Szent Miklós napjának hagyománya ma is él + VIDEÓ

Mikulás napjának hagyományát Szent Miklós myrai püspöktől eredeztetik. A néphagyomány szerint december 5. éjjelén, december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, és ha az elmúlt évben jól viselkedtek, ajándékot, ha rosszul, virgácsot hagy a szépen kitisztított csizmákban.

A Télapó kifejezés a 20. század első harmadában keletkezhetett, már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként.

Szent Miklós

püspök legendája egy szegény emberről tudósít, akinek három lánya volt, akiket azonban megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Miklós myrai püspök segíteni akart a szegény családon, de szerénységből csak titokban, az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. A legenda egyes változataiban ez három egymást követő éjjelen ismétlődött, más változatok három évről beszélnek. Az apa a harmadik éjjelen megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot. Miklós püspök úgy felelt: egyedül Istennek tartoznak köszönettel. Szent Miklós legendája és december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz. A

Katolikus Lexikon

szerint maga a Mikulás szó kései cseh jövevény, maga az ajándékozás (az ablakba kitett gyermekcipőkbe csempészett mikulás, illetve krampusz) közvetlenül osztrák kapcsolatokra utal. A szokás népszerűsítésében része volt korunk gyáriparának is, amely a cukorból öntött figurákat olcsón elterjesztette.