Kézilabda: a háttércsapatoknál zajló munkát erősítené Skaliczki László

Nem tudta elérni az Európa-bajnokság előtt kitűzött célját a magyar férfi kézilabda-válogatott: a mieink a tizenkettedik helyen zártak a kontinenstornán, így nem érték el az olimpiai kvalifikációs tornára feljogosító helyet, így a női válogatotthoz hasonlóan a férfi csapat sem lesz ott Rióban. A válogatott helyzetének értékelésére kértük fel Skaliczki Lászlót, a Pick Szeged és a nemzeti csapat egykori mesterét.

Egy Montenegró elleni sikerrel kezdte a lengyelországi Európa-bajnokságot a magyar férfi kézilabda-válogatott: mint később kiderült, ez volt a csapat utolsó sikere a tornán, hiszen ezt követően az oroszoktól egy góllal (27-26), majd a dán és a német csapattól komolyabb különbséggel kapott ki a csapat. A középdöntőt nulla ponttal kezdte a csapat, és a három napos szünet után ugyan a spanyolok ellen már jóval jobb játékot mutattak Nagy Lászlóék, de a hispánokat nem tudták felülmúlni, végül a svédek elleni nyolcgólos (22-14) vereség jelentette a végállomást Lengyelországban, ezzel pedig a 12. helyen végzett a magyar válogatott, amivel ugrott az utolsó lehetőség az olimpiai kvalifikációra, így sem a női, sem a férfiválogatott nem lesz ott Rióban. „Három olyan meccsünk volt, amiből lehet, hogy érdemes következtetést levonni, illetve három olyan, amiből nem szabad, mert fals képet ad. A Montenegró, Oroszország és Spanyolország elleni meccsek megmutatták az erejét a magyar válogatottnak, ott volt mérkőzés, volt olyan téthelyzet, amiben lehet dönteni, a másik három meccsen viszont nem. Ez nyilván abból jött, hogy a sorozatterhelés és annak a fáradtsági tüneteinek feldolgozása, valamint az a rövid idő, ami a megfelelő regenerációra volt, az a magyar játékosnak kevés. Mi többre vagyunk szokva, hosszabb a pihenő és a visszatöltési idő. Azt láttam, hogy ebben a helyzetben a sikertelenség egyfajta feladáshoz vezetett. Ebben az élethelyzetben főleg az látszott, hogy a kulcsjátékosok tehermentesítése nem sikerült, az a fajta egységes kép a heterogén összetételből adódóan itt jelentett problémát, amikor a nehézség jött. Ebből végül egy nem folyamatos játék alakult ki, egy hektikus küzdelem, amelyben a sikertelen megoldások még inkább lefelé fokozták a sebességet, elbizonytalanították a játékosokat, a vállalkozó kedv és az ambíció is csökkent, így szép fokozatosan kihunyt az a szellemiség, amit az elején igyekeztek beletölteni. Ez eredményezte a másik három meccs sikertelenségét” – összegezte portálunknak a magyar válogatott lengyelországi szereplését

Skaliczki László

, a nemzeti csapat és a Pick Szeged egykori, a Mezőkövesd jelenlegi edzője. A szövetségi kapitány,

Talant Dujshebaev

válogatási elvét sokan kritizálták, hiszen több olyan játékost is magával vitt a kapitány, akiknek kevesebb nemzetközi rutinja volt, ugyanakkor ellenérvként az is elhangzott: valamikor el kell kezdeni a fiatalítást. „Talán itt mutatkozott meg az, hogy a kulcsemberek vagy a nyerőemberek kevesen voltak. Sok volt az, aki utazott a csapattal, de nem volt képes sebességet, karaktert adni neki. Ez jön a korösszetételből, a tapasztalatból, de a tekintélyből is, hiszen azt tudjuk, hogy egy világversenyen ez működik: az ellenfél játékosaiban és a játékvezetőknél is működik a tekintélyelv, még ezzel is meg kellett küzdeni, ez a kettős terhelés pedig komoly fáradtsághoz vezetett. A vereség feldolgozására álló idő nem volt elegendő ebben a helyzetben, ráadásul a kapitány ahhoz volt szokva, hogy az esetek nagy százalékában azt, amit akar, azt át tudja vinni. Amikor nem sikerült ez a fajta dolog, ott azt éreztem, hogy ez benne is egyfajta útkereséshez vezetett. Egy ilyen világversenyen az idegkimerültség határáig megy mindenki, keveset alszanak, elemeznek, dolgoznak, ott élnek abban a légkörben, ebből az életérzésből kevés játékosnak volt tapasztalata. Ez olyan, hogy ha elmegyek a háborúba itthonról, el tudom képzelni, de mikor ott vagyok már a homokban és ki kell tartanom, az egy más életérzés” – fejtette ki Skaliczki László.

