Orbán Viktor: a magyar futball talpra állásában egyetlen pillanatig sem kételkedtem
Kijelentette: mégis a futballban követte el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben
Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjút. A kormányfő beszélt a magyar futballról, Szoboszlai Dominikról, az olimpiáról, a fővárossal való „együttműködésről”, de még említette a friss Nobel-díjasainkat is.
A 2024-es németországi Európa-Bajnokság kimeneteléről Csányi Sándorral ellentétben, nem mert jóslatokba bocsátkozni Orbán Viktor.
Ez egy nyílt csoport. Itt bármi megtörténhet. És az, hogy diadalittasan továbbjutunk, vagy lógó orral kell eljönnünk, egy vagy két mozdulaton is múlhat. Annak a két mozdulatnak mindenképpen jónak kell lennie. Ez múlhat egy szerencsés vagy szerencsétlen öngólon, mint ahogy történt már velünk ilyen, meg egy kihagyott helyzeten is. Bármi megtörténhet. Ez egy olyan csoport, amiben istenítélet lesz. Három emlékezetes meccset szeretnék látni.
Orbán Viktor azt a kérdést kapta, hogy vajon egymillió új munkahelyet volt nagyobb kockázat ígérni 2010-ben, vagy hinni töretlenül a magyar futball talpra állásában. A válasza egyértelmű és sokatmondó volt.
A magyar futball talpra állásában egyetlen pillanatig sem kételkedtem. Az egymillió munkahely felől időnként elbizonytalanodtam, de a futball terén sosem. Mégis a futballban követtem el a legnagyobb hibát az elmúlt tíz évben: hatvannégyezres stadiont építettünk kilencvenezres helyett. Kishitűek voltunk, és ez hiba.
A magyar futball élt, él és élni fog.
Felvetették azt az elméletet a kormányfőnek, miszerint a magyar válogatott nem az elmúlt évek hazai futballfejlesztései miatt jó, sőt, azok ellenére.
Ezek kínban fogant komcsi magyarázkodások. A dolgok egy országban általában együtt mozognak jó vagy rossz irányba. A magyar futball sem attól jó, mert hirtelen jobb lett az akadémiai rendszer, jobbak lettek az edzőink – persze mindenki valamivel jobb, mint volt –, hanem azért, mert az egész ország együtt mozdul valamilyen irányba. Fölfelé indultunk. Nemcsak a magyar gazdaságról beszélek, hanem a kultúráról, a művészetről, a tudományról is, mégiscsak két friss Nobel-díjasunk van, amire lehet azt mondani, hogy ez is a magyar rendszer ellenére történt, de ez már végképp abszurd lenne.
A sportévet összegezve azonban a futballsikereken túl, amibe persze a Ferencváros európai talpon maradása is beleértendő, bőven van miről beszélni, kezdve a hazai rendezésű atlétikai vb-vel, folytatva az olimpiai számokban elért kilenc világbajnoki címmel a birkózó- és vívóaranyaktól a pólógyőzelmen át a vitorlázósikerekig. Orbán Viktort idézve: egész jól nézünk ki.
A száznyolcvannégy olimpiai aranyunk nem a véletlen műve: a sport és a magyarok karakterükben jól passzolnak egymáshoz. A magyar sportnak oda kellene visszajutnia, ahol már járt, tehát a teljesítőképessége száz százalékára. A körülmények mostohák voltak az elmúlt évtizedekben. Most néhány év alatt próbálunk bepótolni harminc-egynéhány évnyi mulasztást, nem beszélve a szocializmus időszakában deformálódott sportéletünkről.
Hozzátette:
Mégiscsak kétszer játszottunk vb-döntőt a labdarúgásban, vannak sportágak, melyek magyarok nélkül nem is értelmezhetőek, úszás, öttusa, kajak-kenu, birkózás, vízilabda. Létezik egy rejtélyes összefüggés, a sport és a magyarok közötti szerelem.
A magyar kormány nem „sportbolond” - jelentette ki.
A világ egyik legnagyobb futballklubjában meghatározó szerepet játszik egy magyar, Szoboszlai Dominik.
Igen, ráadásul egy falka élén. Mert ő maga persze a legnagyobb klub ajtaját rúgta be, de közben ott van most már a húszéves Kerkez, a legjobb korban lévő Sallai a Bundesligában, aztán Schäfer – a Jóisten segítse őt, hogy egészséges maradjon. Látom azokat az egyéniségeket, akikből a kapitány meg tudja építeni a jövő nagy csapatát. Minden évet úgy kezdek, hogy január elsején megnézem a 6:3-at, mert az ember kezdje győzelemmel az évet… Már január elsején az egekben vagyok.
Az elmúlt évtized intenzív és nagyarányú sportfejlesztése méretében, tudatosságban csak a száz évvel ezelőtti, Trianon utáni építkezéshez hasonlítható. Az akkori erőfeszítések az olimpiai éremtáblák két harmadik helyében és futballvilágbajnoki ezüstökben kamatoztak, hiszen a lendület az ötvenes évekig kitartott. A kérdés az hogy eljuthat-e Magyarország megint ezekre a csúcsokra.
Miért ne juthatnánk? Mindent megtettünk érte. Megadtuk az edzőknek az elismerést; az mégsem járta, hogy a gyerekeinkkel foglalkozó edzők éhbérért dolgoztak, miközben világszínvonalú munkát végeztek. Sikerült rendbe tenni a létesítményeket, ezzel megadtuk a gyerekeknek meg a sportolóknak, ami jár. Idehoztunk nagy nemzetközi versenyeket, hogy az elvégzett munkájukhoz méltó versenyeken tudjanak itthon pályára lépni. Létrehoztuk a nemzeti sporttelevíziót, amely minden lakásban ott van. Megmentettük a Nemzeti Sport nyomtatott változatát, mert hiába agonizálnak világszerte a hagyományos lapok, magyar sport nincs Nemzeti Sport nélkül, ezt mindenki tudja, aki velem egykorú.
A miniszterelnök aggodalmaskodik a párizsi Olimpia miatt.
Egyelőre csak aggodalmaskodom. Nem szokásom, de nyugtalanít egy érzés. Nem látom, mit tud a kajak-kenu, és nem látom, mit tud az úszás. Pedig ennek a két szakágnak a teljesítménye döntő befolyással van az olimpiai érmeink számára. Szurkolok, hogy sikerüljön megtalálni azoknak a világverő egyéniségeknek az utódait, akik az előző olimpiákon hozták az aranyakat, ám most már nem indulnak.
Bennem is van egy rossz érzés. Fáj, amikor tudjuk, hogy valamire képesek lennénk, mégsem vágunk bele. Azt is be kell látnunk ugyanakkor, hogy a nemzetnek együtt kell mozognia. Mindig vannak olyan emberek, csoportok, akik úgy vannak benne a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban. Ez sajnos elkerülhetetlen - válaszolt Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy nem fáj-e, hogy nem Magyarország rendezi a nyáron a játékokat.
Szerintem a sors egy budapesti olimpiával tartozik a magyaroknak.
Megkérdezték mennyire elégedett a megújult állami sportirányítással.
Nyugtával dicsérjük a napot. Még csak felkelőben van...
A teljes interjú itt olvasható el.
Borítókép :Fischer Zoltán/Miniszterelnöki sajtóiroda
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
