Labdarúgás: „csakazértis” mentalitással dolgozik tovább a SZEOL

Nehéz helyzetben van a SZEOL SC, amely az elmúlt hét bajnokiját egyaránt elveszítette, az utóbbi időszak sikertelenségeinek következtében pedig az NB II-ben újonc gárda a huszadik helyre csúszott vissza. A szegediek nyáron kinevezett sportigazgatója elmondta: mindent ugyanúgy csinálna, ahogy azt eddig tette, a játékosok pedig maximálisan elkötelezettek annak érdekében, hogy bent maradjanak a másodosztályban, összes hátrányukat pedig előnnyé próbálják kovácsolni, ahogy azt Novak Djokovic is tette Roger Federer ellen. Siha Zsolttal (nyitóképünkön fehér mezzel) készítettünk interjút az őszi szezon hajrájában.

- Az utóbbi fordulókban nem jöttek az eredmények, a vereségek után a csapat a huszadik helyről várhatja az őszi hajrát. Miben látják a szereplés okát?

- A csapat mindent megtesz annak érdekében, hogy valami úton-módon bent tudjon maradni ebben az osztályban. Nincs olyan válasz, hogy most mi a problémánk, miért nem sikerül pontokat szerezni, mert ha lenne egy darab válasz, akkor ezt a kérdést már rég megoldottuk volna. Ennek rengeteg összetevője van, aki látja a mérkőzéseinket, az látja, hogy most kerültünk egyre közelebb ehhez az osztályhoz játékban, attól függetlenül, hogy ez eredményességben nem mutatkozik meg. Ha ezt az utat folytatjuk, előbb-utóbb ez eredményességben is meg fog ez mutatkozni.

Tóth Ákossal

öt éve dolgozunk együtt, abból háromszor jutottunk fel. A Mórahalommal feljutottunk az NB III-ba, majd a Tisza Volánnal is felkerültünk a harmadosztályba, a SZEOL-lal pedig az NB II-be, ez egy nagy ugrás. Erre szerintem joggal lehetünk büszkék. Arra alapoztuk a tavalyi szezont, hogyha a játékosok elérik a második helyet, akkor életük lehetősége előtt állnak. Inkorrekt lett volna, ha ezt a srácoknak nem adjuk meg. Igenis kijelentem, hogy ebben a keretben nincs egy darab labdarúgó sem, aki nem ütné meg az NB II szintjét. Lehet, hogy két hónappal ez előtt nem ütötte még meg, vagy most is csak alulról súrolja, de a tavaszi szezonra jó NB II-es labdarúgó lesz. Mindenféle találgatást szeretnék eloszlatni, nincs edzőkérdés a csapatnál, csináljuk a saját dolgunkat, megpróbáljuk elérni a célkitűzésünket. Nem ígértük azt, hogy az NB I-ért fogunk harcolni, kóklerség is lenne ezt tennünk.

- Jól indult az idény, az első három hazai meccsét egyaránt megnyerte a csapat. Viszont az is feltűnő, hogy egyetlen nagy arányú vereséget sem szenvedtek el.

- Az elején az egész miliő elvitte a srácokat. Úgy kezdtük az első hazai mérkőzést, hogy rögtön 1-0-ra vezettünk, nyilván úgy könnyebb. Volt benne szerencsénk is, a statisztikai adatokat nézve a csapatunk folyamatosan fejlődik. A közepén volt néhány meccs, ahol kicsit megrogytunk, az egész történet legmélyebb pontja a Cigánd elleni vereség volt, ahol a csapat betlizett. A Kisvárda vagy a Csákvár elleni hazai meccsek első félideje nem megmagyarázható, főleg hitetlen volt. A többi meccseink ikszesek voltak. Tizenhat bajnokin vagyunk túl, abból hármat egy góllal nyertünk meg, volt egy döntetlenünk. Ezen kívül hatszor kaptunk ki 1-0-ra, de a többi meccset véve, például a Békéscsaba elleni meccsen sem játszottunk annyira alárendelt szerepet, attól függetlenül, hogy 3-0-ra kikaptunk, ráadásul ők még tavaly az NB I-ben játszottak. Kezdjük ezt a szintet megszokni, nem fogjuk feladni, amíg lehetőségünk van, addig küzdeni fogunk érte, ugyanúgy, mint eddig, 24 órát dolgozva, hogy mindenképpen tükörbe tudjunk nézni.

