Kajak-kenu: hatékonyabban dolgozhat a jövőben Kopasz Bálint

Sikerrel teljesített érettségi, hirtelen kapott óriási lehetőség az olimpiai indulással, és peches riói szereplés - a címszavakból ítélve sem volt egy könnyű éve Kopasz Bálintnak, aki 19 évesen K1-1000 méteren rajthoz állhatott Rióban, ahol végül 10. helyen végzett. Édesanyjával, edzőjével Demeter Irénnel megkezdték az új szezonra való felkészülést, amelyet idén szintén egy újabb elem színesíthet, de beszélgettünk a drágakövekről is. Nagyinterjú.

- Lassan két hónappal vagyunk Rio után, ahol a középdöntős futamban ötödik helyen zárt, időeredménye alapján viszont a másik futamot megnyerte volna, és simán jut a döntőbe. Hogyan alakult az olimpiát követő időszak, mennyi volt a pihenőidő, ez alatt mennyire tudott kikapcsolni?

Kopasz Bálint: - Ahogy terveztük, október elsején el tudtuk kezdeni a munkát, másfél hónapot pihentünk. Nagyon jó volt ismét a természetben kint lenni, elkezdeni evezni, jól esett a mozgás, nem éreztem azt, hogy kiestem volna a munkából. Nagyon élvezem a munkát, hosszúkat evezünk a Tiszán, ezt pedig kiegészítő edzéssel tesszük teljessé. Nem gondoltam a kajakra a másfél hónap alatt. Pihentünk és kirándultunk, valamint olvasgattam az engem érdeklő cikkeket az interneten. Arra, hogy amíg az ember pihen, és elfelejti a kajakot, szükség is van, utána úgyis csak azzal foglalkozik. Még nem tudtam kiheverni azt, hogy nem jutottam be az A-döntőbe, mert úgy éreztem, hogy bennem van ez az eredmény. Bennem is volt, hogy ott legyek a legjobb nyolcba, e miatt még egy kicsit szomorkodok. Nem állt mellém a szerencse, de én mindig is azt mondtam, hogy annyira meg kell erősödnöm, hogy ne legyen gond bejutni, bármilyen középfutamban is induljak. Az olimpia egy nagy lehetőség volt számomra, nem jellemző a kajaksportban, hogy 19 évesen odakerülne valaki. Jó tapasztalatszerzés volt, megismertem az ellenfeleket, a legjobbak indultak. Későbbiekben azt is kamatoztathatom, hogy volt rálátásom a taktikájukra. A következő cél a világbajnokság, ahol valószínűleg ugyanezek az ellenfelek lesznek, akik az olimpián részt vettek.

-Bár a kitűzött célt, az A döntőt nem tudta elérni, de az mindenképpen biztató a jövőre nézve, hogy a hasonló korosztályú versenyzőt, az ifjúsági világbajnok Artuur Peterst két alkalommal is le tudta győzni.

K.B.: - Ennek külön örültem, hogy hasonló korú fiatal nem vert meg engem. A belga versenyző 20 éves, minimális különbség ugyan, de nagyon örültem, hogy őt meg tudtam verni, főleg annak tükrében, hogy ő nyerte a világbajnokságot, ez ösztönöz engem, hiszen az U23-as mezőnyben valószínűleg ott lennék a dobogón. A későbbiekben nem tudhatjuk, hogy felnőtt, vagy U23-as vb-re jutok ki, hiszen négy évig még a juniorok közé tartozok. A múlt évben elterveztük, hogy a reális célkitűzés az U23-as világbajnokságra való kijutás. E mellett az érettségire is készülnöm kellett keményen, letettem a jogosítványt, szóval eddig ez volt a legmozgalmasabb évem.

-Önnek, mint édesanya, és egyben Bálint edzője, mennyire volt kemény az elmúlt szezon? Nemcsak abban a tekintetben, hogy váratlanul jött az olimpiai indulási lehetőség, de ott volt az érettségi.

