A szegedi futball nagyjai: Kőhalmi István
Színes pályafutás mögötte. Kőhalmi István egy olyan karakter volt, aki a pályán nem ismert lehetetlent.
Sahin-Tóth Dezső, a DAFC Szeged Körzet Központ alapítójának munkássága révén fut sorozat a SzegedMa oldalán, amelyben a szegedi labdarúgás kiemelkedő alakjainak pályafutásaira tekintünk vissza. Kőhalmi István mesélt karrierjéről.
Színes pályafutás van Kőhalmi István mögött
Kőhalmi István egy olyan karakter volt, aki a pályán nem ismert lehetetlent.
Pestről érkeztem, az első harminc évet ott töltöttem. A családban a fater és a két bátyám is futballista volt, nem volt nekem sem nehéz, hogy ezt a pályát válasszam
- kezdte a mesélést. "A Vasasnál serdülő ifiben játszottam egy jó darabig, utána kerültem a III. kerülethez, náluk egy évet játszottam és onnan vitt el az MTK. Ott 1973-78 között voltam. Jó kis csapatunk volt, gondolom emlékeztek egy-két névre: Bicskei Berci, Török Józsi, Csepényi, Nyírő Pista, Kovács Béla. Öt év után a Békéscsaba jött. Ott is jó csapat és kiemelkedő közeg volt."
A Békéscsabához Mészöly Kálmán vitte oda majd Ondrik István volt a vezetőedző, akit egy holland tréner követett, de Ő csak egy szezonig maradt, aztán Marosvölgyi Károly vette át az irányítást.
Teltház volt minden meccsen, abba az NBI-ben, ahol hétszer nyert az Újpest bajnokságot, két évig nem kaptunk ki otthon. Nem nagyon szívesen jöttek oda az ellenfél csapatok. A legenda szerint, amikor a Fradi jött Békéscsabára, akkor a Nyilasi nem volt hajlandó lejönni. Volt egy összetűzése és onnantól kezdve nem nagyon jött
- emlékezett vissza Kőhalmi István, aki hozzátette, hogy egy élmény volt ott játszani, annyira szerették a futballt. Nem volt olyan, hogy ne legyen telt ház, a pesti ellenfeleknél mindig. 16.000 volt az átlag nézőszám.
Elmondása szerint akkoriban két dolgot kellett igazán tudnia egy labdarúgónak: belsővel passzolni és futni, de emellett azért volt fontos a pályán a perifériás látás is. Abban az időben még volt követő emberfogás, ezt sokszor rá bízták.
Törő, Nyíl, Kocsis Lajos. Ilyen „gyenge” játékosok ellen kellett játszani. Ha most én nekik megengedtem, hogy levegyék a labdát és ráforduljanak, akkor vége volt. Ezért utáltak is, mert nem engedtem, odaléptem előtte.
Kőhalmi István szerint egy játékos akkor jó, ha tudja a sémát, amit játszik a csapata, de abba bele tudja vinni a saját kreativitását, továbbá van egy edző, aki engedi őt játszani.
A szegedi évek
Kőhalmi István Békéscsaba után jött Szegedre, az NB III-as DÉLÉP-hez, de már levezetésnek.
Megkerestek, hogy jöjjek ide. Egy hétre lehoztak, megmutatták a környezetet, megbeszéltük, hogy mit akarnak. Abban az időben nagyon jó csapat volt a DÉLÉP. Kétszer megnyertük a bajnokságot utána jött a fúzió. Nem jött össze a feljutás, de jött egy lehetőség Franciaországból, kimentem és ott játszottam egy évig egy harmadosztályú csapatban
- mesélte, majd folytatta, hogy egy év múlva hazajött, megkereste a Dózsa.
Összeállt a csapat, nem tudtuk, hogy ki lesz az edző. Kurucz Pistát megkerestük páran és elvállalta. Egy nagyon jó csapat, jó közösség jött össze.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
