Kiss Csaba szerint arany álmokkal utazik az olimpiára a magyar válogatott

Igen, nagyon nehéz döntés lehetett, hiszen azért több klasszis vízilabdázója van a válogatottunknak, mint ahányat most ki tud utaztatni az olimpiára a kapitány. Nyilván egy ilyen sorozatnál nagyon fontos az, hogy homogén legyen a társaság, akár az életkort illetően, akár az egymás közti kapcsolatot illetően, nemcsak a vízben, hanem a parton is. Úgyhogy bizonyára ezt is figyelembe vette Varga Zsolt a keret kialakításakor. Én azt gondolom, hogy jelen pillanatban a legerősebb kerettel utazik.

Én azt gondolom, hogy olyan volt a játék, amilyennek az adott időszakban lennie kell. Nem lenne szerencsés, ha most játszanánk csúcsformában, tehát nehéz lenne rátenni még egy lapáttal. Az látszott a felkészülési tornán, hogy a dinamika még azért eléggé hiányzik a játékunkból. Akár a labda sebessége, bizonyos szituációkban, az emberelőnyös játékban, ezen mindenképpen majd kell gyorsítani. De szerintem pont abban a szakaszban van a felkészülés, ahogy azt a Zsolt tervezte, és én bízom benne, hogy a csúcsforma az majd az olimpiára fog megérkezni.

Én szerintem a francia egy borzasztó nehéz mérkőzés lesz, nemcsak azért, mert a legutóbbi tétmeccsen sem vereséget szenvedtünk tőlük, hanem azért, mert az is látszik, hogy borzasztó sűrű lett a mezőny. Tehát minden csapat, akár Japántól számítva, de a franciákon át, amit lehet, azt megtanulnak. Ami tanulható, azt mindenki megtanul, és onnantól kezdve, hogy működik egy alap, működik egy jó védekezés, borzasztó nehéz feltörni minden csapatnak a védekezését, majd meg kell szenvedni minden gólért

Rengeteg energiát emészt fel az, hogy az ellenfél kapujának a közelébe kerüljön az adott csapat. Úgyhogy nem lesz könnyű dolgunk senki ellen, mondom én, a francia meccsre kifejezetten kíváncsi vagyok, hiszen velük szemben komoly törleszteni valónk van. Bebizonyították, hogy aki nem veszi őket komolyan, vagy egy picit is dekoncentráltabban áll velük szemben, akkor borsot törnek az ellenfél orra alá. Úgyhogy egy nagyon érdekes olimpiára számítok, szerintem az utóbbi olimpiák egyik legnagyobb harcot hozó olimpiája lesz.

Tényleg minden benne van. Tehát én azt gondolom, hogy legalább öt-hat csapat utazik arany álmokkal az olimpiára. Az a szerencse és az a jó hír, hogy mi is köztük vagyunk, és ebben benne van bármi.

Nyilván lesz egy nagyon-nagyon fontos találkozónk, ami a négybe jutást illeti, hiszen az vízválasztó, hogy a csapat bejut-e a négybe vagy sem, hiszen azok a csapatok, akik az érmekért utaznak. Nyilván lesz olyan, aki a négybe sem jut, az valószínűleg kudarcként fogja megélni, viszont ha egy csapat bejutott a legjobb négybe, és már biztos, hogy éremért játszik, akkor pedig megkönnyebbül, egy picit fölszabadul, talán a játéka is gördülékenyebb, olajozottabb lesz. 

Úgyhogy a legfontosabb találkozónk egyértelműen, mint általában minden világversenyen a négybe jutásért vívott harc, nagyon komoly csata lesz, és onnantól viszont már bármi megtörténhet, mert ott vagyunk a legjobbak között, és ez magában hordozza akár az aranyérmet is.

Nekünk is egy fantasztikus siker, a szegedi vízilabdának az, hogy két játékosunk is, még ha kereten kívül is, de ott lehetett a válogatottal. Benivel folyamatos kapcsolatban voltam, hiszen ő gyakorlatilag nem állt le. Azután, hogy befejeződött a bajnokság, volt nálunk egy pár levezető edzés, de utána ő egyből szinte kapta a behívót a válogatottba. Nem csak tőle tudom, hanem mástól is, hogy nagyon-nagyon jó teljesítményt nyújtott, nagyon motiválttá tette az, hogy segítheti a felkészülését a válogatottnak. Olivér pedig belecsöppent egy egymás közti játékba, hiszen pár klasszist pihentetett a Zsolt. Az utánpótlás válogatottból hívott két embert a szövetségi kapitány, és az egyik az Olivér volt. Szintén szerintem remek választás, hiszen a korosztályának az egyik legjobbjáról van szó, és ő is borzasztóan motivált, nagyon-nagyon sokat jelentett neki, hogy együtt készülhetett a felnőtt válogatott tagjaival, úgyhogy a jövő szempontjából nekünk ez óriási siker.