Elkészült a szegedi kosárklasszis életrajzi könyve

Május 26-án, pénteken tartja önéletrajzi könyvének szegedi bemutatóját az 1955-ben Európa-bajnokságot nyert kosárlabdázó, Hódy László.

A 31-szeres válogatott center 1957 óta Ausztráliában él, könyvének magyar változatát nagyban segítette a Magyar Kosárlabda Szövetség, amely

Dobor Dezső

lektorálását követően el is készült. Hosszú hónapok munkája vezetett idáig, mert eleinte azt kérték tőle, a 2015 novemberében megjelent, ausztrál kiadáshoz képest többet írjon a magyar belső dolgokról, azonban így végül 520 oldalas lett a mű, így ezt kellett visszavágnia. A cím viszont maradt: "Osztályidegentől a halhatatlanig".

Hódy László

magyar életrajzi könyve 500 példányban jelenik meg.

Hódy László az 1955-ös, aranyéremmel zárult Európa-bajnokságon a szovjetek elleni kulcsmérkőzésen kiváló teljesítményt nyújtott. Mivel a válogatott kikapott a csehszlovákoktól, az elsőséghez mindenképp le kellett győzni a Szovjetúniót: a 82-68-ra megnyert mérkőzésen 20 pontot dobott. Testvére,

Hódy János

is tagja volt az Eb-győztes csapatnak, végül azonban - a szintén válogatott Szabolcs öccse később csatlakozva hozzájuk - elhagyták az országot, hiszen hiába voltak regnáló Európa-bajnokok, a hatalom nem engedte indulni a csapatot az 1956-os olimpián. Válása után Új-Zélandon volt, hogy kenyeret hordott éjszaka, festővállalkozása, de autóiskolája volt - majd Ausztráliában egy baromfitelepet üzemeltetett testvérével, Jánossal, később pedig második feleségével kozmetikai cége is volt. 2012-ben, amikor a magyar kosárlabdázás halhatatlanjai közé választották,

a Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdacsapatát is. "Fantasztikus volt nekem, hogy

Thékes István

jóvoltából megismerkedtem a szegedi kosarasokkal, majd számtalan interjút adhattam. Ha kimész külföldre, nem felejted el a magyarságod. Sokan próbálnak minél gyorsabban beleilleszkedni az új társadalmakba, azonban minél kevesebbet tud az ember a nyelvből, annál nagyobb hátrányban van. Ehhez 5-10 évre van szükség, amikor már nem csak vásárolni, hanem eladni is tudsz"

Az Eb-győztes, 1952-ben olimpiai kilencedik, 1953-ban Eb-ezüstérmes center a Szegedi Postásban kezdte pályafutását, majd a Munkaerőtartalékok SE, és a Bp. Honvéd játékosa volt. A fővárosba

Kutas István

sportvezető javaslata után került, aki azt mondta, hogy az akkori edzők nem mernek fiatalítani az eredménykényszer miatt, viszont ragaszkodott hozzá, hogy a Honvédra legyen építve a magyar válogatott. Az akkori szövetségi kapitány, Eszéki Rezső megkérdezte tőle, hogy mégis kikre gondolt, akik pótolhatják az idősebb játékosokat - ekkor pont eljöttek megnézni a Szegedi Honvéd-Budapest Honvéd mérkőzést, és azt válaszolta: ott van Hódy! Így hát a szegedi játékos pár hónapon belül már Budapesten járt középiskolába, ott is érettségizett le. A Szegedről indult klasszisnak - mint fogalmaz - szerencsje volt, mert nem kellett Magyarország ellen játszania. Miután 1956-ban nem lehettek ott az olimpián, '57-ben beadta a papírjait Ausztráliában, majd egy NOB-közgyűlésen úgy határoztak, öt év elteltével játszhat valaki egy másik válogatottban, ráadásul az ausztrál állampolgárság megszerzéséhez szintén öt évre volt szüksége, így tíz év elteltével, 1967-ben lehetett volna válogatott. Végül ezt sikerült elintézni, az állampolgársági igény beadásának dátumát vették figyelembe, így ott lehetett az ausztrál csapattal az 1964-es játékokon. "Amikor bekerültünk a legjobb 16 közé, akkor nem játszottunk a magyarok ellen. Soha nem felejtem el, amikor Chile ellen léptünk pályára, ahol a félidőben csak egy-két támadásunkat nem fejeztük be góllal, 22 ponttal vezettünk már a félidőben, pedig előtte a regnáló világbajnok Brazíliát győzte le ellenfelünk. Egyszer a csordultig megtelt stadionból hallottam, hogy azt kiáltják: hajrá, magyarok! A korábbi csapattársaim voltak azok, én pedig képtelen voltam tovább játszani. Furcsa érzés, hogy bár ausztrál színeket képviseltem, de a szívem magyar - aki szereti a hazáját, ez mindenkinél fennáll" - nyilatkozta Hódy László. A játékkal persze addig sem hagyott fel: az Adelaide Budapest csapatával sokszoros ausztrál bajnok lett, végül 1967-ben intett búcsút a sportágnak. 1989 novemberében minden idők legjobb ausztrál kosárlabdázójának választották.