Szeged

100 éve Szeged: Amikor két szegedi újságíró egymásra fogta a revolvert

100 éve Szeged: Amikor két szegedi újságíró egymásra fogta a revolvert

A sajtó becsülete volt a tét: a szerkesztői vita már nem a hasábokon, hanem a párbajmezőn dőlt el!

Böjthe Sándor
4 órája
100 éve Szeged: Amikor két szegedi újságíró egymásra fogta a revolvert

1925 nyara is forró volt, de nemcsak az időjárás izzott: Szeged szellemi elitje, az újságírók közt is felforrósodott a levegő. Egy kiadandó album miatt tört ki a város egyik legkülönösebb lovagias összetűzése – amelyet háromszori pisztolylövéssel kívántak rendezni - számolt be 1925.07.30. napi számában a Délmagyarország.

Illusztráció - Forrás: holmi.nagykar.hu/

Az illegális lovagiassák kora

A húszas évek derekán virágkorát élte a párbajozás. A korabeli közélet – politikusoktól a művészekig – előszeretettel rendezte vitáit nemes egyszerűséggel pisztollyal vagy karddal. Szeged sem maradt ki ebből a sajátos divatból, sőt, a város társasági életének szereplői egyre gyakrabban kerültek a bíróság elé „lovagias ügyek” miatt. Ám a sajtó munkásai – eddig – mintha kimaradtak volna ebből az izgalmas, ám veszélyes hóbortból.

Ebben az időben már törvény tiltotta a párbajozást, azonban a régi "hagyományokat" több okból is nehéz volt visszaszorítani. A legfőbb ok az volt, hogy már akkor sem lehetett a vádlottat önmagára terhelő vallomás megtételére kötelezni. Mivel a legtöbb esetben a párbajon csak a párbajozók és a segédeik voltak jelen, a bizonyítás nehézkes volt, így ritkán született elmarasztaló ítélet: a párbajozók, mint elkövetők, a párbajsegédek, mint bűnsegédek tagadták meg a vallomást, így általában nem lehetett pontos tényállást felállítani és ítéletet hirdetni - a szerk. 

Toll helyett pisztoly Szegeden is

Egészen 1925 nyaráig, ugyanis ekkor két ismert szegedi újságíró, Ur György és Gerő Dezső között olyan súlyos ellentét alakult ki, amely végül nemcsak nyilvános szóváltáshoz, de pisztolypárbajhoz is vezetett.

A történet kezdetén még minden békés volt. Egy készülő album – feltehetően valamilyen sajtókiadvány – szerkesztése hozta őket munkakapcsolatba. Az első hónapokban még minden a megszokott mederben haladt: levelezés, egyeztetés, közös tervezgetés.

De ahogy az anyag kezdett végleges formát ölteni, valami megváltozott.

Előbb csak nézetkülönbségek jelentkeztek. Aztán egyre élesebb hangvételű mondatok repkedtek. Végül jöttek a sértések is, és ahogyan az lenni szokott, ezek a sértések visszajutottak az  érintettek fél fülébe. A legutóbbi találkozásuk során már nem tudták palástolni a feszültséget.

Nyilvánosan, tanúk előtt vonták felelősségre egymást, ami tettlegességbe torkollott.

Ahonnan már nem volt visszaút

Mindketten katonai múlttal rendelkeztek, így becsületüket a tiszti becsületbíróság elé vitték. Ügyüket segédekre bízták, akik nem is késlekedtek: háromszori golyóváltásos pisztolypárbajt tűztek ki a felek közé.

A párbaj pontos időpontját is rögzítették – ahogy az ilyenkor illik. A két újságíró tehát a sajtó becsületét már nem a nyomdagépek mellett, hanem fegyverrel a kézben készült megvédeni.

A korabeli párbajok szabályrendszere szigorú volt, és elvileg a súlyos következmények megelőzését szolgálta. Mégis, egy háromszoros golyóváltás életveszélyes vállalkozás – különösen két újságíró számára, akik tollal szoktak harcolni, nem lőporral.

A történet végkimenetele – érthető okokból, a hivatalos forrásból – nem ismert. De az bizonyos, hogy az eset jó ideig beszédtéma maradt Szeged kávéházaiban.

Így történt tehát, hogy 1925 nyarán a szegedi sajtó világában nem egy vezércikk vagy leleplező riport, hanem egy pisztolypárbaj borzolta a kedélyeket.

 

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.