni őket, azonban az esést és a hideget már nem élték túl. Ezt követően a szomorú gólyaszülők tavaly már nem is tértek vissza a fészekbe. Idén azonban a jó idő hamar a Vadkerti téren „berendezett” összkomfortos fészekbe csábította a párocskát. A tél csapásai alatt kissé megroggyant fészket pár nap alatt megjavították, és felderítették a környék tavacskáit, susnyásait, ahol a békák rémülten buktak a víz alá, ahol elgondolkodtak az elkövetkezendő, számukra igen nehéz éven. Sándort és Juliskát azonban a környékbeli lakók örömmel köszöntötték, hiszen a hűséges gólyák annak ellenére visszatértek a vas villanyoszlopra rakott fészekhez, hogy tavaly cudarul elbánt velük az anyatermészet. Mindenképpen figyelemreméltó a városi környezetben a pár, hiszen ezzel is jelzik, a nagyvárosi nyüzsgés, zaj és por ellenére a természet igen közel van hozzánk.
A fehér gólya
A fehér gólya szinte egész Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. Elsősorban a sík- és dombvidékek madara, így a magyar alföldön mindenhol előfordul. A közel egy méteres madár tekintélyes, több mint másfél méteres szárfesztávolsággal büszkélkedik, súlya pedig kettő-négy kiló közötti lehet. Legjellemzőbben emberi környezetben fészkel. Valaha magas fákra, később kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választja meg. A megközelítőleg egy méteres átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik. A fészkeket évente kitatarozzák újabb ágakkal, így egy-egy régebbi építésű fészek tömege elérheti a több száz kilogrammot is. A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat, sőt, volt rá példa, hogy kisnyulat is vittek a fiókáknak táplálékként. A gólyák három-öt éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, s a hím választja a tojót. A fészekalj 4-6 tojásból áll, és a szülők május elejétől felváltva kotlanak. A fészekalj pusztulása esetén esetleg újabb fészekaljat raknak, ekkor a kotlási időszak is odébb tolódik. A 29-30. napon kelnek ki a fiókák, amelyekre a szülők eleinte felváltva ügyelnek, miközben a másik élelmet, vizet hord. A fiatal gólyák a kilencedik hét környékén hagyják el a fészket. Augusztus közepén már csapatokba verődnek, de csak szeptember közepén indulnak el vándorútjukra. A nyugat-európai állomány Gibraltár a kelet-európai populáció Boszporusz felé indulnak el. A Földközi-tengert e két tengerszoros valamelyikén szelik át. A Szahara felett átrepülve egészen Dél-Afrikáig eljuthatnak. A telet Afrikában töltik, majd a megfelelő időben visszaindulva március végén jelennek meg hazánkban, ahol fokozottan védett fajként tölti a tavasztól-őszig tartó időszakot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.