Boszifeszt, de még hogy!

Szerdán elkezdődött a II. Szegedi Boszorkányfesztivál. A Dugonics és az Árpád térre pakolták ki idén a szervezők a mágikus mütyüröket és egyéb eladnivalóikat, s próbálták megtölteni a piros-fehér csíkos sátraikat a „másik oldal" légkörével. Nagyszínpad a nagyáruház előtti parkolóban, lacikonyha a szelektív hulladékok mellett, előtte „hirtelenkocsma". Újabb öt nap eszem-iszom, dínom-dánom...

„Tavaly hagyományteremtő szándékkal hívták életre a programot, amelyben idén már a jóslatok és a mágia mellett a boszorkányság történelme is szót kap. A július 9-én kezdődő ötnapos programsorozat alatt a szegedi Árpád téren mindenki megismerkedhet a boszorkányhagyományokkal, a használt eszközökkel és legnevesebb képviselőikkel is" - áll az MTI-nek az országos lapokban is megjelent beszámolójában.

Emberi léptékkel a jövő felé

A SZEGEDma.hu úgy gondolta, kiküldi a helyszínre elszánt újságíróját: engem. Nem ijedtem meg. Úgy mentem neki, mint bátor diák a vizsgának: már tavaly megtanultam az anyagot. Igen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az elmúlt esztendőben részt vehettem az I. Szegedi Boszorkányfesztivál megnyitója előtti sajtótájékoztatón. A két főszervező, a vendéglátós,

Puskás László

- akinek a nevéhez egy valóban rangos szegedi rendezvény, a borfesztivál is fűzhető - és a Szegedi Fölsővárosi Civil Egyesület (SZÖFCE) részéről

Tóth „Bogyó" István

beszélt, mutatta be az új teremtményt. A sajtó képviselőit finom ebéd, ital fogadta, boszinak öltözött hosztok, hoszteszek, valamint Szegedi Erika, Kelet-Közép-Európa főboszorkánya, aki ismertette a nagyszabású, emberi léptékkel is elérhető terveket. A végcél: a Boszorkányszigeten egy állandó szórakozópark, persze amolyan boszifílinges, na és természetesen Európa „legvalamilye" is lenne valamiképp. Az esemény végén arra a kérdésemre, hogy mi lesz a Tiszával, ami ugye frányamód ki-kiönt néha, nem válaszolt azonnal. Apró agytorna után azonban építészeket és vízimérnököket megszégyenítő bátorsággal kezdett mesélni a Tisza eltereléséről, felfogásáról, átminősítéséről; csak ha kiönt, persze. Az idei sajtótájékoztatóra nem mentem el. Ezért kezdődött az írás MTI-s kollégám idézett mondataival.

A metafizikai pszichoterapeuta és az időutazó

Visszatérve az emberi léptékhez - amivel a főboszi tapogatózott a jövő felé közel egy éve -, én magam vagyok a tanú rá, hogy talán tényleg nem a levegőbe beszéltek a szervezők. A tavalyi keserűbb tapasztalatokból kiindulva idén nem a kihalt, hobbisétálóktól szabdalt Széchenyi térre vitték a rendezvényt, hanem a Dugonics és az Árpád tér meghitt ölelésébe. És szemtanúja voltam, ahogy a SZÖFCE képviselője nagyokat lépkedve méri ki a bódéknak osztható helyeket. Emberi léptékkel a város központjába mérték ki az új fesztivál második megnyilatkozásának helyszínét. A szervezők idén tényleg semmit sem bíztak a véletlenre. Most már - a léha korzózók mellett - a munkahelyre, ebédelni igyekvő emberek is kénytelenek szó szerint padot kerülni, kábelt ugrani, sátrat mászni. És ha megéheznek-szomjaznak, a szokásos fesztiválárakért ehetnek-ihatnak. Perec 300, 4 deci csapolt Soproni Ászok 260-300, a többi csapolt sör 400 forint, fél liter üdítő 300 (a sültkolbászra nem emlékszem, de nem olcsó). Volt „csinosruhaárus" ajándékos, édességes, sőt még kaktuszos is. A Dugonics téren a piros-fehér sátrakban lehet jóslást vásárolni. Az egyikben rögtön három médium fogadott. Egy atlantisz-egyiptomi mágus és a kolléganői: az egyik metafizikai pszichoterapeuta, aki vállal meditáció-átoklevételt, míg a másik a svédmasszázs mellett időutazásban és auratisztításban is profi (nem viccelek, kaptam névjegykártyát, onnan idézek). Itt 1700 forintért jósolnak. Ám rögtön az egyetem rektori hivatalának bejáratánál a keleti jósda fogad, ahol kártyából 4000 forintért, tenyérből 2000-ért tudhatom meg jövendőm.

Áldd meg őket, Lui-Lui!

A szervezők egyébként minden fesztiválnapot egy, a boszorkányok számára fontos személynek szentelnek. Mivel csak az első naphoz volt szerencsém, én Lucretia Borgiával találkozhattam. Persze nem személyesen, amolyan történelmi-szellemiségi vonatkozásban. Nem úgy Lui Padréval, aki Szegedi Erikával és Máriával, a viharsarki boszorkánnyal osztott áldást (teológus barátom itt és most biztos szívesen elmagyarázná az áldás szó jelentéstartalmait). A főmágus egy fénymásolt lapot tartott a fejét takarva maga előtt - a mikrofont nem engedték lejjebb -, és a papír fölött egy botot lóbált jobbra-balra, miközben a papiruszra írt betűket olvasta föl nekünk, olyan átéléssel, mint a meteorológusok a várható időjárást. Legyen jó minden szegedinek, pénzben is, meg szeretetben is stb. (Olyan érzésem volt, mintha egy amatőr színjátszó kör előadását élvezném.)

A legígéretesebb idegenforgalmi vonzerő...

A nyitányt mindenféle programok követték: népdalkórus, egy kisfiú szintetizátoron, hastánc és a színpadi jóslás. A megnyitón

Tóth Károly

(MSZP) önkormányzati képviselő, aki a kulturális, közművelődési és idegenforgalmi bizottság tagja is, kinyilvánította büszkeségét, mondván: a boszorkányfesztivál egy nagyon fontos kulturális rendezvény, és az egyik legígéretesebb idegenforgalmi kezdeményezés Szegeden. Az érdeklődők hasonló csodákra számíthatnak tehát az elkövetkező mintegy négy napban. Sőt, Szeged híres sportvilága is transzcendens metamorfózist élhet át pénteken. Városunk Pekingbe induló nagyjait igyekeznek megáldani a boszik. Isten óvja őket...