- A játékosok hogyan élik meg mindezt, Ön hogy látja, a labdarúgók mennyire keseredtek el, mennyire motiváltak a folytatást illetően?

- A játékosok csalódottak, mi is látjuk és ők is érzik, hogy mit tesznek ezért. Érzik a fejlődést, de a labdarúgás nem szépségre megy, hanem gólokra meg pontra. Mezőnyben több párharcot nyernek, mint előtte, többet tartják a labdát, mint előtte, több helyzetünk van, mint előtte. Most nem megy be, de egyszer át fog szakadni a gát. Az egész őszt még ki lehet javítani, van még négy meccsünk, bizakodóak vagyunk.

- Említette az egygólos vereségeket: a ZTE ellen például jóformán egyetlen hiba elég volt ahhoz, hogy nyerjenek a zalaiak. Nyilván ez nem így volt tavaly a harmadosztályban, érezhető-e ezzel kapcsolatban nyomás a meccseken, hogy itt már nem fér bele kvázi egy hiba sem?

- Az első rúgott gól szerepe óriási, ezt mindenféle statisztika bizonyítja. De vannak pro és kontra érvek, ha kapok egy gólt, az nem jelenti azt, hogy nem tudom már a meccset megfordítani vagy kiegyenlíteni, ezt látjuk a TV-ben is. Ok-okozat van, mást kell csinálnom akkor, ha 1-0 van, vagy ha 0-1 van, ez alakítja a játék képét. Régen azt mondták, a 2-0 a legveszélyesebb eredmény, mert ha kapsz egyet, akkor könnyen kapsz még egyet. Ez ma már ritka, hogy 2-0-ról valaki fordítani tudjon, mert ma már elképesztően szervezettek a csapatok. Sokkal több a stratégia a mai fociban, mint régebben, megváltozott a játék. Kevésszer kerültünk a kapu elé, ott nem tudtuk meghozni a jó döntést. Ha valaki nincs ott fejben, és nem magabiztos, akkor nem fog jó döntést hozni, ha pedig nem hoz jó döntést, akkor nem fog gólt rúgni.

- Mennyire volt nehéz Szegedre csábítani egy-egy kiszemeltjüket?

- Profi világról van szó. Úgy lehet ideigazolni valakit, ha vagy olyanok a szerződés feltételei, hogy neki ez megérje anyagilag, vagy olyanok a körülmények, hogy neki ez nagyon tetszik, és el tudná itt képzelni magát. Mivel tudjuk, hogy a költségvetésünk az egyik legalacsonyabb, az A-opcióval nem tudunk versenyezni. A B még inkább ki van lőve, mert a körülményeink körülbelül megyeegyes szinten vannak. Ezért csak abba lehetett kapaszkodni, hogy olyan srácokat keressünk, akiknek kicsit megsiklott a pályafutása, de az élettől szeretnének lehetőséget kapni arra, hogy bebizonyítsák, hogy ők igenis tudnak futballozni. Ez, hogy ennyi pontunk van, ebben nyilván közrejátszottak a sérülések is, de nem szeretném erre fogni, mert minden csapat életében van olyan, hogy sok a sérülés. Nekünk volt egy picit, amikor extrémen sokan voltak, reméljük lesz olyan, amikor kevesebb hiányzónk lesz. Ilyen szempontból nehéz Szegedre futballistát hozni, de nekünk ez a hivatásunk. Ha valaki azt látja, hogy neki betonkemény pályán kell edzenie napi szinten, akkor ez nem biztos, hogy az ő ízületeinek hosszú távon használ. Innentől kezdve lehet, hogy választ egy másik helyet, ahol meg van néha locsolva az a pálya. Ezek a srácok, akik idejöttek, van céljuk, és tudják, hogy ezeket a dolgokat tűrniük kell azért, hogy utána majd egyszer, valahol jobb lesz nekik. Reménykedünk abban, hogy ez Szegeden fog megtörténni, de ez nem az én asztalom már.

