Michael Apelgren: Nem az számít, amit mondasz, hanem, amit teszel

A nyáron érkezett svéd Michael Apelgren friss levegőt hozott Szegedre. Nem az a tipikus skandináv edző, aki csak futtatja a csapatát, nyitott játékrendszerének és személyiségének köszönhetően hamar egymásra talált játékosaival. Még csak fél éve ül a szegedi kispadon, de már most látni a keze nyomát. A Nemzeti Sportnak többek között beszélt vezetői stílusáról, vagy arról milyen volt másfél év után legyőzni a nagy rivális Veszprémet.

Egy évvel a kinevezése előtt tudta, hogy Szegedre fog jönni edzőnek. Hogyan telt ez az egy év?
– Megnéztem az együttes összes BL-mérkőzését és a fontosabb bajnokijait. Szegeden az edző nagy bizalmat kap, nekem pedig Svédországból kellett döntéseket hoznom anélkül, hogy itt lettem volna. Mi legyen a kerettel, mi legyen az irányítókkal, ki lesz a fizioterapeuta? Nem könnyű választ adni a Sävehof kispadjáról. De nagyon vártam már a kezdést, mert ugyanolyan szintlépésnek éreztem, mint annak idején az Elverum után a Sävehofot.

– A mai kézilabdázásban egy idény alatt sok minden történhet. Miért várta ki ezt az időszakot?
– Mindig is olyan edző szerettem volna lenni, akiben mindenki megbízhat. Amikor a Szeged megkeresett, talán sok edző kérte volna a klubját, hogy engedje el, de én megígértem a játékosaimnak, hogy nem hagyom őket cserben, és tartani akartam a szavam. Így volt tisztességes. Nem akartam arra kényszeríteni a klubot, hogy eladjon csak azért, hogy léphessek egy nagyot a karrieremben.

A csapat kapusával, Mikler Rolanddal egyidős. Milyen a kapcsolata a kerettagokkal?
– Edzőként dönthetsz úgy, hogy te leszel Mr. Kemény Fickó, aki tisztes távolságot tart, de ezt nem tartom jónak. Szeretek közelebb kerülni a játékosaimhoz, mert akkor könnyebben megtudom, ki hogyan érzi magát. Mindig is így dolgoztam. Harmincévesen lettem edző, fiatalabb voltam, mint sok játékosom, de idővel megtaláltam a saját vezetői stílusomat. Hiszek abban, hogy ha én élvezem a velük való munkát, ők is élvezni fogják. Néha szigorúnak kell lenni, de nem vagyok az a kiabálós edző. Szerintem az, aki kiabál, nem biztos magában. Nem nehéz szemétkedni az edzésen, de össze-vissza üvöltözni mindenki tud. Négyszemközt kell keménynek lenni, megmondani egy játékosnak, hogy a másik jobb nálad, ő fog játszani, nem pedig mások előtt kell megalázni. Szemtől szembe kell éreztetni, hogy te vagy a főnök, és kiállsz a véleményed mellett, neki pedig fejlődnie kell, ha többet akar a pályán lenni.

– A Szeged melyik meccse tetszett önnek a legjobban az idényben?
– Voltak összecsapások, amelyeket egy góllal nyertünk meg az utolsó percekben, de a Veszprém legyőzése valami más volt. Érzed a feszültséget, a szenvedélyt, hogy mindenki a Szegedet tartja esélytelenebbnek, a Veszprém pedig nagyon nem akar tőlünk kikapni. Ez a szenvedély volt az egyik, amiért Magyarországra költöztem. Látni a saját szememmel, hogy itt mennyit jelent az embereknek a kézilabdázás, és hogy a legnagyobb hazai rivális legyőzése mennyi embert tesz boldoggá. Én is nagyon boldog voltam aznap.

A svéd szakember továbbá elárulta min változtattak a Juan Carlos Pastor érához képest, mennyire kezelhető egy Bajnokok ligája csapat és a svéd válogatott párhuzamos irányítása, de beszélt arról is, milyen Magyarországon élni.

A teljes interjú ITT olvasható.