Szegedi sporttörténelem: a Szegedi Vízilabda Egyesület története I. rész

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunkban a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményei, sportsikerei és Szeged legpatinásabb sportklubjai kerülnek terítékre. A sorozat következő részei a szegedi vízilabda, a Szegedi Vízilabda Egylet történetét göngyölíti fel.

A szegedi vízilabda kezdetei

110 éve a Tiszában fogant a szegedi vízilabdasport. A játék helyi szerelmeseinek próbálkozásait első ízben a Délmagyarország említette. A lap 1912. június 9-i számában a partfürdő megnyitásáról írt cikkben arról számoltak be, hogy a népszerű fürdőhelyen milyen sportokat gyakorolhatnak a vendégek, s a felsorolásban ott szerepelt, hogy „időnkint vízipóló-mérkőzést is rendeznek.” Augusztusban ismét részletes tudósítást közölt az újság a tiszai víziéletről, amelynek legnépszerűbb helyszínei az uszodák voltak.

Az év szeptemberében egy pár szegedi úszó társult és Szeged tanácsától engedélyt kért arra, hogy a városi gőzfürdő (a mai Anna fürdő) úszómedencéjét kedd és pénteki napon engedje át úszó tréning és „póló-játék” céljaira. A tanács engedélye után élénk úszóélet indult meg. 1912. november elsején az újság a kezdeményezés sikerét hirdette, sőt még nagyobb részvételre buzdította a település lakóit:

1914. március 16-án a Kass-vigadó sakktermében megalakult a Szegedi Úszó Egyesület (SZUE), elnöknek dr. Lévay Ferenc ügyvédet választották meg. Hiába szőttek nagy terveket, hogy a partfürdőn versenyeket rendeznek, közbeszólt az első világháború, és éveken keresztül életjelet sem adott magáról a szegedi úszósport.

A vízipóló a világháború után

Legközelebb 1918 júniusában hallattak magukról: akkor Barcsay Károly gyógyszerész lépett az elnöki székbe. A következő esztendőkben minden nyáron nagyszabású úszóversenyt rendezett a Tiszán a SZUE, amelynek elnökletét 1919-től Dragodán Pál folyammérnökre bízták. 1921-től egy szénhordó uszályból átalakított úszóház lett legfőbb bázisuk, ahol öltözők, terasz, villanyvilágítás, sőt zongora is szolgálta a tagság kényelmét. Az elhivatottabb sportemberek a Rókusi, mai nevén Búvártavon is edzettek délelőttönként, holott annak vízminősége hagyott kívánnivalót maga után.

A másnapi Délmagyarország írta meg, hogy

Az első megmérettetések

1924 augusztusában Békéscsabán rendezték a sportági szövetség ötödik úszókongresszusát, itt mérettette meg magát először nagyobb mezőnyben a Szegedi Úszó Egyesület vízipóló csapata. A vidéki gárdáknak kiírt viadalon végül 7 együttes (az Egri MOVE SE, a Miskolci VSC, a Debreceni UE, az Egri TE, az Orosházi TK, a Soproni Pannonia UE és a SZUE) versengett. A szegediek a selejtezőben az orosháziakkal csaptak össze, és 4-1-es félidő után 6-1-es vereséget szenvedtek. A vigaszágon az ETE következett, de ott sem termett túl sok babér, az egriek ugyanis 7-1-re győztek.

Ismét Békéscsaba volt a helyszín 1925. július 26-án, ahol megint az Orosháza volt az ellenfél egy meghívásos úszóverseny keretében, ám ezúttal történelmi sikernek örülhettek a szegediek. Az OTK-t 7-1-re győzték le, a félidőben már 3-0-ra vezettek.

 – tudósított két nappal később a Délmagyarország.

Egy hét múlva a szegedi Rókusi tavon felállított pályán került sor a visszavágóra. Az orosháziak itt 7-0-s vereséget szenvedtek. A Délmagyarország külön kiemelte: 

Az igazi erőpróba 1925 augusztusában következett, amikor az éves vidéki úszókongresszusnak Kaposvár adott otthont. A vízipóló bajnokságra az esztergomi és egri MOVE, a SZUE, a házigazda Kaposvár, a Soproni Pannónia, a Bajai SE, a DUE, az ETE, a TAC és a Miskolci Vasutas SC, tehát összesen 10 csapat nevezett. A szegediek a selejtezőben az Esztergomot 9-2-re múlták felül, majd a vendáglátó somogyiakat 19-0-ra. 

