Hazai horgászvizeken: másabb, de nem eredménytelen a téli horgászat

Habár az időjárás nem feltétlen azt mutatja, de jelenleg is tart a tél, amely beköszöntével a horgászok többsége szögre akasztja a botzsákot, hiszen a nulla fokhoz egyre inkább közelítő hőmérséklet, az erős, sokszor viharos erejű szél, illetve a gyakorta hulló, különböző halmazállapotú csapadék komoly visszatartó erő tud lenni. Pedig igenis lehet a téli hónapokban is eredményesen tölteni az időt a vízparton. A horgász cikksorozatunk e heti részében a téli, hidegvízi horgászat rejtelmeiről lesz szó, illetve hogy a halak hogyan is töltik ezt az időszakot.

A halak vermelésének sajátosságai

A különböző halfajok téli viselkedési szokásai lényegesen eltérnek egymástól, sőt egy adott faj esetében is jelentős különbségek lehetnek az élőhely jellegzetességeitől függően, például, hogy állóvíz vagy folyóvíz az adott terület. A halak életfunkcióinak intenzitását és a táplálékfelvétel gyakoriságát elsősorban a vízhőmérséklet, és az azzal arányosan változó oldott oxigén koncentrációja határozza meg. A tél közeledtével a fokozatosan csökkenő hőmérsékleti viszonyok miatt az anyagcsere folyamatokat generáló enzimaktivitás sokkal alacsonyabb, megszűnik a testtömeg-gyarapodás. 

melyet fajtól függően leginkább az ősz folyamán felhalmozott tartalék zsírkészletük feléléséből fedeznek.

A zsír egy kisebb része szervi zsírként halmozódik fel a belső szervek körül, melynek igen jelentős az élettani szerepe, hiánya szervműködési zavarokat eredményezhet. A testzsír nagyobb része a depó, vagy más néven tartalékzsír, melynek nagyobb hányada a hasüregben, a kisebbik a hát felső szakasza mentén halmozódik fel. Ha a hal zsírkészlete ősszel hiányos, akkor nyugtalanul telel, tavaszra legyengülhet, és a szervezet védekezőképessége zavart szenvedhet.

A vermelés szó hallatán a legtöbb embernek a ponty téli viselkedési szokásai jutnak eszébe. A víz hőmérsékletének fokozatos csökkenésével a pontyok a melegebb hőtartományú területeket keresve, a mélyebb vízrétegekbe húzódnak. 

Ugyanis ha a kopoltyúfedél mozgása által iszap-szemcsék kerülnek az oxigén felvételéért felelős kopoltyúlemezek felületére, akkor légzészavar léphet fel.

A különböző keszegfajok, kis eltéréssel ugyan, de hasonlóképpen telelnek, mint a ponty. Jellemzőjük, hogy viszonylag nagy egyedszámú rajokat képeznek, és egy rajba általában azonos korosztályú- és méretű halegyedek tömörülnek. Különösen igaz ez a bodorkára, a vörösszárnyú keszegre és a küszre. A túlélés érdekében a keszegek is a mélyebb vízrészeket keresik fel. A szintén a legmelegebb órákra eső táplálkozási ciklusuk alatt a vermelőhely környékén maradva ugyan, de nagyobb területet járnak be.

A ragadozó halfajok közül a csuka, késő ősszel a vermelésre készülő keszegrajok „felkutatására” indul. E folyamat időpontját azonban a vízhőmérséklet csökkenésén kívül, az egyes keszegfajok egyedszáma, a rajok nagysága- és azok vándorlási útvonalai is befolyásolják. A csuka, a vonuló táplálékhal-rajokat követi téli tartózkodási helyükre és általában egészen tavaszig ott is marad, szükség szerint táplálkozik. A rajok körüli elhelyezkedésük, meghatározott dominancia-viszonyok szerint történik. 

A süllő téli táplálkozási szokása a csukáéhoz hasonló, bár kevésbé intenzív. Mivel a két ragadozó halfaj közül egy adott élőhelyen a csuka a dominánsabb, erőszakosabb, így általában nehezen tűrik egymás közvetlen közelségét. A harcsa viszont, vizsgálatok szerint 5 Celsius-fokos vízhőmérséklet alatt szinte egyáltalán nem táplálkozik. Kivételek előfordulhatnak ugyan, de általában az adott állóvíz mély, gödrös, akadós részein vészeli át a telet.

