Újra térképen a szegedi jégkorong - Pápai Miklóssal beszélgettünk a Tisza Volán elmúlt fél évéről

Nagy változáson esett át a Tisza Volán jégkorongszakosztálya tavasszal, amikor a korábbi válogatott jégkorongozó, Pápai Miklós átvette a szakosztály irányítását. A klub bejelentette, hogy a 2016/2017-es szezonban már nem indít felnőtt csapatot, helyette inkább az egyesület stabilizálását és az utánpótlás előtérbe helyezését tűzik ki célul. Arról beszélgettünk a sportvezetővel, hogy mi történt a váltás óta a szegedi jégkoronggal.

Ahogy arról portálunk is beszámolt, Pápai Miklós vette át a szegedi jégkorong irányítását májusban. Az új vezetés úgy döntött, hogy az utóbbi években a szerb ligában induló gárda nem indít a 2016/2017-es szezontól felnőtt csapatot, helyette inkább egy olyan hosszútávú célt tűznek ki, hogy a Tisza Volán 4-5 éven belül elindulhasson a Mol-ligában, elsősorban szegedi játékosokra alapozva. „Célkitűzéseink nem változtak május óta. Az egyik az volt, hogy megtartsuk az egyesület stabilitását, illetve még stabilabbá tegyük. Szerettük volna a létszámot 30-40 fővel növelni, ez már majdnem sikerült is, de nem vagyunk ellene ha ez a szám tovább nő a közeljövőben. Célkitűzésünk volt az is, hogy a jövő évi bajnokságban legyen A csoportos csapatunk, erre pedig elég reális esélyt látunk, hiszen most a B csoport küzdelmeiben vagyunk érdekeltek, de van olyan korosztály ahol még meccset sem veszítettünk, tehát jó eséllyel ezek a gyerekek már most olyan szinten játszanak amit a felsőbb osztály megkövetel.” A Tisza Volán az utánpótlás bajnokságokban elindított egy U8-as, egy U10-es, egy U12-es, egy U14-es, egy U16-os és egy U18-as csapatot is, és kijelenthetjük, hogy eddig nagyon jól teljesítenek. „A bajnokságban az U18-as csapat kivételével mindenki ragyogóan szerepel. Nyílvánvalóan ugyanúgy vannak könnyen megnyert és nagy csatákban elveszített mérkőzések is. Az U18-as csapat problémája is elsősorban az, hogy alacsony a létszám, máshonnan kellett kölcsönjátékosokat hoznunk, így ők nem annyira összeszokottak, ráadásul új a bajnokság is a csapatnak. Olyan alakulatokkal kell megküzdeniük, akik lényegesen előrébb járnak már. Ennek ellenére így is helyt állnak, játszottak már egy-két szoros meccset, ahol tényleg jó volt a játék is, például a Győr ellen, akikről tudni kell, hogy tizenöt csíkszeredai játékossal állnak fel, mert kvázi a komplett csapatot leigazolták.” A szakmai munka irányításáért az a Patrik Urban felel, aki korábban Svédországban uátnpótlás bajnokságot nyert csapatával. Az anyanyelvi szinten magyarul beszélő svéd szakember a svéd testnevelési egyetemen végzett és egy olyan szemléletmódot dolgozott ki, amelyet most Szegeden próbál átadni a fiatal jégkorongozóknak. „Patrik Urban egy véletlen folytán került képbe a szakmai stábban, magánéleti okok miatt költözött Szegedre. Mint jégkorongedző a Magyar Jégkorong Szövetségnél keresett állást, a szövetségnél pedig minket javasoltak neki. Sikerült megegyeznünk vele, elkezdett dolgozni, ám egyelőre még nagyon fiatal ez a kapcsolat. Bízom benne, hogy be tud illeszkedni. Más kultúrából érkezett, így ilyen szempontból még akadnak nehézségei, de reméljük, hogy egy svéd utánpótlás bajnok csapat edzője meg tudja szokni a szegedi körülményeket is, ami nyilván nem könnyű.” A másik oldalról viszont a gyerekeknek is alkalmazkodni kell ehhez a szemlélethez, ahogy Pápai mondja. Valakinek könnyen megy, valakinek nehezebben, de a sportvezető reméli, hogy ez az új impulzus is előre viszi a szegedi jégkorongot. Az egyértelmű, hogy jó munkát végeznek a klubnál, ugyanis a Tisza Volán csapatánál először fordult elő, hogy az egyesület játékosait behívták az U14-es válogatottba.

