Ilyés Ferenc: az első Eb meccsen biztos előtörnek bennem az érzelmek

Ilyés Ferenc 229 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, legutóbb 2019-ben a világbajnokságon. Ma már, mint a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke lép be az öltözőbe egykori csapattársaihoz. Bár ezt a helyzetet ő is furcsán éli még meg, úgy gondolja, hogy ez a „különleges” kapcsolat segíti a csapattal való kommunikációt.

- A jelenlegi csapatból több játékossal öt éve még együtt játszott a válogatottban, sőt Lékai Máté a legutóbbi olimpián, 2012-ben is csapattársad volt. Nem érzi furcsán magad, amikor a csapattal találkozik?
- Vitathatatlanul furcsa a helyzet és izgatott is vagyok, mert nagyon közelinek tűnik az idő, amikor még a másik oldalon voltam és én is hallgattam az akkori elnököt, aki a célkitűzésekről beszélt. Most pedig én állok az egykori csapattársak előtt és mondom el nekik, hogy milyen elvárások vannak az Európa bajnokságon. Kár lenne tagadni, hogy ez még furcsa nekem, de azt gondolom, hogy ez kapcsolat segíti az együttműködésünket. A játékosok befogadóak, és nagyon korrekt a viszonyunk, bármikor elérhető vagyok nekik. Ha úgy nézzük, az irány változatlan, mivel ők a pályán, én pedig a pályán kívül dolgozok azért, hogy sikeres legyen a csapatunk. 

- Tatabányán már belekóstolt abba, hogy sportvezetőként milyen a lelátóról nézni az egykori csapattársak meccsét. Ugyanakkor a válogatott még is kicsit más. Belegondolt már abba, hogy milyen lesz egy Eb meccs a lelátóról? Mozdul a kéz majd egy lövésnél?
- Gondolkodtam már rajta, de ez majd a helyszínen derül ki, hogy milyen lesz és milyen érzelmeket vált ki belőlem, egy-egy szituáció. Egy dolgot viszont biztosan érzek. Már nem tudom elképzelni a srácok között magam, hiába, hogy csak öt éve volt a legutolsó világversenyem. Amikor ott állok mellettük, azt érzem, hogy mekkorák, milyen óriásiak. Ugyanakkor azt érzem, hogy a fejemben már átkapcsolt valami, már tudom, hogy más feladataim vannak és ilyenkor távolinak is érzem az utolsó világbajnokságomat. De abban biztos vagyok, hogy Münchenben, az első meccsen előjönnek az érzelmek.

- A játékosmúltja miatt elnökként szakmai szemmel is nézi a csapatot. Egy kisebb generációváltás kezdődött meg, sokan most utaznak először nagy tornára. Mennyire érzi erősnek a jelenlegi keretet?
- Azt látom, hogy a csapatunk jó és egységes és ezt megerősítették a szakmai stáb tagjai is. Van öt fiatal játékosunk, akik a junior válogatottal nagy sikert értek el a nyáron. Ők itt kopogtatnak a felnőtt válogatott ajtaján. Jó ütemben érkeztek, mert vannak rutinos játékosaink, akiktől tudnak tanulni, felelősséget is annyit kell vállalniuk a pályán, ami ahhoz szükséges, hogy fejlődjenek. Valóban generációváltáson megy át a válogatott, de ez jó ütemben történik és nem érzem, hogy aggódnunk kell, hogy ez visszaesést okoz a teljesítményben. Bízom benne, hogy ez a fokozatosság megmarad, és a rutintalanság érezhető lesz, de az eredményekben remélem nem mutatkozik meg.

- Az idei Európa bajnokság nem kvalifikál semmilyen más versenyre. Ugyanakkor a tizenhat közé jutás egy könnyebb ellenfelet jelenthet a világbajnoki selejtezőn, és nem szabad szem elől téveszteni a márciusi olimpiai selejtezőt sem. Minden pályán töltött perc arra is készíti a csapatot. Ha nem csak helyezési számokban gondolkozunk, akkor milyen céllal vág neki a válogatott a kontinenstornának?
- Egy Európa bajnokságra nem szabad úgy gondolni, hogy az egy próba, vagy egy teszt. Ez a sportág egyik legnagyobb tornája, komoly médianyilvánossága van, olyan érdeklődés kíséri, hogy itt nem lehet úgy pályára menni, hogy nem akarod megnyerni a következő meccset. Ezt én is tudom játékosként, hogy egy ilyen tornán nem tudsz úgy pályára menni, hogy nem baj, ha kikapunk, majd két hónap múlva az olimpiai selejtezőn nyerünk. Ott vagy nyerni akarsz, tovább szeretnél jutni a csoportból, a középdöntőben is meccset akarsz nyerni. A siker az ami erőt ad az olimpiai selejtezőre amellett, hogy természetesen az is fontos, hogy melyik kalapba kerülünk a világbajnoki-selejtezők sorsolásánál.