Ezúttal írókról emlékezünk meg: Robinson Crusoe szülőatyjáról, a szegedi kötődésű Tömörkény Istvánról és gróf Széchenyi Zsigmondról, aki vadászexpedíciói során bejárta Afrikát.
1660-ban e napon született Daniel Defoe (Eredeti neve Daniel Foe) (1660-1731.) angol író, újságíró. Az angol felvilágosodás egyik nagy alakja. Az első angol regényíró. Több mint 500 könyvet írt. 1660-ban született kispolgári családban. Édesapja gyertyaöntő, majd mészárosmester, aki a puritán felekzet szigorúan vallásos szellemében nevelte fiát. Defoe – iskolái elvégzése után – kereskedő lett: beutazta Spanyolországot, Itáliát, Német- és Franciaországot. Később felhagyott üzleti tevékenységével és írni kezdett. Élete nagy részében politikai újságíróként dolgozott. Majdnem 60 éves volt, amikor elkezdett regényeket írni. Eleinte főleg vallási, politikai, vita- és gúnyiratokat adott ki, ő alapította az első angol irodalmi folyóiratot. Legismertebb regénye, amit az első angol regényként tartanak számon, a Robinson Crusoe 1719. április 25-én jelent meg. Ezt követte a Moll Flanders örömei és viszontagságai (1722). 1917-ben ezen a napon hunyt el Tömörkény István (született Steingassner István, Cegléd, 1866. december 21. – Szeged, 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató. Ausztriai eredetű sváb családban született. Tömörkény tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, majd három évig a makói református gimnáziumban tanult. Később patikusinasnak szegődött, hogy el tudja magát tartani. 1886-ban a Szegedi Híradóhoz szegődött újságírónak. Ekkor változtatta vezetéknevét Tömörkényre, a dualizmus korabeli Magyarországon ugyanis a közéletben idegen néven nem lehetett részt venni. Bár az újságírás nem nyújtott biztos polgári megélhetést, Tömörkény írói tehetségének kibontakoztatására alkalmas volt. 1899-ben a tudós szegedi főrabbi, Löw Immánuel javaslatára tisztviselő lett a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum intézményében. Itt sajátította el a könyvtári és múzeumi teendőket, majd a korábbi igazgató, Reizner János halála után, 1904-ben Tömörkény István lett a könyvtár és a múzeum igazgatója. Embert próbáló feladat volt jóformán másodmagával, Móra Ferenccel együtt Somogyi Károly esztergomi kanonok 40 000 kötetes könyvtárát gyarapítani, katalogizálni, szolgáltatni az olvasóknak, s a muzeológiai tudomány valamennyi területét gyűjteni, rendszerezni, foglalkozni numizmatikával, természetrajzzal, régészettel, helytörténettel, a képzőművészetekkel, s emellett Tömörkény feltett szándéka volt a néprajzi gyűjtemény kialakítása, gyarapítása. A Tömörkénnyel együtt dolgozó Móra Ferenc már megérezte Tömörkény kvalitásait, s mindenben együtt munkálkodott vele, a néprajzi anyag felgyűjtésében is. A múzeumi kiállítások megrendezésében is, amelyeknek nagy sikere volt. A kiállításokat többen látogatták, mint a könyvtárat. Még elgondolni is fantasztikus ezt a hőskort, az egész múzeum egy raktár, s egyben kiállítási terület, egyszerre tárul a látogatók szeme elé a múzeum teljes anyaga. 1967-ben e napon halt meg sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad 1898. január 23. – Budapest 1967. április 24.) vadász, író. Gróf Széchenyi Zsigmond a Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchényi Ferenc grófnak ükunokája. Dédapja volt Széchényi Lajos, Istvánnak, a „legnagyobb magyarnak” testvérbátyja. 1924–1932 között a Somogy megyei Kőröshegyen gazdálkodott, erre az időre esett első afrikai állatgyűjtő és vadászexpedíciója; 1927-től vadászott Egyiptomban, Líbiában, Szudánban, Kenyában, Tanganyikában és Ugandában. 1935-ben Alaszka következett, majd 1938-ban ismét Afrika. 1939-1944 között apja Fejér megyében levő birtokán vadvédelmi és vadbiológiai problémákon dolgozott. A második világháború alatt nagy veszteség érte. Leégett budapesti Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye. 1947-től; vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumban, szakmuzeológus, de 1951-ben kitelepítették egy Hajdú megyei Polgár melletti tanyára. A Rákosi-rendszer alatt sok igazságtalanság érte, munkát nem kapott. Az ’50-es években került a Keszthelyi Helikon Könyvtárba, itt elkészített egy szakbibliográfiát a vadászati irodalomról. 1960-ban hivatalos állami expedícióval Kelet-Afrikában járt.