Amennyiben a vízfelszínt nem fedi jégpáncél, akkor az említett gázok a légkörbe távoznak, jégborítás esetén viszont olyan magas koncentrációban is felhalmozódhatnak, mely már halpusztulást idézhet elő. Emiatt fontos a tavak okszerű lékelése.

A pontyok és más békés halfajok, folyóvízben történő vermelési szokásaira jellemző, hogy viszonylag mély folyószakaszokat keresnek, ahol a lehető legkisebb a sodrás. Erre azért van szükségük, hogy a létfenntartó energiaszükségleten felüli energiafelhasználásuk minimális legyen. E folyamat érdekében, akár több kilométert is vándorolhatnak a halak a nyári, és a téli tartózkodási helyeik között. Egyes ragadozó halfajok is vándorolnak. Útvonalukat ebben az esetben is elsősorban a táplálékhal-rajok mozgása határozza meg.

Nem csak nyáron érdemes próbálkozni

A horgászat úgy él a köztudatban, hogy kifejezetten nyári sport, illetve hobbi. Ez egy tévhit azonban: a horgászat bármikor egy kiváló elfoglaltság, legyen szó télről vagy nyárról. A téli horgászat annyival másabb, hogy finomítani kell a horgászmódszert, amivel a halakat a csalihoz csábítja a pecás.

A hideg vizekben kicsit máshogy kapnak a halak, mint ami megszokott lehet tavasszal és nyáron. 

Ez persze kihathat a horgászatra. 16 Celsius fok alatti vizekben lelassul az élet, az etetőanyagok csalogatóhatása és hatósugara is drámai módon csökken, de másban is változás tapasztalható a megszokott nyári horgászattal szemben. A nap jelentősen befolyásolhatja a pikkelyesek viselkedését. Bár ezek az órák gyakran nagyon rövidek, a legtöbb kapás ilyenkor érkezik. Ezért soha nem szabad elfelejteni azokat a részeket, amelyek a legtöbb napfényt kapják.

Hidegben a vizek letisztulnak, kevesebb a horgász is, csak az igazán elhivatottak merészkednek ki hosszabb időre ilyenkor. Érdemesebb a távolabbi pontokat megcélozni, mintsem a tópart közelébe horgászni. 

Általánosságban elmondható, hogy a tél nem a legjobb időszak a pontyozásra, de ennek ellenére lehet halat fogni. Néhány más halfajtól eltérően a ponty anyagcseréje lelassul, és ilyenkor csapatokba verődve vermelőhelyet keresnek így vészelik át a telet.

Ebben az időszakban, ha sikeres akar lenni valaki, akkor az előetetés kötelező. Sőt érdemes már a horgászat előtti napon előetetni, és az sem másodlagos szempont, hogy ismerje a helyet ahová etet. Vagyis tudni érdemes, hol vannak a pontyok.

Érdemes méretben más, ízben és színben pedig erőteljesebbekhez nyúlni. Ami nyáron nagyon ment, télen nem valószínű, hogy tetszeni fog a halaknak. Téli etetőanyagok jellemzően erőteljesebb ízűek, halasak, olajosabbak, illetve sötétebb tónusú etetők mennek télen leginkább. Azért is kelendőbbek ezek a fajták, mivel ahogy már említve lett, lényegesen tisztábbak a vizek, könnyebben beleolvad a mederfenékbe, így nem kelt gyanút a halakban.

Amit még fontos kiemelni még egy alkalommal: a halak vatosabbak, és kevesebbet is esznek, tehát mindenki legyen türelemmel, nagy gyakorisággal, "varázsütésszerűen" nem fog kapás kapást követni.

Öltözzünk fel melegen

A másik fontos dolog, a horgász öltözködése. A téli horgász ruházat értelemszerűen jobban alkalmazkodik a hideg időjáráshoz, vastagabb, rétegeltebb, vízhatlanabb, és ha bírja a szelet, az sem egy hátrány. Nem mindegy, hogy a hidegben milyen és mennyi védőréteg van az órákig kint ácsorgó pecáson. Az esőruha, thermoruha elengedhetetlen, ahhoz, hogy komfortosan érezze magát az ember a horgászat közben és hogy sokáig élmény legyen a peca,

Ilyenkor veheti hasznát az ember, a különféle aláöltözetnek, a vastagabb, bélelt, thermocsizmának, sapkának, kesztyűnek, kabátnak, de a különböző az időjárás viszontagságai ellen védő felszereléseknek is, mint a sátor, sátorfűtés, vastag pléd, hálózsák. Egy kellemesen forró ital termoszban, szintén sokat tehet a horgász melegen tartásáért.