Vasárnapi Névfordulónkban vigyázó szemünket a naptárra vetve Batsányi születéséről, a Tahiti nőket megörökítő, posztimpresszionista Gauguin haláláról, valamint az európai integráció létrejöttében rendkívül fontos szerepet betöltő Európai Szén- és Acélközösség létrejöttéről emlékezünk meg.
1763-ban ezen a napon született Batsányi János (Tapolca, 1763. május 9. – Linz, Ausztria, 1845. május 12.) magyar költő. Tapolcán polgári családban született és már korán kivált értelmével kortársai közül. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és Pesten végezte iskoláit. Huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát. Ekkor már négy nyelven verselt: magyarul, latinul, németül és franciául. Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Batsányi 1787-ben megalapította az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). Országszerte sokan csatlakoztak hozzájuk. Elindították a Magyar Museum című irodalmi folyóiratot – az első ilyet Magyarországon. A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. 1792-ben a Magyar Museumban megjelent egyik verséért feljelentették. Megvádolták a Martinovics-mozgalomban való részvétellel is és letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték a törvényellenes mozgalom feljelentésének elmulasztása. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került. Szabadulása után Bécsben vállalt hivatalt. Mikor Napóleon császár 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. Volt kufsteini fogolytársa, a bassanói herceg kérésére ő fordította le Napóleon kiáltványát, amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat. A békekötés után kivonuló franciákat követve még ebben az évben Párizsba költözött. Napóleon évi 2000 frankos anyagi támogatást nyújtott neki. A császár bukása után Batsányit a Párizsba bevonuló osztrákok a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták, így a kulturális életbe már soha nem tudott bekapcsolódni. 1903-ban ezen a napon halt meg Eugène Henri Paul Gauguin (Párizs, 1848. június 7. – Hiva Oa, Marquises-szigetek, Atuona, 1903. május 9.) francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője. Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző. Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek. Mivel a Tengerészeti Akadémiára nem vették fel, a gimnáziumot félbehagyva 17 évesen tengerésznek állt, egy kereskedelmi hajón kezdett dolgozni. A volt tengerésztiszt hamarosan beilleszkedett az üzleti életbe. Mivel a hajókon fegyelemhez szokott, Párizsban is szerényen élt. 1883 fordulópont Gauguin életében. A megkezdődött fegyverkezés az egész gazdaságot, így a tőzsde életét is megrendítette. Ez siettette Gauguin elhatározását: barátjával, Schuffeneckerrel otthagyta az üzleti életet, hogy minden idejét a festészetnek szentelje. Egzotikusabb helyekre vágyott. Olyan paradicsomra, ahol az élet könnyebb és a pénz alig játszik szerepet. 1891. március 23-án búcsúbankettet adtak tiszteletére, majd április 4-én hajóra szállt, és zsebében a minisztérium ajánlólevelével elindult Tahiti felé. Amikor megérkezett Papeete-be, az ajánlólevél hatására megkülönböztetett fogadtatásban volt része. Gauguin meg volt győződve arról, hogy új élet kezdődik számára a „nemes vadak” között. Az ott élő európaiak látszólag szívesen fogadták, mert azt hitték, hogy hivatalos küldetés miatt érkezett. Gauguin lelkesedése azonban nem tartott sokáig. Rá kellett ébrednie, hogy egy szegény európai ott még kilátástalanabb helyzetben van, mint hazájában, hogy virágzik a korrupció, és az ott élő európaiak intellektuálisan és művészileg sokkal műveletlenebbek, mint otthon. 1985. május 9-e óta Európa-nap, mert Robert Schuman francia külügyminiszter 1950-ben e napon tett javaslatot az Európai Unió elődje, az Európai Szén- és Acélközösség létrehozására. Az Európai Unió minden országában május 9-én ünneplik az Európa Napot, az európai integráció főállomását, annak emlékére, hogy Robert Schuman francia külügyminiszter – Jean Monnet, az akkori Francia Tervintézet vezetőjének ösztönzésére – 1950. május 9-i nyilatkozatában javasolta az első és második világháborúban egymás ellen harcoló európai országoknak, hogy szén-és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá más európai országok felé is nyitott szervezet keretein belül. „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem általánosan integrálni. Konkrét megvalósításokra van szükség, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritást kell megteremteni. Az európai nemzetek összefogásához szükség van arra, hogy Franciaország és Németország között megszűnjön az évszázados ellentét.” Hat ország válaszolt a felhívásra, és 1951. április 18-án Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország aláírta az első Szén- és Acélközösséget (ECSC) létrehozó Párizsi Szerződést.
