Sport

Szegedi Sporttörténelem: A Móravárosi-Kinizsi története II.

Szegedi Sporttörténelem: A Móravárosi-Kinizsi története II.

Két kimagasló a magyar labdarúgást is meghatározó labdarúgó is itt kezdte

Tóth Norbert
Szerző: Tóth Norbert
3 órája
Szegedi Sporttörténelem: A Móravárosi-Kinizsi története II.

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A Móravárosi-Kinizsi Sportkör történetét folytatjuk. Az első részt itt olvashatják.

 

Két legendás labdarúgó is a Móravárosi-Kinizsiben kezdte

A klub történelmét két kimagasló a magyar labdarúgást is meghatározó személyek határozták meg és emelték a hírét a mennyekig. Az első Sándor Károly, alias "Csikar".

A klub megalakulását megelőző évben, 1928-ban született Szegeden a család második gyermekeként. Móravárosban Szeged szegénynegyedében éltek ,ahol javarészt kubikosok, munkások, sírásók lakták a környéket. A helyi csapatot egyszerűen „sírásók”-nak becézték. Itt kezdett focizni.

 

1947-ben szerződtette az MTK, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt. Az NB III-as egyesület költségvetésében felfoghatatlan összeget jelentett az átigazolási díj, amelyet az MTK fizetett ki 1947-ben a kivételes tehetségért. A Móravárosi TE a befolyó pénzből tribünt és fakerítést épített.

1964-ben fejezte be pályafutását. Összesen 379 bajnoki mérkőzésen 182 gólt ért el. 1955 és 1964 között 21 nemzetközi mérkőzésen szerepelt és 11 egyszer volt eredményes.

A válogatottban 1949 és 1964 között volt 75 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 27 gólt szerzett. Az ötvenes évek elején többnyire tartalék volt. 1957-től a válogatott csapatkapitánya volt, Puskástól örökölte a karszalagot. Részt vett az 1958-as svédországi és 1962-es chilei világbajnokságon. Utóbbin a legjobb nyolc között estek ki a későbbi döntős Csehszlovákia ellen, így a csapat 5. lett.

85 évesen, 2014. szeptember 10.- én hunyt el Csikar, aki a becenevét onnan kapta, hogy a labdát már kissrácként is mindig „kicsikarta” magának. A Délmagyarországnak adott 1998-as interjújában így emlékezett gyermekkorára:

 Öt testvér egy szobában, WC a kertben, a közös kút kétszáz méterrel odébb, hús csak vasárnap. A futballcsukákat a meccs előtt zsákból szórták ki. Csak nekem volt saját focicipőm. Földobtam a vállamra, és sétáltam vele a korzón.

Sándor Károly (jobbra) válogatott mezben. (Fotó: Puskás Intézet)

 

A másik meghatározó személyiség Kocsis Lajos, aki 1947. június 18-án született Szegeden. 1959-ben kezdte a labdarúgást a Móravárosi Kinizsi csapatában, majd a Szegedi VSE-ben folytatta. 18 évesen Salgótarjánban mutatkozott be az első osztályban. Itt két idény alatt 45 alkalommal szerepelt a csapatban és 21 gólt szerzett. Erre figyelt fel a Honvéd és 1967-ben szerződtette.

Két év múlva már a válogatottban is bemutatkozott. Hamar a közönség kedvence lett, ezrek jártak miatta meccsre. Negyven méteres átadásai is hajszálpontosak voltak, cselei kiszámíthatatlanok az ellenfél védői számára. Szabadrúgásai, pedig őrületbe kergették a kapusokat.  Kispesten 1977-ig összesen 263 bajnoki mérkőzésen játszott és 91 alkalommal volt eredményes.

A magyar válogatottban, 1969 és 1975 között 33 alkalommal szerepelt és 7 gólt szerzett. 1968-as mexikói olimpia bajnoka, 1972-ben a müncheni olimpián ezüstérmes. Az olimpia válogatottban 7 alkalommal szerepelt. 1972-ben a belgiumi labdarúgó Európa-bajnokság 4. helyezettje. A halál 2000. október 9-én érte Budapesten.

 

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.