Demeter Irén: - Nekem is nehéz volt ez az év, mert Bálint ugyan nem említette, de tavaly elmondta, hogy ebben az évben ki szeretne jutni az olimpiára. Én ezt a főtitkár úrnak jeleztem, hogy ilyen irányú terveink vannak, még ha a reális cél a korosztályos világbajnokság is volt. Ezt nem csak az érettségire való felkészülés nehezítette, hanem az is, hogy tavasszal kaptunk egy meghívást Hawaii-ra, ahol hat hetet tölthettünk el. Ez a tanulásból kizökkentette Bálintot. Nem mondom, hogy nem aggódtam, de szerencsére a Dugonics András Piarista Gimnázium is rendkívül támogató volt, minden segítséget megkapott ahhoz, hogy az érettségi sikerüljön. Jó évet zártunk, ettől rosszabb ne legyen. Nem az öröm pillanata volt, amikor megtudtuk azt, hogy Bálint indulhat az olimpián, sokkal inkább szomorúság volt bennünk, azért, mert Dombvári Bencével az történt, ami. A cél mindig az, hogy úgy jussunk ki egy olimpiára, hogy valóban ő az ország legjobbja, nem pedig beugróként, vagy másodikként, ez azért rányomta a bélyegét a készülésünkre. Nem volt az a felhőtlen hangulat, amikor megnyer az ember két válogatót, vagy egy szétlövést. Nincs azonban miért rosszul éreznünk magunkat, mert azért volt kint, mert ma Magyarországon ő volt az első számú ezer méteres kajakos, ha eltekintünk a doppingesettől.

-Mindezt hogyan élte meg? Nem sokkal az olimpia előtt egy 19 éves versenyző megkapja az esélyt, hogy indulhat Rióban, nem kis feladat.

K.B.: - Egy hét volt a világbajnokságig, majd hirtelen egyik nap megkaptuk a hírt, hogy nekem kell indulni az olimpián. Én sem örültem ennek, mert ilyen fiatalon egy óriási dolog, ha az ember ott van, viszont nem biztos, hogy olyan szinten helyt tud állni, amit elvártak a vezetőt. Nem változtattunk az edzésmódszeren, készültünk ugyanúgy tovább. Ha az lett volna a fejemben, hogy ez egy óriási felelősség, akkor ez rosszabbul is elsülhetett volna, mondjuk elizgulom az egészet. Szerencsére ez nem történt meg, de így az egész stratégiát lehet elrontani. Idősebb korban már nagy felelősség, akkor már tényleg lehet bizonyítani, dobogós helyet lehet hozni, de ilyen fiatalon ezt még nem várják el, tőlem sem várták el, hogy dobogón végezzek. Az A-döntő az elvárás volt, ez reális is lett volna, de itt nem állt mellém a szerencse. Megértőek voltak a szövetségnél, biztattak, hogy folytassam így tovább. Hüttner Csaba mondta, hogy kicsit helyezkedhettem volna jobban, ha az előfutamban nem ötödikként, hanem harmadik, vagy negyedik helyen futok be. A verseny napján elterjedt az információ, hogy aki megnyeri az előfutamokat, az automatikusan bejut az A-döntőbe és nem kell részt vennie a középfutamban. Azt beszéltük, hogyha olyan formában leszek, akkor próbáljam megnyerni a futamot, de ha nem, akkor ne adjak ki magamból mindent, mert a középfutam roppant erős lesz, ráadásul nincs is sok időnk, mert egy óra volt a két futam között. Nem sikerült volna megnyernem, ezért csak annyira hajtottam, hogy bejussak a középfutamba. Mehettem volna jobb időt, de nem akartam, mert csak tovább akartam jutni és minél kevesebb energiát akartam bele fektetni. Ha negyedik vagyok, a másik középfutamba kerülök, ahonnan bejutok a döntőbe, de ezt így nem lehet kiszámolni, nem erre kell alapoznunk, erősödnünk kell.

-A partról hogyan festett ez a helyzet?