Három játékos az U14-es válogatottban

„Nagy öröm ért minket, ugyanis három játékosunkat is behívták az U14-es válogatottba, kik ezen a hétvégén Bécsben szerepeltek egy válogatott tornán. Ez egy nagyon jó elismerése annak, hogy a megkezdett munka eredményesen zajlik. Ahogy a szülők mondják, újra térképre került a hoki Szegeden és azt gondoljuk hogy ez csak egy hosszú út első állomása. Ha ennek fényében értékeljük az elmúlt fél évet, akkor mindenképpen azt mondhatom, hogy pozitívak a visszajelzések és sikerült néhány dologban előre lépnünk, de természetesen ezzel nem elégszünk meg.” Májusban azt is megfogalmazták a klubnál, hogy az akkori körülbelül hetven fős taglétszámot szeretnék minél előbb megduplázni. Ennek elérése érdekében létrehoztak egy korisuli programot, ahol nagyjából háromszáz szegedi kisgyermeknek biztosítanak ingyenes korcsolyázási lehetőséget az Irány a jégpálya! elnevezésű program keretein belül. „Ez eddig sikeresen működik, hiszen már körülbelül 20 gyerek mondhatja el magáról hogy igazolt játékos lett belőle a programnak köszönhetően, ezáltal növekedett az egyesület létszáma is. Olyan gyerekekről beszélünk, akik most nyolc évesek, a projektet is kifejezetten erre a korcsoportra szabtuk. Azon dolgozunk, hogy ennek a korisuli programnak legyen egy szegedi, egy miskolci és egy budapesti fordulója, ahol a játék vidámságáról szólna egy egész nap. Azt reméljük, hogy ez a kezdeményezés még inkább indukálni fogja azt a folyamatot, hogy a gyerekek megszeressék a jeget és egyre többen húznak korcsolyát a lábukra.” Ahhoz, hogy olajozottan működjön minden, a klubnál nagy feladat hárul a szülőkre is. A munkamegosztásban jelentős szerepet vállal a Szülői Munkaközösség, akik segítik a szakmai stáb munkáját. „Biztosan működik más egyesületeknél is ilyen rendszer, erről ugyanakkor nincsenek ismereteim. Számunkra egyértelmű, hogy a szülőket be kell vonni a csapat munkájába, mivel gyerekekről van szó. A szülők szeretik támogatni gyermekeiket, elkötelezettek ezáltal a klub irányába és az egyik legjobb dolog az egészben, hogy ott vannak a fiatal játékosok mellett. Mi egy olyan rendszert találtunk ki, amelynek még tanuljuk a csínját-bínját, viszont minden csapat minden korosztályban el tudott indulni a bajnokságban, nem maradt még el meccs, a gyerekeknek van felszerelése, a busz mindig ott van időben ahol lennie kell, az edzők nyugodtan dolgozhatnak, szeptember óta van hazai jegünk, van edzési lehetőség, így bátran állíthatom, hogy eddig nagyon jól működik az amit kitaláltunk. A szülők időt és energiát sem sajnálva veszik ki a részüket a klub életéből, ez pedig nagyban megkönnyíti a munkánkat.”

