Bánhidi Bence: Egyelőre nem tudom, mi történt velünk

Érthetetlen összeomlás után súlyos vereséget szenvedett a MOL-Pick Szeged a férfi kézilabda bajnoki döntő első mérkőzésén a Telekom Veszprém ellen. A 35-24-es végeredmény után a vasárnapi visszavágón kevés esély maradt a címvédésre. A tegnap történteket a szegediek beállójával, Bánhidi Bencével elemeztük.

- Nem hittem volna, hogy reggel 8-kor visszaír, hogy most hívhatom az interjú miatt. Gondolom nem sokat aludt.

- Ha megnyerünk egy meccset, akkor is nagyon nehezen megy az alvás. Így meg... szinte semmit. Járt az agyam és próbáltam rájönni, hogy mi történt velünk.

- Mire jutott?

- Nem lettem sokkal okosabb. Az biztos, hogy nem először roppantunk össze a második félidőben, vagy mondhatom úgy, hogy maradtunk az öltözőben. Sem a meccs előtt, sem a szünetben nem éreztem, hogy baj lenne. Motiváltak voltunk, nyerni akartunk és nem játszottunk rosszul. A Veszprém kőkeményen felkészült belőlünk, de mi is belőlük. Látszott is, hogy jobbára csak büntetőből, vagy kisebb-nagyobb védelmi hibákat kihasználva születtek gólok mindkét oldalon.

- Az első félidőben volt egy 3-4 perces megingás, amit nagyon gyorsan korrigáltak. Ez miért nem ment a második félidőben is?

- Volt válaszunk a Veszprém minden húzására, így amikor elmentek először 3 góllal, egy időkéréssel sikerült átlendülnünk ezen. A 40. percben, ugyanolyan szituációban kértünk időt, ugyanúgy volt válaszunk, de akkor nem tudtunk váltani. Mikler Roli nagyon jól védett – igaz mi sokszor nem állítottuk nehéz feladat elé, mert pontatlanul lőttünk. A félidő közepére el is bizonytalanodtunk, és ugyanúgy mint a Szkopje ellen az első meccsen, csak asszisztáltunk az ellenfél játékához. Érthetetlen. Elhiheti, hogy máson sem jár az agyam a lefújás óta, de még mindig nem tudom mi történt velünk. Szétestünk, de nyilván ennél azért mélyebben is meg kell vizsgálni a történteket.

- Marko Krivokapics azt mondta a meccs után, hogy nem a megbeszéltek szerint játszottak.

- Nem tudok vele vitatkozni, sőt az is igaz, hogy nem először történt meg. Olyan, mintha lenne egy pánikgomb, amit megnyom a csapat és fejetlenül kezdünk játszani. Pedig ezerszer átbeszéljük, ezerszer átrágjuk és mégis. A Veszprém és a Vardar sem annyival jobb csapat nálunk, mint amennyivel nyertek ellenünk. A Szkopje ellen ezt a második meccsen megmutattuk, a veszprémiek pedig először tudtak nyerni a szezonban ellenünk. Saját magunkat löktük mindkétszer a gödörbe. Tudja mi a legbosszantóbb, és amin nagyon nehéz túltenni magam?

- Hallgatom!

- Egész évben azért dolgoztunk, hogy tavasszal teljesítsük az elvárásokat. Ősszel remekül ment minden, remek alapokat raktunk le, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is tekintélyt építettünk magunknak. Megmutattuk, hogy nem a levegőbe beszélünk, amikor a bajnoki címvédést, kupagyőzelmet és Final4-t tűztük ki célként. Most meg mindent dobhatunk a kukába emiatt a két meccs miatt.

- Döcögött a játékuk egész tavasszal. Nem érezték, hogy baj van?

- Ha hibáztunk, akkor akár meccsen belül is tudtunk javítani mindig és az edzéseken pedig aprólékosan javítottunk mindent. Semmi nem utalt arra, hogy így összezuhanunk. Európa legjobb 6-8 csapata közé tartozunk és ez most is igaz. A lehetőségeink, a játékosállományunk alapján mindenképpen. De ameddig ilyen hibákat elkövetünk, mindez csak egy statisztikai adat marad.

- Idő alig van a visszavágóig. Mit tudnak tenni ebben a helyzetben?

- A szakmai stáb elemzi a meccset és ma már videózunk. Nem hiszem, hogy meglepő amit mondok, lesz mit elemezni. Edzünk, készülünk és próbáljuk összerakni magunkat a vasárnapi meccsre. Megmutattuk a Vardar ellen is, hogy képesek vagyunk felállni a földről.

- Lát arra esélyt, hogy vasárnap este 8 körül aranyérmesként zárják az évet?

- Az első Vardar meccs után is azt mondtam, hogy sportolók vagyunk, nem tehetjük meg és nem is tudnánk megtenni, hogy legyintünk egyet és azt mondjuk, hogy ez úgyis elment. Ha beleállunk a meccsbe és az elején sikerül kibillenteni a Veszprémet a ritmusából, akkor lehet egy minimális sanszunk. Ehhez viszont a csapat minden tagjának élete legjobbját kell nyújtania. A realitás azonban azt mondatja velem, hogy a végén nem mi pezsgőzünk majd. Nekünk úgy kell lejönnünk a pályáról, hogy az utolsó leheletünkig küzdöttünk, mindent megtettünk és a legfontosabb, hogy a második meccset meg kell nyernünk.