Edzőteremből a focipályára és vissza

Buzási fejes góljának köszönhetően megtörte a több, mint egy hónapja tartó nyeretlenségi szériáját a SZEOL múlt vasárnap a Dunaújváros ellen. A gólszerzőről kevesen tudják, hogy nem csak a kék-feketék sikeréért fáradozik, hanem személyi edzőként is dolgozik a belvárosi RedZone konditeremben. Az edzői ambícióiról, a ligák közti különbségekről, valamint a SZEOL tavaszi bukdácsolásáról faggattuk Buzási Pétert.

- Komoly logisztikai feladat volt összehozni ezt az interjút, hiszen reggeltől kora délutánig edzést tartasz egy fitness teremben, utána pedig a Felső-Tisza parton a SZEOL edzésén rúgod a bőrt. Mennyire kimerítő ez az életritmus?

- Valóban nem sok szabadidőm marad, ugyanakkor kellemes teher ez, mert szerencsére egyre több jelentkező akad, akik felkérnek személyi edzőjüknek, és ez egy jó visszaigazolás számomra. Emellett pedig a foci a legfőbb szenvedélyem, aminek mindig örömmel hódolok. Hála istennek többnyire sikerül összeegyeztetnem a kettőt.

- Akkor gondolom nem sok időd volt megünnepelni a hétvégi győzelmet.

- Visszafogottan ünnepeltünk a csapattársaimmal, helyén kezeltük ezt a sikert. Mindenkinek nagy terhet vett le a válláról a Dunaújváros elleni győzelem, hiszen hosszú-hosszú ideje nem nyertünk már, és az utóbbi időben az edzéseken is látszódott, hogy görcsössé vált a csapat. Külön öröm, hogy az én fejesemmel értük el ezt a sikert, de csak az számít, hogy lezártuk végre a rossz sorozatunkat.

- Ősszel valósággal szárnyaltatok, főleg hazai pályán, hiszen 9-ből 9 meccset nyertetek itthon, ezzel szemben tavasszal ez volt mindössze a harmadik győzelmetek. Mi történt?

- Nehéz kérdés, mi is sokáig kerestük erre a választ az öltözőben. Belülről úgy éreztük az edzéseken és a meccseken is, hogy a játékunkkal nincsen probléma. Tavasszal támadóbb felfogásban játszunk, mint azt tettük a szezon első felében, több helyzetet is alakítunk ki a meccseken, az már más kérdés, hogy ezeket sajnos nem tudjuk megfelelő százalékban kihasználni. A támadó futball hátránya, hogy ezáltal szellősebbé válik a védekezés, és ezt az ellenfelek többnyire ki is használják. Így volt ez a mi esetünkben is.

Az előző idényben a SZEOL 20 NB II-es góljából 3-at Buzási lőtt, ezzel a szélső holtversenyben második lett a házi góllövő listán.

- A tavalyi NB II-es szereplés mind a csapat, mind a szurkolók számára egy különleges kaland volt még akkor is, ha kieséssel végződött. Te mint személyi edző, mekkora különbséget látsz a másod és a harmadosztály közt, a játékosok fizikai felkészültségét illetően?

- A legnagyobb különbség a játék gyorsaságában van. Természetesen az NB II-ben több a technikásabb, képzettebb játékos, mint egy osztállyal lejjebb, ugyanakkor a másodosztályban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészítésre.

Szinte az összes csapatnál van erőnléti edző, aki a játékosok fizikai állapotáért felelős, míg az NB III-as csapatoknál csak elvétve találunk egy-egy erre szakosodott trénert. Ugyanakkor én úgy látom, hogy szépen lassan a harmadosztály is felzárkózik a profi ligák közé, és előbb vagy utóbb ezen a szinten is elterjedt lesz az erőnléti edzők alkalmazása.

- Honnan jött az ötlet, hogy a foci mellett személyi edzősködéssel foglalkozz?

- Gyerekkorom óta a sport megszállottja vagyok. Középiskolás koromban döntöttem úgy, hogy ezen a területen szeretnék dolgozni így az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Testnevelő-edző szakára jelentkeztem, amit később el is végeztem. A korábbi munkahelyemen, a Dakk Zrt.-nél – az egykori Tisza Volánnál – az új vezérigazgató úgy döntött, hogy nyit egy konditermet a dolgozók részére és felkért, hogy legyek ott edző. Örömmel tettem eleget a felkérésnek és onnantól kezdve pedig már ki volt kövezve az utam.

Buzási a délelőttjeit rendszerint edzések vezénylésével tölti, majd délután már neki tartanak edzést.. (Fotó: Kocsis Alíz)

- Egy komoly csapatnál ma már szinte kötelező erőnléti edzővel dolgozni. Rád is ez az út vár?

- Igen, ez már régi vágyam. A főnököm, Bubori Kornél, elsők közt végezte el az MLSZ-nél ezt a képzést. Inspiráló hatással van rám, úgyhogy hamarosan én is szeretném elvégezni ezt a kurzust. A konditeremben foglalkozok focistákkal és kézilabdásokkal is egyaránt, úgyhogy már kaptam kóstolót a szakma ezen részéből, és nagyon tetszik, úgyhogy a későbbiekben remélem lesz majd lehetőségem csapatoknál is dolgozni.

- Ha tíz évet előreugranánk az időben, akkor hogyan tudnád elképzelni magad?

- Jó kérdés! Talán akkor lennék a legboldogabb, ha az NB I-es SZEOL-nak lehetnék az erőnléti edzője, és emellett a jelenlegi munkahelyemen is tovább dolgozhatnék.