A Baja ellen vívott elődöntőben a fiatalabb Wanie fivér, a 14 éves András is szerepet kapott. 

 – tudósított a Nemzeti Sport.

A cikkből kiderült, hogy a 7-0-ra megnyert mérkőzésen Wanie Rezső 5, Vágó 2 gólt szerzett. A fináléban az egri MOVE SE-val mérkőztek meg a szegediek, de a korábbiaktól eltérő felállásban. A Gál, Szabó, Hay, Tolnaffy, Vágó, Wanie I., Hullmann összetételű gárda kapcsán úgy fogalmazott a Nemzeti Sport, hogy 

 A Tisza-partiak helyzetei sorra kimaradtak, és ezt meg is büntették az egriek, öt gólt lőttek sorozatban. A lap azt írta: 

1925. augusztus 23-án Budapesten a 14 tagú magyar nemzeti csapat egyik fele Belgiummal, a másik fele a vidék legjobbjaival találkozott. A belgák elleni derbi 7-2-es magyar diadallal ért véget. A budapestiek pedig 10-3-ra győzedelmeskedtek a vidékiek felett. A vidékiek 3 góljából kettőt a szegedi Vágó szerezte.

Újszegeden volt található a SZUE versenyuszodája. Gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, Szeged város országgyűlési képviselő hathatós támogatása révén városképi jelentőségű versenyuszodát kapott a város és az egyesület 1930-ban, mely télen-nyáron nyitott volt.

A második világháború utáni időszak

A második világháború befejezése után nemcsak az ország társadalmi, politikai és gazdasági életében következett be döntő fordulat, hanem a sport területén is. A háború még magyar földön zajlott, amikor Szegeden 1944. december 8-án a Szabad Szakszervezetek székházában a város jelentősebb sportegyesületeinek vezetői már a szegedi sport mielőbbi újraindításáról tárgyaltak. 

Ahogy teltek az évek  Szegeden a sportmozgalom bázisa egyre inkább kiszélesedett. A város és egyben Csongrád megye legnagyobb egyesülete a SZEOL AK lett. A kisebb egyesületekből ide irányították, nem egyszer utasítással, a tehetségeket.

A szegedi vízilabda az SZVSE és a SZUE jóvoltából többször szerepelt az első osztályban. A háború után először az SZMTE fogadta be a pólósokat, akik 1946-ban megnyerték az OB II-t, és bejutottak az első osztályba. A SZUE medencéjében olyan játékosok dobálták a labdát, mint Szaniszló Béla, Tombácz István, Maróthy András, vagy az operaénekes kapus, Szalma Ferenc. 

Hosszú évekig a másodosztályban

Egy botrányba fulladt hazai mérkőzés után a pályaválasztói jogától egy évre megfosztott Dózsa úgy esett ki az első osztályból, hogy 20 évig csak az újságok sportrovatából ismerhették a szegediek a magyar póló elitet. Bár a SZEAC néven versenyző pólósok stabil OB II-es csapatot alkottak, elsőosztályú csapata Szegednek újra, csak 1973-ban lett.

A SZEOL SC korszakában a szakosztály nemcsak a felnőtt, hanem az ifjúsági és serdü-lő csapatok szereplését is szorgalmazta. Az utánpótlás nevelés sikerét jelentette, hogy 1989-ben az országos serdülő bajnokságot nyerte a Lihoczky Károly edzette csapat.

Egyedülálló teljesítményként értékelhető, hogy 1980 novemberében a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjét játszotta a szegedi csapat, és a második helyen végzett. A 80-as évek sikeres elsőosztályú szereplésében fontos szerep jutott az edző Pozsgay Zsoltnak, akinek a vezetésével a szegediek a bajnokság harmadik helyén végeztek.

Egy új, korszerű otthon

A szegedi úszó- és vízilabdaélet egy korszerűbb otthont kapott az 1979. április 4.-én: átadták Városi Sportuszodát. Ez a létesítmény jobb körülményeket biztosított, télen sátortető alatt edzhettek a fedett sportuszodában. Az 50 m-es versenymedence feszített víztükrű és vízforgató berendezéssel volt már ellátva. Itt nevelkedett fel Czene Attila, Fodor Rajmund, Molnár Tamás a SZAK (1899), SZEAC jogutódja a SZEOL AK (1976), majd a Szeged SC úszó- és vízilabda szakosztályában. Ők olimpiai bajnoki címet szereztek.