D.I.: - Inkább én azért vagyok szomorú, mert nekem kellett volna azt tudni, hogy ez nem így van. Nem vezetett minket senki félre, mert a hölgyeknél és a párosnál így volt. Ki volt függesztve a papír, de azon nem az volt, hogy az első automatikusan A-döntő, nekem is tanulnom kell. Az előfutam teljesen korrekt volt, a megbeszélés alapján zajlott. Kiszámíthatatlan, hogy milyen teljesítménnyel melyik középfutamba kerül be. Honnan tudjuk azonban, hogy a nevezések mögött milyen idők és nevek mögött vannak? Ezt nem lehet kiszámítani. A ha-nak és a de-nek azonban nincs eredménye, főleg egy szabadtéri sportban. Sokan kérdezték tőlünk, hogy miért nem az időeredmény számít. A szabadban zajlik a verseny, így lehet egy szélváltozás, vagy egy vihar, bár kevés a valószínűsége, de mégiscsak előfordulhat, hiszen nem egy zárt teremben versenyeznek. Azt szűrtük le, hogy nem szabad sakkozni, úgy meg kell erősödni, hogy aki valóban dobogón akar végezni, az bármilyen középfutamból továbbjusson. Főleg engem viselt meg nagyon először, de aztán rájöttem arra, hogy ez rossz út. Ez okkal történt meg, ebből tanulnunk kell, csak a legjobbakra kell emlékeznünk, azokat kell fejben továbbvinnünk. Bálint napi munkáján lehet is látni, hogy mennyire motivált. Pont ezt váltja ki egy olimpia. Azt megtapasztalni, hogy mit érhet majd el az elvégzett munka, az megvolt eddig is. De azt, amit ott átélt, hogy mekkora élmény volt, milyen felelősség, milyen öröm a nemzetet képviselni, aki nem volt ott kint, azt el sem lehet képzelni.

- Miképp folytatódik a felkészülése a következő idényre?

K.B.: - Három napra elutazom Szlovákiába, a hegyekbe. Ez napi kilenc órát fog jelenteni, egy nagyon komoly aktív pihenő lesz, ebbe az alapozó időszakba beleférnek ezek a három napok, amik másról szólnak, mint a kajak. Ilyenkor nem áll meg az ember, nem üldögél, nem wellnesezni megy. Karácsonykor lehet pihenni. Kétezer métert megyünk fel, egy igazi teljesítménytúra lesz.

- Szlovákiában előfordulhat, hogy talál egy drágakövet?

K.B.: - Lehet, hogy útközben látok egy követ, meglátom, és szétbontom, a drágaköveket szeretem gyűjteni, és ebből később megélni. Amikor Ausztriában kirándultunk, ott smaragdot gyűjtöttünk. Ezt meg lehet tanulni a könyvekből, ezekkel foglalkozom, ezekből meg lehet tanulni, hogy melyik kőzetben lehet smaragd. Vannak milliós nagyságrendű smaragdok is, az értéke összefügg a minőségével és a nagyságával is. A csiszolásra is gondoltam, de az nagyon komoly dolog, 16-20 millió forint kell ahhoz, hogy az ember kitanulja hét éven keresztül. Megtetszett a kövek szépsége, csillogása. Apukámmal kint voltunk a Duna-parton, ahol fogdostam a kavicsokat, majd rámondta az egyikre, hogy opál. Mikor hazajöttem, rákerestem az opálra az interneten, és megláttam, hogy milyen szép az opál. Nézegettem, hogy de jó lenne gyűjtögetni, a Zempléni hegységben lehetne találni nemes opált, de az egy magánterület. Egy 300 méteres dombon, egy szántóföldön lehet megtalálni a kis gödrökben. Ott is vannak olyan kőzetek, amikből széttörés után kiesik az opál, ami csiszolás után 40-50 ezer forintot, vagy akár többet érhet. A pályafutásom végeztével szeretnék ezzel foglalkozni, addig nem lesz idő rá.

- Edzői szemmel milyen volt ez az elmúlt év? Szakmailag sikerült azokat megvalósítani, amit szeretett volna?