- Négy meccs van még az őszi szezonból: van-e valami kimondott célja a csapatnak ezekre a hátralévő találkozókra?

-Van tervünk, de erről nem szeretnék nyilatkozni. Úgy kellene befejezni az őszi szezont, hogy reális esélyünk legyen arra, hogy egy jó felkészüléssel, az egész tavaszt végigharcoljuk azért, hogy bent maradjunk a másodosztályban. Ha lemaradunk kilenc ponttal, akkor onnantól kezdve nehéz helyzetben leszünk, de persze a bent maradó helyen telelő csapatok is erősíteni fognak, nem akar senki sem kiesni, ez egyértelmű.

- Nem csak Önöknek új a liga, hiszen a rendszer is más lett idénre azzal, hogy 20 csapatosra bővítették a másodosztály létszámát. Mennyire igazolódtak be az előzetes várakozásaik a ligát illetően, azt kapták a bajnokságtól, amire számítottak a szezon előtt?

- Körülbelül olyan, mint amire mi számítottunk. A mi csapatunk törekvéseit, ami nem jelent egy Kisvárdát, egy Nyíregyházát, vagy Zalaegerszeget, hanem egy kis klub jó működését az által, hogy csapatként jól funkcionálnak, hogy rendezettek a körülményei, mind a financiális, mind az infrastrukturális részt tekintve. Évekre előre betervezve fent lehet tartani egy másodosztályú csapatot, mint a Soroksár, a Csákvár, de mondhatom akár a Szeged 2011-Grosics Akadémiát is. Ahol rendezettek a viszonyok, ott lehet beszélgetni komoly célokról, ahol ezek nem rendezettek, valami hiányzik a puzzleből, ott ez nem működik. A mi esetünkben nagyon sok elem hiányzik.

- Mindezek mellett a keret játékosainak meghatározó része három éve még a Csongrád megyei I. osztályban játszott.

- Ezt nem szeretem hangsúlyozni, mert amikor ezek a srácok megnyerték azt a megyeegyet, ami az elmúlt évek legerősebb bajnoksága volt, ahol a Mórahalom, az UTC és a Vásárhely játszott, soha nem voltak megyeegyes játékosok. Előtte évekig az NB III-ban futballoztak, az már egy más dolog, hogy egy hatcsoportos NB III-ban tették ezt. Mi magunknak állítottuk be, hogy kötelező volt feljutni, de ott volt egy Makó, egy Mórahalom, egy UTC vagy egy Hódmezővásárhely, aki ugyanezt szerette volna elérni. Az NB III-as mezőnyt ismertük, azt pedig, hogy nagyon nehéz lesz ez a szezon, aránylag borítékolható volt, tudjuk a lehetőségeit a többi klubnak, és ismerjük a saját lehetőségeinket.

Ez most egy próba fél év, szeretnénk olyan szintre hozni, hogy mi harcban tudjunk lenni a bent maradásért. Valamiért a tavaszunk mindig is jobb szokott lenni, mint az ősz, ez pontszámban mindig is így nézett ki. A különböző szakemberek is dicsérően beszélnek a csapatról, még véletlenül sem néznek le bennünket. Amit mondtam is régebben, hogy aki a Vasutas-stadionból pontot akar elvinni, annak fájni fog, volt egy-két mérkőzés, ahol úgy vitték el, hogy ez nem állt, de ezt befejeztük, kösse fel a gatyát, aki itt pontot akar szerezni.

- Mekkora mozgásra lehet számítani a téli átigazolási időszakban? Ha jól veszem ki, az azért valószínűtlen, hogy ahogy néhány csapat tesz ilyenkor, kicseréljék a fél keretet.

- Először azt kell megvárnunk, hogy hogy sikerül ez a maradék négy mérkőzés. Elsősorban ez nem az én döntésem, hiszen van egy tulajdonos és egy ügyvezető. Minden átigazolási szezonban, osztálytól függetlenül van, aki távozik és érkezik, személy szerint azt nem tudom elképzelni, hogy teljes keretsöprés lenne.

- Van-e olyan meccs, amit különösen sajnálnak az eddigiek közül, vagy alakulhatott volna másképp is ahhoz képest, ami végül kisült belőle?

