Labdarúgás: edzőként (is) folytatja Militár Iván az USA-ban

Miután nem kelt el az MLS draftján, csapatot kellett találnia az egyetemi évei végeztével Militár Ivánnak: az Egyesült Államokban élő szegedi futballista alacsonyabb szinten folytatja a sportágat, e mellett viszont már edzőként is dolgozik.

Nem választották ki a profi amerikai liga, az MLS draftján Militár Ivánt, így a SZEOL SC nevelésének új csapatot kellett találnia az idény végeztével, hiszen nem maradt több idénye az egyetemi bajnokságban. Az év elején történtekre visszaemlékezve elmondta, habár rajta volt a szűkített listán, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy volt minimum három olyan csapat, amelyik érdeklődött iránta, de a vége az lett, hogy nem draftolták le. „Ennek több oka van, a legfőbb az, hogy nem akkor láttak engem az MLS-es klubok játszani, amikor a legjobb formámban voltam, vagyis a sérülésem után egy évvel. A másik pedig az volt, hogy öt hely van az MLS-klubok keretében a külföldiek számára, látható volt, alig volt külföldi, aki elkelt, egy angol srác volt az elején, aztán ennyi. Pedig az amerikai egyetemi focit a külföldiek uralják, én is csapatkapitány és a térség legjobb játékosa voltam, a védőnk ugyan elkelt a Seattle-be, de ő amerikai volt, így számára van hely” - mondta portálunknak Militár Iván. Az Államokban az Old Dominion University csapatát erősítő játékos úgy folytatta, a következő lépcsőfok az az volt, hogy találjon egy másodosztályú csapatot – ebben az ügyben tárgyalásig jutott az az Arizona United-el, ahol a volt kanadai szövetségi kapitány,

Frank Yallop

az edző. „Vele beszéltem, de végül nem tudtunk megállapodni. A történethez hozzátartozik, hogy én közben Magyarországon is voltam, a Békéscsabánál sem sikerült megállapodni. Én mindig is azt mondtam, hogy nem fogok magamnak hazudni: tudom nagyon jól, hogy milyen szinten vagyok, és ha akkor nem sikerült az MSL-be jutni, akkor Amerikában erre nem nagyon lesz lehetőségem. Én soha nem féltem ezt kimondani.

- összegzett Militár Iván, aki kifejtette, ennek legfőképpen az az oka, hogy mintegy 80 másodosztályú csapat van az országban, a körülményeket tekintve nagy különbségekkel. Az arizonai csapatnál nem a legjobb körülmények fogadták, míg los angeles-i, szintén másodosztályú csapata egészen más feltételek között tud készülni. „Az ország hatalmas, különböző helyek vannak, ahol nekem volt lehetőségem futballozni, ott a körülmények nem voltak kiválóak, a pénz pedig abszolút nem volt kiváló. Többet keresek most úgy, hogy a doktorimat végzem az egyetemen. Úgy döntöttem, félprofi szinten fogok futballozni addig, amíg nem találok egy jobb lehetőséget, vagy amíg elvégzem a doktori diplomámat. Felsőoktatás szakirányból végzem a doktori diplomámat, mellette viszont elkezdtem edzősködni, megszereztem egy licencet már. Egyből fel is kértek különböző feladatokra, mert Amerikában óriási szakember hiány van. Aki bizonyítottan jó futballista volt, én pedig az voltam egyetemi szinten, e miatt a térségben egészen sokan egyből kerestek különböző szakmai igazgatói és főedzői állásokkal. Egészen jól halad ez, úgy látszik, ebből is lesz valami. Magyarországon ez nem annyira dívik, de Amerikában megtanultam, szeretnék többdimenziós lenni. Nem fogom magam bezárni abba a kalitkába, hogy vagy futballista leszek, vagy semmi, vagy felsőoktatási doktor leszek, vagy semmi, edző leszek, vagy semmi. Ez nem így van, én futballista is vagyok, edző is vagyok, és még mindig egyetemre is járok” - mondta karrierje újabb fejezetéről a SZEOL nevelése.

Hogy fog-e még futballozni Amerikában? Erre a kérdésre azt válaszolta, hatalmas szerencsének kell lennie ahhoz, hogy valakinek felkeltse az érdeklődését, így azt gondolja, ez már csak is kizárólag Európában lehet, Amerikában már nem fog futballozni profi szinten - vagy legalábbis nem egyből. „Olyan lehetőséghez nem fogok hozzá, ami a saját értékrendem szerint nem megfelelő. Ezt nem nagyképűen akarom mondani, nem csak a BL-ben akarok játszani, én NB I-es, NB II-es szinten tudnék és szeretnék is futballozni, de azzal is tisztában kell lenni, hogy én olyan helyzetben vagyok Amerikában, nem csak anyagi, hanem egzisztenciális szempontból, ami egészen más – ahhoz, hogy én hazamenjek Magyarországra, ahhoz nekem fel kellene adjam az egyetemi tanulmányaimat. Ezen nagyon el kellene gondolkoznom, nem mondom, hogy nem adnám fel, de nagyon meg kellene gondolnom, hogy megérné-e” - fogalmazott Militár Iván, aki hozzátette: egy valamit nem szabad elfelejteni, ő Magyarországon szeretné elérni sikereit. „Az emberek már alig hiszik el, amikor ezt mondom, hogy én így gondolkozom, mert már a hatodik évemet kezdem itt kint: amikor arról kérdeznek, hogy én mit akarok elérni, mit akarok letenni az asztalra, akkor én azt Magyarországon akarom. Egyelőre az Egyesült Államokat eszközként használom, nyilvánvalóan élvezem az életemet.