D.I.: - Tettem is azért, hogy a dolgok így összejöjjenek. Ha valaki szereti a szakmáját, akkor fejlődik, utánaolvas, tanul és beszélget a kollégákkal. Bálint fejlődését folyamatában nézve, mivel mindig más korosztályba került, folyamatosan tartottam a kapcsolatot az ott dolgozó szakemberekkel. A felnőttek közötti edzői kapcsolat is jól alakult, az ember belekerül ebbe a körbe. Korábban én is túlmisztifikáltam a felnőttekkel foglalkozó szakemberek munkáját, biztos voltam benne, hogy sokkal többet tudnak, és én Bálintot majd ifikoráig viszem. Szó sincs erről, az a tudás, amivel rendelkezem, elegendő ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel készítsem fel, napi szinten megteszek érte mindent. Ha megakadok, akkor kollégákkal megosztom a véleményeket, úgy érzem, bennem megvan a készség arra, hogy fejlődjek, akiben pedig ez megvan, az előrébb jut”

- Algyőn ketten dolgoznak közösen. A jövőben elképzelhető-e az, hogy esetleg mások csatlakozzanak az Önök munkájához?

- Nem csak a kajak-kenuban van jelen,

Hosszú Katinka

is a férjével,

Kozák Danuta

a párjával dolgozik, de említhetném

Janics Natasát

is. A mi esetünkben ezt így hozta a sors, de ha kitekintünk a világba, és más egyéni sportágakat is nézünk, e felé mozdult el a sport. Akik igazán eredményesek, azokra egy edző fókuszál, így magasabbra jutnak, mintha csoportosan dolgoznának. A mi esetünk nem kuriózum, a kajak-kenuban legalább négy olimpikon van, akinek egy edzője van. Mi nem elszigetelten dolgozunk, az edzőtáborban együtt van a korosztályával. Az, hogy egy alapozó időszakban egyedül végez, ennek csak előnyét látom. Önmagára több időt tud fordítani, ha itt van mellette 6-8 másik versenyző, akkor mindjárt figyeli, hogy hozzájuk igazodjon, ez már csorbul, esetleg nem figyel annyira önmagára. Van ennek előnye, egyelőre hátrányát nem láttam ennek az egyedül létnek, de ismétlem, ez nem elszigetelődést jelent Bálint számára. Október közepére gondoltam egy tábort Algyőre, ahová eljönne pár fiatal, és együtt edzene Bálinttal. Kicsit későn vetettem fel az ötletet, de pozitívan fogadták az ötletet a szövetségnél, így jövő tavasszal mindenképpen szeretnénk ide egy egy-két hetes tábort szervezni, már csak azért is, hogy a fiatalok megismerjék a Tiszát. Nem hiszem, hogy mindig külföldre kell utazni, ennél szebbet és jobbat nehéz találni, ami itt Algyőn van, élvezzük itt a munkát.

- Az egyedül edzés mennyiben hat ki a versenyzésére? Jobb lenne-e társsal, társakkal tréningezni, illetve mennyiben tudja ezt hasznosítani a versenyek során abban a tekintetben, hogy hozzá lehet szokva ahhoz a helyzethez, hogy csak saját magára figyeljen.

K.B.: - Kilenc éves korom óta egyedül edzek, ebbe szocializálódtam, ezt szoktam meg. Nem is figyelek arra, hogy nincs mellettem senki, miközben lehetne. Szerintem ez egy előny is lehet, hogy az ember egyedül edz, nem kell alkalmazkodni a többiek tempójához, miközben ha mennék két-három emberrel, váltott vízen mennénk a Tiszán, az egyik lehet gyorsabban vagy lassabban menne. Én kiválasztom magamnak a tempómat, ami nem kicsi. Muszáj kizárnom a versenyekkor is, hogy nincsenek ott a többiek, az nem jó útra visz, ha azt nézem, hogy valaki előttem van, mert akkor megijedek, rákapcsolok és elfáradok, nem tudom azt hozni, ahogy elterveztük az edzéseken a taktikát.

- Korábban említette, hogy a jövőben a páros számokban is szeretné, ha rajthoz állna Bálint. Jelenleg hogy látja, ez mikorra valósulhat meg, mik a terveik ezzel kapcsolatban?

D.I.: - Mindenféleképpen nyitni szeretnénk ebbe az irányba, tavaly Bálint volt a vezérevezőse a világbajnokságon bronzérmet nyert négyesnek. Ez egy lehetőség, hogy csapathajóba is versenyezzen valaki.

