100 éve Szeged: Amikor két szegedi újságíró egymásra fogta a revolvert

1925 nyara is forró volt, de nemcsak az időjárás izzott: Szeged szellemi elitje, az újságírók közt is felforrósodott a levegő. Egy kiadandó album miatt tört ki a város egyik legkülönösebb lovagias összetűzése – amelyet háromszori pisztolylövéssel kívántak rendezni - számolt be 1925.07.30. napi számában a Délmagyarország.

Az illegális lovagiassák kora

A húszas évek derekán virágkorát élte a párbajozás. A korabeli közélet – politikusoktól a művészekig – előszeretettel rendezte vitáit nemes egyszerűséggel pisztollyal vagy karddal. Szeged sem maradt ki ebből a sajátos divatból, sőt, a város társasági életének szereplői egyre gyakrabban kerültek a bíróság elé „lovagias ügyek” miatt. Ám a sajtó munkásai – eddig – mintha kimaradtak volna ebből az izgalmas, ám veszélyes hóbortból.

Toll helyett pisztoly Szegeden is

Egészen 1925 nyaráig, ugyanis ekkor két ismert szegedi újságíró, Ur György és Gerő Dezső között olyan súlyos ellentét alakult ki, amely végül nemcsak nyilvános szóváltáshoz, de pisztolypárbajhoz is vezetett.

A történet kezdetén még minden békés volt. Egy készülő album – feltehetően valamilyen sajtókiadvány – szerkesztése hozta őket munkakapcsolatba. Az első hónapokban még minden a megszokott mederben haladt: levelezés, egyeztetés, közös tervezgetés.

Előbb csak nézetkülönbségek jelentkeztek. Aztán egyre élesebb hangvételű mondatok repkedtek. Végül jöttek a sértések is, és ahogyan az lenni szokott, ezek a sértések visszajutottak az  érintettek fél fülébe. A legutóbbi találkozásuk során már nem tudták palástolni a feszültséget.

Ahonnan már nem volt visszaút

Mindketten katonai múlttal rendelkeztek, így becsületüket a tiszti becsületbíróság elé vitték. Ügyüket segédekre bízták, akik nem is késlekedtek: háromszori golyóváltásos pisztolypárbajt tűztek ki a felek közé.

A párbaj pontos időpontját is rögzítették – ahogy az ilyenkor illik. A két újságíró tehát a sajtó becsületét már nem a nyomdagépek mellett, hanem fegyverrel a kézben készült megvédeni.

A történet végkimenetele – érthető okokból, a hivatalos forrásból – nem ismert. De az bizonyos, hogy az eset jó ideig beszédtéma maradt Szeged kávéházaiban.

Így történt tehát, hogy 1925 nyarán a szegedi sajtó világában nem egy vezércikk vagy leleplező riport, hanem egy pisztolypárbaj borzolta a kedélyeket.