Ha van egy lehetőség, ami megtetszik nekem, és az Szeged, akkor Szeged, ha Boston, akkor Boston, ha London, akkor London – viszont hosszú távon biztos, hogy Magyarországon akarom a nevemet „megcsinálni” - nyilatkozta terveiről a 24 éves futballista. Nem gyakori, hogy valaki ilyen korban elkezdjen edzősködni: Militár Iván azonban belevágott. A döntéssel kapcsolatban elmondta, a politikában sokszor használt gondolatmenet szerint döntött, azaz ahhoz, hogy valami változás történjen, ahhoz három dolgot kell figyelembe venni: van-e probléma, mert ha van, akkor lehet változtatni. A következő az, hogy milyen a környezet, azaz ez a probléma érdekli-e az embereket vagy nem. A harmadik pedig az, hogy te képes vagy-e erre lépni. „Egy nagyon fontos lecke volt az életemben, ezt pedig megéreztem. Virginia államban, beleértve Washingtont is, de főleg a térségben abszolút hiányzik a futballkultúra és a szakmai futballtudás. Ez egy olyan szituációba állított engem, hogy nem volt jobb lehetőségem az edzősködésre, mint most. Helyben focizom félprofi szinten és itt vagyok egyetemista, már most ott vagyok, hogy az U18-U19-es korosztályt vezetem egy 3000 fős klubnál. Én vagyok a vezetőedzője a legidősebb korosztálynak, ami a legfontosabb a klubnál, egyből oda neveztek ki. A szakmai igazgató és a tulajdonos nap mint nap beszél velem, és kikéri a véleményem. Ez 24-25 évesen egy nagyon furcsa dolog, én is érzem azt, hogy ezzel lehetnek problémák, mert túl fiatal vagyok. De azt meg kell érteni, hogy itt máshogy nézik az emberek a dolgokat, mert én már elvégeztem a mesterképzésemet, egyetemet végzett ember vagyok. A képzettségem magasabb, mint a klubban dolgozók 99%-ának. Oktatásban szereztem meg a képzettségem, itt végzem a doktorimat is, ami a gyerekek képzésében fontos, a tanulmányaimat tudom hasznosítani egyből. Ezt nem nagyképűségből mondom, de a térség legjobb játékosa vagyok, csapatkapitány voltam a legjobb helyi csapatnál, ez pedig megint egy olyan szintre emel engem, ami hitelessé tesz, a mellett, hogy belefutok abba, hogy én még mindig fiatal vagyok, és megkapom, hogy mit tudok erről. Alázattal állok az edzői munkához is, tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokat kell még tanulnom, viszont azt látom, hogy ebben sikeres tudok lenni, és mivel volt rá lehetőségem, úgy gondoltam, hogy érdemes elkezdeni” - tért ki arra, miért kezdte el az edzői pályát az Egyesült Államokban. A futballra rátérve: tekintve, hogy Amerikában szezonálisan futnak a sportágak, így az egyetemi futball csak ősszel, a középiskolás futball pedig csak tavasszal van, de az NBA hat, az NFL meg négy hónapon keresztül megy, így Militár Iván új csapata áprilistól augusztusig játszik meccseket, a többi időszakban csak edzenek. „Az amerikai futball másmilyen, mert mások a szokások. A szezonom jó volt, jól sikerült, 15 meccset játszottunk, végig játszottam a 90 perceket. Azt is tudom, hogy ahhoz, hogy feljebb lépjek, ez nekem nem lesz elég. Ezért kell az, hogy ha futballista akarok, akkor tovább kell lépjek. Arra, hogy én idén hazamenjek és az NB II-ben futballozzak, kicsi esély van. Szinte nulla van esély erre Amerikában, mert a külföldi szabály egyre hangsúlyosabb lesz, ráadásul arról van szó, hogy most már kolumbiai első osztályú játékosok jönnek ide, nem csak

Andrea Pirlo

, és hasonló kaliberű játékosok, hanem negyvenszeres jamaikai válogatott futballisták igazolnak Amerikába. Ez semminek tűnik, de amikor az ember látja ezeket a játékosokat, akkor belegondol, hogy mennyi esélyem van nekem, külföldiként, 24 évesen a 30 éves jamaikaival felvenni a versenyt.

Ez a rossz benne, hogy nem is voltam messze, sokkal tovább jutottam, mint amennyire gondoltam” - zárta az Államokban élő szegedi labdarúgó.