Kozák Danuta

most három aranyérmet is szerzett az olimpián, ha valaki az ország legjobbja, akkor szívesen ülnek vele össze párosban vagy négyesben is. Még három évvel ez előtt Bálint esetében ez probléma volt, nem találtam neki párt, nem akart vele összeülni senki. Nagyot változott a világ azóta, nekem ez akkoriban nem esett olyan jól. Tavaly már jelentkeztek a mostani olimpiai négyesből,

Kulifai Tamás

is megkereste Bálintot, hogy szeretne vele párost menni. Árgus szemmel figyelem azokat a versenyzőket, akikkel én el tudnám képzelni a párost és a négyest. Az olimpiát is figyelve az kristályosodik ki bennem, hogy inkább a párosra fogunk koncentrálni, ha minden jól megy, Tokióban az egyes mellett a párost szeretném Bálintnak. Az olimpia tökéletesen alkalmas arra, hogy kettő, de akár három számot menjen, mert olyan az időrend, hogy kényelmesen belefér az egyes-páros, vagy az egyes-négyes. Egyik nap van az előfutam és a középfutam, másnap a döntő. A következő nap meg jönne a páros előfutam-középfutam, majd egy nappal később a döntő, ez reálisan végigvihető. Egy világbajnokságon már nem, ezer egyest és párost nem tudok tervezni, ott olyan szoros az időrend, hogy a szövetség sem támogatja, hogy valaki ezt a két számot így vigye. Az egyest és a négyest nem, de az egyes-párost igen. A jövőt tekintve, 2017-ben az egyes-négyes indulás van betervezve, de négy év múlva a párost szeretném elsősorban, már van is elképzelésem, hogy kivel. A pár fiatalabb Bálintnál, ő még nem juniorban és felnőttben fog versenyezni. Remélem, nem is lesz akadálya annak, hogy jövő ősszel, vagy két év múlva elkezdjük ennek a párnak a menedzselésért.

- Nem gondolkoztak a csapatváltáson? Mekkora különbséget jelent az, hogy Algyőn készülnek, azzal szemben, ha egy nagyobb egyesület klubjában versenyeznének?

D.I.: - Sokan tudni vélik, hogy egy vidék-Budapest anyagi támogatottság tekintetében nagyban különbözik, a versenyzők egymás között is beszélgetnek, igaz, hogy a pénz az ő világukban is tabu téma, de beszélnek róla. Megkeresett bennünket több egyesület, akik jóval magasabb összegben gondolkoznak, mint amit mi itt kapunk. Ha csak ezt a részét néznénk a dolognak, akkor már tavaly elmentünk volna innen, amikor Bálint még nem volt világbajnok, már akkor hívták őt nagy egyesületek, ez azóta még markánsabban jelentkezett. Mivel nincs menedzserünk, ezért nekem edzőként erre is gondolnom kell, de azt hiszem, ezt a jövőben orvosolnunk kell, mert én ezt nem tudom felvállalni, ez egy önálló terület, egy szakma, amihez nem értek. Amíg ez nem alakul ki, addig én vállalom fel, hogy támogatókat találjak. Voltak és vannak megkeresések, a kajak-kenu nem annyira népszerű a szponzorok körében, mint egy labdajáték, vagy más sportág, ezért nekem kell mennem többet utána, hogy azt a különbözetet, amit itt nem kap meg, de Pesten megkapná, azt támogatókkal kiegészítve egyensúlyba hozzuk. E felé még jobban el kell mennünk, az élsport mellett nehéz lenne más jövedelemhez jutni, de nem is ez a feladata. Szerencsére az állam is dotálja az ösztöndíj rendszeren keresztül, illetve jövőre, amikor elkezdi az egyetemet, ott is segíthet az ösztöndíj. Ezért volt számomra fontos, hogy ne a konkrét összeget nézzük és ne annak tükrében döntsünk, hogy melyik egyesületnél kívánunk tovább dolgozni, hogy ki kínál többet, mert nem ez számít. Ezt ilyen formán is össze lehet rakni, a támogatók a már elért eredmények után mellé állnak Bálintnak, így meglesz az az összeg, ami elegendő ahhoz, hogy zavartalanul készülhessen.

- A körülményeket tekintve szenvednek valamiben hátrányt, mennyiben lehetne más a munka, hogyha egy más klubnál dolgoznának?

