Vasárnapi kávé: Nagy Péter célja az olimpia, de már a család az első az életében

A súlyemelő Nagy Péter az ötödik olimpiai ciklusának végén jár, a párizsi kvóta még nem biztos, ahhoz "nagyot" kell emelnie április elején. A Szegedi Lelkesedés SE 38 éves sportolója eddig három olimpián (2012 London, 2016 Rio de Janeiro, 2021 Tokió) járt, a negyedik részvételre már két gyermekes családapaként készül. Tizenkilenc magyar bajnoki címmel, tizenhat Európa bajnoki részvétel után szeretne ott lenni Párizsban, de már nála a család az első, a sport a szórakozás.

- Furcsa helyzetben vagy, mert az ötödik, minden bizonnyal az utolsó olimpiai ciklusod végén jársz. Eddig háromszor szinte természetesnek vette mindenki, hogy hozod a kvótát, most azonban elképzelhető, hogy az első ciklushoz hasonlóan az utolsó sem az olimpián ér véget. Könnyeben veszed a jelenlegi helyzetet?
- Természetesen mindent megteszek azért, hogy kvótám legyen, pont ugyanúgy, ahogy azt az előző négy olimpiai ciklusban is tettem. Az első és a jelenlegi ciklus azért teljesen más volt, ha a két olimpiát nézzük. Akkor az elsőre készültem, ez meg most már az ötödik ciklusom és a negyedik, amire kijuthatok. Ha csak az évek múlását nézzük, és azt hogy már három olimpián jártam már egészen más helyzetben vagyok. 

- A negyedik olimpia mit tenne hozzá az életedhez és a pályafutásodhoz?
- Hogy mit tenne még hozzá? Jó kérdés, nem gondolkodtam még ezen, lehet, hogy már nagyon semmit. Amit eddig el lehetett érni, azért megdolgoztam és elértem. Talán inkább azt mondanám, hogy magamnak lenne még egy amolyan hab a tortán. Sőt inkább egy újabb torta lenne habbal. Ma már  tényleg csak a saját magam szórakoztatása, hogy még egy olimpiai ciklusnak nekivágtam. Már három olimpiára kijutni az is óriási dolog, keveseknek adatik meg a sportolói pályafutásuk során és én ebből a szempontból szerencsés is vagyok. De tettem is érte nem keveset hogy így legyen. Ez már tényleg csak a szórakozás része számomra, persze ha lehet ezt szórakozásnak hívni. Mindig azt mondom, hogy én ezt a sportágat és a sportot, sportolást élvezem, a versenyeket pedig imádom, és ezért is mondom azt, hogy ez egy szórakozás számomra.

- Családapaként mennyi időd van ennyi időd van most erre a „szórakozásra”?
- Nem sokat látnak itthon ebben az időszakban, márciusban is szinte egész hónapban edzőtáborban leszek. Most egy hétig kint voltam az Eb-n Bulgáriában, onnan hazajöttem, szerencsére itthon vagyok hétvégén, de hétfőn már kezdem az edzőtábort. Két hétig leszek Tatán, második hét végén megyek ki Párizsba egy versenyre. Úgyhogy a feleségem és a gyerekek nem fognak megunni. Persze próbálom én is bepótolni azt az időt, amit távol töltök, de hiányoznak. Amikor itthon vagyok, akkor a feleségem is tud egy kicsit otthon pihenni, és ilyenkor utoléri magát a munkában is. Amikor készülök, vagy versenyen vagyok, akkor ő van a két gyerkőccel, és mindent ő old meg. Csak köszönettel tartozok ezért is neki. Na de 

- Meddig tervezed a pályafutásodat? Vagy helyesebb, ha úgy kérdezem, meddig lehet súlyt emelni? 
- Szerintem a súlyemelés az egész életemben végig fog kísérni, legalábbis nagyon remélem. Kortalan sport, hetven-nyolcvan éves korban is nyugodtan lehet súlyt emelni. Én is úgy tervezem, hogy még hetven-nyolcvan éves koromban is gyúrom a vasakat. Persze már nem ilyen súlyokkal, de hogy le szeretnék járni edzeni és erősíteni az biztos. A másik része, hogy nem is lenne jó, ha abbahagynám, mert tényleg egész életemben sportoltam. Ugye a gerincemmel sokat küzdöttem, és azt mondták, hogyha megpihenek, akkor előbb-utóbb kés alá fekszek. Már csak ezért sem lehet abbahagyni, egészségügyi okai is vannak annak, hogy én sportoljak. Persze nagy probléma nincs, mint mondtam, a sportot meg szeretem, és ezt életem végéig akarom csinálni.

- Ez azt jelenti, hogy ha kijutsz az olimpiára, ha nem, folytatod?
- Így van, pontosan. A válogatottságtól már valószínűleg vissza kell lépnem, persze ha a szövetség még úgy gondolja és a teljesítményem is elegendő lesz, a helyet pedig nem fiataloktól veszem el, akkor nem mondok nemet egy világversenyre. 

Ha ők hívnak akkor megyek, már csak ezért is edzenem kell tovább. Nagyon szívesen megyek mindhárom helyre versenyezni.

- Említetted, hogy ha a fiatalok ki nem szorítanak. Az utóbbi másfél évtizedben te voltál a zászlóshajója a magyar súlyemelésnek, más csak ideig óráig volt melletted. Látod az utódod?
- Utód sajnos nem nagyon van, ha a felnőtt férfi mezőnyt nézzük, a következő utánam lévő fiatal, 18 éves. Nem tudom, hogy mikor lesz olyan súlyemelő, akár férfi, akár női vonalon aki hasonló eredményeket ér el. Persze bízom benne, hogy a közeljövőben változás lesz, és valami csoda folytán valaki megtáltosodik, vagy valakik megtáltosodnak, mert inkább többen legyenek. De ehhez tömegbázis kellene. Sőt tömeg is kellene, és bázis is kellene. Van mit változtatni a sportágban.

- Van benned akarat, hogy tapasztalatoddal segítsd a változásokat?
- A súlyemelést szeretem, ebben nőttem fel, ebben élek, sportolok. Természetesen ha érkezne ilyen felkérés, nem zárkózom el , és amennyiben lehetőségem nyílik rá, akkor segíteni szeretnék a sportágnak.

- Kezdtük az olimpiával, zárjuk azzal is. Mennyi esély van a párizsi kvótára?
- Thaiföldön lesz egy verseny április elején, ami az olimpiáról dönt. Ott 400 kiló fölött kell emelnem. 

Persze remélem, hogy azzal a kvóta is összejön, de hogyha nem, akkor sem leszek csalódott. Azért ennyi idősen, ennyi év sportolással a hátam mögött már az is egy nagy dolog, hogy még mindig itt vagyok és csinálom és akarom.

- Ne legyen így, de tegyük fel nem jön össze a kvóta. Előtted van a kép, hogy ülsz nyáron a televízió előtt, körülötted a család, te pedig egy hideg fröccsöt kortyolgatva nézed az ólomsúlyú súlyemelők versenyét.
- Az előttem van, hogy ott a családom, és boldogan nézem a versenyt. Nem túlzás, de egy-egy ilyen pillanat tud olyan boldog lenni, mint az olimpián dobogóra állni és emelni. Ha így lesz sem leszek szomorú, de annak fröccsnek tényleg jéghidegnek kell lennie.