Az elvégzett munka gyümölcse

A sportvezető korábban elmondta, ahhoz hogy folyamatosan fejlődni tudjanak, elengedhetetlen hogy új szponzorok is a klub mellé álljanak. „Az elmúlt fél évben pont azt az időszakot éltük meg, ami a szponzorok számára nem túl vonzó egy jégkorongcsapat tekintetében, hiszen nyár volt, de mindezzel együtt sikerült új támogatókat szereznünk, illetve egy aránylag komoly tárgyalás közepén tartunk, reméljük hogy az is gyümölcsöző lesz és működni fog. Ami jó hír, hogy az eddigi legfőbb szponzorunk a Szegedi Vízmű továbbra is elkötelezett a jégkorong mellett.” Hogy jó úton jár a szegedi jégkorong, semmi kétség. A dolgok pozitív irányba haladnak, jól működik a szakmai munka, a fiatalok lelkesen látogatják az edzéseket, minden terv szerint halad. „Jó hír továbbá az is, hogy az új irány miatt, ami az egyesületben zajlik, jönnek vissza a régi játékosok és most már az edzésekre összejött egy új U20-as és egy kvázi amatőr felnőttcsapat is. Azon dolgozunk, hogy ők kellően motiváltak legyenek, és a következő évben az U20-as, valamint az OB III-as felnőtt bajnokságban el tudjanak indulni. Ehhez minden feltétel adott. Az egyik az, hogy meglegyen az a szegedi létszám, amivel egy felnőtt bajnokságban el lehet indulni, hiszen annak továbbra sem látjuk értelmét, hogy egy OB III-as vagy egy szerb bajnoksághoz játékosokat igazoljunk és vállalhatatlan költségekbe verjük magunkat. De ha van elég szegedi játékos, akkor nyilvánvalóan szívesen elindítjuk őket. A már említett három új válogatottunk, további motivációt és erőt ad a többieknek is, hogy igenis van lehetőség Szegedről bekerülni a nemzeti csapatba. Egy stabil jól működő egyesületet szeretnénk és azt gondolom, jó úton haladunk. Nyilván vannak hibák, de ezeket csak kemény munkával lehet folyamatosan javítani.” Az új vezetőség fontos feladatának tekinti azt is, hogy Szeged a Csongrád megyei jégkorong élet központjává váljon és a környékbeli fiatal játékosoknak vonzó és potenciális célpontot jelentsen. „Ebben az ügyben már történtek lépések, Kiskőrössel, Szabadkával, Hódmezővásárhellyel, Makóval, tehát a környékbeli kvázi amatőr, kibontakozó egyesületekkel felvettük a kapcsolatot, az eddigi négy szabadkai helyett most már tíz játékosunk van, szóba van két kiskőrösi srác igazolása is, akik ott kinőtték a korosztályukat, nincs csapatuk és úgy űnik hogy ide fognak jönni úgy edzeni mint játszani. Ahhoz hogy Szeged regionális központ szerepe valóban megvalósuljon, szükséges a későbbiekben még egy jégpálya, mert a jelenlegi ehhez kevés, ha ilyen drasztikus növekedést szeretnénk, de a lépéseket kicsiben már megtettük.” Azzal persze Pápai Miklós is tisztában van, hogy az elmúlt időszak csak egy hosszú folyamat első szakasza és elmondta azt is, hogy egyáltalán nem szeretnének elérhetetlen célokat kitűzni maguk elé. „Az nem lenne túl taktikus lépés, ha irreális célokat tűznénk ki magunk elé már rögtön az első évben. Az első célunk az volt, hogy az egyesületet gatyába rázzuk, hiszen nem működött jól, drasztikusan csökkent a taglétszám, megbecsülése a szövetség részéről alig volt, éppen ezért a szülők és mindenki a klub körül elég pesszimista hangulatba került. Ha nagyratörő terveket tűzünk ki az mindenkinek jó, de ha ezek nem valósulnak meg, akkor az elismertség tovább csökken és növekszik a pesszimizmus. Ezt egyáltalán nem szerettük volna. Nagyon jó alapokat fektettünk le, stabilizáltuk az egyesületet, innen szeretnénk továbblépni.”