Két kimagasló a magyar labdarúgást is meghatározó labdarúgó is itt kezdte
A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A Móravárosi-Kinizsi Sportkör történetét folytatjuk. Az első részt itt olvashatják.
A klub történelmét két kimagasló a magyar labdarúgást is meghatározó személyek határozták meg és emelték a hírét a mennyekig. Az első Sándor Károly, alias "Csikar".
A klub megalakulását megelőző évben, 1928-ban született Szegeden a család második gyermekeként. Móravárosban Szeged szegénynegyedében éltek ,ahol javarészt kubikosok, munkások, sírásók lakták a környéket. A helyi csapatot egyszerűen „sírásók”-nak becézték. Itt kezdett focizni.
1947-ben szerződtette az MTK, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt. Az NB III-as egyesület költségvetésében felfoghatatlan összeget jelentett az átigazolási díj, amelyet az MTK fizetett ki 1947-ben a kivételes tehetségért. A Móravárosi TE a befolyó pénzből tribünt és fakerítést épített.
1964-ben fejezte be pályafutását. Összesen 379 bajnoki mérkőzésen 182 gólt ért el. 1955 és 1964 között 21 nemzetközi mérkőzésen szerepelt és 11 egyszer volt eredményes.
A válogatottban 1949 és 1964 között volt 75 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 27 gólt szerzett. Az ötvenes évek elején többnyire tartalék volt. 1957-től a válogatott csapatkapitánya volt, Puskástól örökölte a karszalagot. Részt vett az 1958-as svédországi és 1962-es chilei világbajnokságon. Utóbbin a legjobb nyolc között estek ki a későbbi döntős Csehszlovákia ellen, így a csapat 5. lett.
85 évesen, 2014. szeptember 10.- én hunyt el Csikar, aki a becenevét onnan kapta, hogy a labdát már kissrácként is mindig „kicsikarta” magának. A Délmagyarországnak adott 1998-as interjújában így emlékezett gyermekkorára:
Öt testvér egy szobában, WC a kertben, a közös kút kétszáz méterrel odébb, hús csak vasárnap. A futballcsukákat a meccs előtt zsákból szórták ki. Csak nekem volt saját focicipőm. Földobtam a vállamra, és sétáltam vele a korzón.
A másik meghatározó személyiség Kocsis Lajos, aki 1947. június 18-án született Szegeden. 1959-ben kezdte a labdarúgást a Móravárosi Kinizsi csapatában, majd a Szegedi VSE-ben folytatta. 18 évesen Salgótarjánban mutatkozott be az első osztályban. Itt két idény alatt 45 alkalommal szerepelt a csapatban és 21 gólt szerzett. Erre figyelt fel a Honvéd és 1967-ben szerződtette.
Két év múlva már a válogatottban is bemutatkozott. Hamar a közönség kedvence lett, ezrek jártak miatta meccsre. Negyven méteres átadásai is hajszálpontosak voltak, cselei kiszámíthatatlanok az ellenfél védői számára. Szabadrúgásai, pedig őrületbe kergették a kapusokat. Kispesten 1977-ig összesen 263 bajnoki mérkőzésen játszott és 91 alkalommal volt eredményes.
A magyar válogatottban, 1969 és 1975 között 33 alkalommal szerepelt és 7 gólt szerzett. 1968-as mexikói olimpia bajnoka, 1972-ben a müncheni olimpián ezüstérmes. Az olimpia válogatottban 7 alkalommal szerepelt. 1972-ben a belgiumi labdarúgó Európa-bajnokság 4. helyezettje. A halál 2000. október 9-én érte Budapesten.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.