D.I.: - A feltételek itt szűkösebbek Algyőn, ha csak a téli felkészülést nézzük, nincs tanmedence, nem volt ergogépünk, egész télen nem kajakozott, Szegeden ez mondjuk rendelkezésre áll, de Bálint e nélkül is elérte ezt az eredményt. A feltételek nem annyira kedvezőek itt Algyőn, mint egy nagyobb egyesületnél, viszont meg lehet oldani ezeket a dolgokat. Jó az, hogy az ember nem kényelmesedik el, jó dolog az, hogy egy picit küzdeni kell, nem a kényelemben vagyunk. Minden nap át kell gondolni, meg kell beszélni, hogy hol van számunkra a legjobb lehetőség egy adott mozgásforma végrehajtására, hogy csak a télről beszéljek: uszoda, konditerem. Nyáron a Tisza adott, de az állóvíz nem, de itt van a Maty-ér, ha hegyi futást szeretnénk, akkor elmegyünk a hegyekbe, idén már ezt is beterveztük, hogy kicsit színesebb legyen az éve. Minden évben valamit kitalálunk, tavaly a cross-fit volt az újdonság, Szegedre vittem be hetente háromszor, ahol új dolgokat tanult. Bálint még életében nem síelt, ez elég nagy hiány a többi kajakoshoz, egyesülethez képest. Idén mehettünk volna Franciaországba, de egy héttel Hawaii előtt volt, az olimpia előtt ezt nem mertem felvállalni, hogy most tanuljunk meg síelni. Reméljük, ezen is túllépünk és be lehet építeni a sífutást, vagy a lesiklást. Nem lesz könnyű, én sem vagyok jó síelő, de ez nem is rólam szól, hanem róla, hogy korrektül megtanuljon síelni és élvezhesse azt, amit a többi kajakos, és fiatal, hogy élvezhesse a színes munkát, ne csak az izzadtságszagú munka legyen.

- Az izgalmas és igen eseménydús 2016 után mit hozhat 2017?

D.I.: - Sokkal hatékonyabb lehet 2017. A középiskolát elvégezte Bálint, persze tervezzük a főiskolát, ami a sporthoz közel áll, rekreációban gondolkodik, amit a sport mellett ha nem is kényelmesen, de tud vinni. Olyan dolgokra lesz lehetőségünk, amit eddig nem tudtunk beépíteni az idő rövidsége miatt, értem ez alatt a gyógytornát, a jógát, a nyújtást, ami hosszú órákat vesz igénybe heti szinten. Olyan pluszokat tudunk beépíteni, ami a hosszú sportkarrierhez nélkülözhetetlenek, és eddig erre nem volt lehetőségünk. Több időnk felszabadult, ez Bálinton is látható, kiegyensúlyozottabb lett azzal, hogy nincs ott a teher, hogy késő estig tanulnia kell, másnap reggel ötkor kelnie kell, edzenie kell. Ez egy hatalmas teher, ami lejött a vállunkról. Ennek megfelelően úgy tudom tervezni a következő négy évet, hogy az tényleg az ő felkészüléséről szóljon, a kiegészítők is a legjobban szolgálják ezt.

- Valóban lekerült egy nagy teher? Mennyiben lesznek mások a hétköznapjai az által, hogy nem kell az iskolapadban is teljesítenie?

K.B.: - Olimpia után éreztem ezt. Másfél hónap pihenő után, amikor szeptemberben elkezdődött az iskolába, akkor éreztem ezt igazán, hiszen nekem már nem kellett mennem az iskolába. Szeptember elsején nagyon jó idő volt, kint voltam a természetben, kertészkedtem, futottam, vagy azt csináltam, ami éppen jól esett. Még többet fogunk edzeni, mint a múlt évben, be tudjuk tartani a napi hét étkezést, odafigyelünk a táplálkozásra, ez által erősebb leszek, ez által gyorsabb is. E mellett angolt fogok tanulni, ez lesz egy jó pár hónapon keresztül. Idén nagy hiányát láttuk annak, hogy nem megfelelő minőségben tanultuk meg az angolt, e nélkül nehéz, magasabb szinten kell angolul beszélnem, de eddig nem volt időm erre.