- A ZTE ellenit, és a Mosonmagyaróvár ellenit is nagyon sajnálom, függetlenül attól, hogy 0-3 volt, nagyon sokat tettek érte a játékosok. Ami kritikán aluli teljesítmény volt, az egyedül a Cigánd elleni meccs, meg volt két hazai meccs, amikor az első félidő gyengébb volt, a Kisvárda és a Csákvár ellen. Az biztosan látszódott a bajnokság első szakaszában, hogy amikor legjobban megvoltunk darabszámra, akkor egálban tudtunk focizni az ellenfelekkel. A Soroksár ellen Budapesten játszottunk egy nagyon ikszes meccset, de kikaptunk 1-0-ra, addig a Soroksár nem is nézett ki jól. Azóta ott vannak a dobogó közelében. A Szolnok elleni hazai győzelem megkérdőjelezhetetlen volt, jól játszottunk.

- Bár nem megy jól a csapatnak, a nézők szép számban kilátogattak a legutóbbi hazai meccsre is, és végig ott voltak a játékosok mellett, biztatták őket, megtapsolták a jó megmozdulásokat.

- Nekünk ez nagyon komoly visszajelzés. Egy ennyire sikertelen időszakot követően, rossz időben, nem éppen családbarát időpontban, vasárnap délután fél kettőkor 700 ember kijött. Rengetegen követik és szurkolnak ennek a csapatnak, ezért is érezzük azt, hogy nem adhatjuk fel, igenis folytatnunk kell a munkát. Három meccset még itthon fogunk játszani, bízunk benne, hogy legalább ugyanilyen számban kijönnek majd, és próbálnak segíteni. A szegedi emberek szeretik a labdarúgást és értenek is hozzá. Sajnálom, hogy olyan minőségi futballmeccset nem tudnak látni Szegeden, mint amit máshol az országban lehet, mert egyszerűen a talaj minősége nem engedi. Ez olyan, mintha úgy kellene vízilabdáznunk, hogy nincs a medencében víz, vagy leérne a lábunk. Szeretném hozzátenni, hogy a SZVSE pályamunkásai megpróbálják a lehető legjobbat kihozni, de a 40 éves fűből nem lehet biliárdasztalt varázsolni. Itt nem lehet gyors, egyérintős futballról beszélni, mert folyamatosan a torkukra pattan a labda. Nyilván az ellenfélnek is, de most csak magáról a meccsről beszélek.

- Ha már a SZVSE-stadion, a csapat abban a Felső Tisza-parti stadionban edz, ahol finoman szólva sem a legjobbak a körülmények és jó a pálya talaja.

- A magánvéleményem az, hogy persze szükség lenne egy stadionra, de itt elsősorban a pályák minőségével és mennyiségével van baj. Itt a gyerekekre is gondolok, mert hosszútávon nem lehet játékost nevelni, hogy csak a göröngyösön kell edzenie. Nem szeretnénk csak erre fogni, ez is a puzzle egy darabja, szélhámos dolog lenne részemről, ha csak erre fognánk. A 2015-ös US Open döntőjét

Novak Djokovic

és

Roger Federer

játszotta. A teniszben csendben szoktak lenni a nézők, kivéve az amerikaiak. Djokovic öt szettben megnyerte ezt a döntőt, majd megkérdezték tőle, hogy milyen érzés volt neki az, hogy ha egy szervát beleütött a hálóba, majd 25 ezren őrjöngtek az örömtől, és folyamatosan skandálták, hogy Roger, Roger. Azt válaszolta, hogy persze rossz volt, de körülbelül egy percig, mert aztán átállította az agyát, és amikor azt kiabálták, hogy Roger, akkor úgy állította be a fejében, hogy azt mondják, hogy Novak, onnantól kezdve nem zavarta.

Tavaly sem nagyon hitték el, hogy ez sikerülhet, négy-öt csapat is fel akart jutni, ott volt a Budafok, akiknek a munkája idénre érett be, de tíznél több pontot rájuk vertünk. Abban volt az erényünk, hogy volt csapategység, volt szegedi szív, és küzdöttünk egymásért.