Kevés volt az élesség

A Pick Szegeddel bajnokságot nyert vezetőedző a válogatott felkészülésével kapcsolatban elmondta, a modellezett edzés, ami az ilyen tornákra kell, az a nehézségek leküzdésével kezdődik, mint például nem szokványos időpontban való edzés, amivel ilyenkor nem kényelmi zónában vannak a játékosok. „Az biztos, hogy az alatt a három hét alatt, amit együtt töltöttek, kevés olyan meccs volt, ahol egy picit élesíteni lehetett volna őket. Volt két meccs a szerbek ellen, de úgy gondolom, egy lenyugodott csapat indult oda, ami kamatozódott Montenegró ellen. Ezzel nem is volt gond, hanem utána később úgy tűnt, nem voltak hozzászokva a nehézségekhez. Nem tudom, hogy a regeneráció és a pihenés és az újratöltés hogyan sikerült a csapatnál, az élesítésben lehetett látni, hogy vannak gondok. Itt a kritikus helyzetekben való döntésekre gondolok, mint például a hétméteresek: a szerbek ellen azért nem tudtunk nyerni, mert a végén kihagytunk egy hetest. Itt is sajnos az volt a gond, hogy a biztos helyzetek nem sikerültek, ez pedig mindig mutat valamit, egyfajta mentális erőt, ha ez rendben van. Ugyanez azt jelenti, hogy a szereposztás is rendben van. Azt láttam, hogy az idősebb játékosoknak bizonyos megszokott, begyakorolt társas dolgok hiányoztak. Úgy érzem, hogy ebben a fiatalos impulzusban az idősebbek nem találták azt a ritmust, amiben ők eredményesek lehetnek, persze ez csak távolról tűnt így, hiszen nem töltötte velük az ember a mindennapokat. Sokszor diszharmóniát lehetett érezni, ilyen helyen pedig gyorsan kell cselekedni” – nyilatkozta Skaliczki László.

Kiszámítható munka a tehetségek kiteljesedésének érdekében

A jövővel kapcsolatban a mesteredző kifejtette, egy stratégiát kell találnunk, ami egy hosszú távú tervből lebontott rövid távú terveket tartalmaz, a megtervezett lépésekkel pedig mindig szembesíteni kell a vezetőket és a játékosokat is. E mellett Skaliczki László nagyon fontosnak tartja, hogy egy olyan fővezért találjanak ennek az élére, aki szövetségi szinten ezt művelné, úgy véli, Mocsai Lajos személyében erre van is megfelelő ember. „Ehhez a szakmai vonalhoz kellene hozzárendelni a versenyrendszert, az akadémiákról kikerülő játékosokat pedig a megfelelő műhelyekhez kell küldeni. Rendben van, a kapitány ment ki a játékosokkal, de a felelősség mindenkire tartozik, aki dolgozik a kézilabdában, mert valamit másként kellene csinálni, a mentális és fizikális állóképesség terén, a technikai és taktikai készség terén. Ha az alapdolgokban vannak lemaradások, akkor csak kell tartanunk egy kis önvizsgálatot. Ehhez az is kell, hogy a tehetségeinket megfelelően menedzseljük, játékhelyzetbe hozzuk őket, és itt nem a Veszprémre vagy a Szegedre gondolok, amelyek a világelitből válogatnak, hanem a többi csapatot kell olyan helyzetbe hozni, hogy azt a köztes lépcsőfokot abban az érzékeny, 18-22 év közötti időszakban, ami szükséges. Szakmailag és pedagógiai módszerekkel is lehet ezeket a dolgokat mérni. Fontos, hogy piacképesek is legyenek, ne csak azért játszanak, mert valakinek a kedvencei, hanem azért, mert fejlődő szemlélettel rendelkeznek, és olyan gondolkodással rendelkeznek, hogy képesek a fájdalmat megfelelően kezelni, képesek minden nap felkelni azokért a célokért, amiket ők kitűztek maguk elé és szembenézni a nehézségekkel.

– osztotta meg megoldási javaslatát Skaliczki László. A korábbi szövetségi kapitány egy példát is felhozott: a lengyelországi kézilabdában hasonló folyamatok zajlottak végig. „2002-ben Lengyelországban voltunk, méghozzá Kielcében. Akkor a lengyel kézilabdát ad hoc csapattal is 8-10 góllal vertük, de látszott, hogy elindul valami, ahol az akkor junior Eb-t nyert csapatot, Bielecki korosztályát úgy készítették fel, hogy Bundesligából tudjanak válogatni tőlük, ez is lett a céljuk. A műhelymunkákat kell megteremteni, amiből megfelelő rutint tudnak szerezni és felvérteződnek a szellemiséggel, az energiával és a változás képességével, tehát hogy bele tudnak illeszkedni egy más közegbe is, nem menekülnek haza, megvívják a saját csatájukat. Mint ahogy a zsonglőr is tudja éjjel is a trükkjeit, a játékosoknak is mindig tudni kell teljesíteniük, fáradtan is. Ez fájdalom nélkül nem megy. Ezekre kell megfelelően koncentrálni, a főtitkár úr szavai szerint van is arra törekvés, hogy egy olyan versenynaptár alakuljon ki, ami 4-5 évig működik. Harmadik éve vagyok Mezőkövesden, de harmadik fél versenykiírásban játszunk. Nekünk most ebben az olimpiai ciklusban azokat a játékosokat kell megtalálnunk, akikért a szurkolók a világ végére is elmennek, a küzdésükben pedig nem lehet hibázniuk. Ebben dolgoznunk kell, ez biztos” – tette hozzá Skaliczki László. A tréner úgy véli, az a fajta készenléti állapot, ami a sikerhez kellett volna, nem volt meg a játékosokban, hiszen a sportoló az 24 órán keresztül sportoló, mindig, minden körülmények között teljesítenie kell. „Azt könnyű tudomásul venni, hogy mennyit kapok, de hogy nekem ezért cserébe mit kell tennem, ez már nem feltétlenül. A profi akkor is csinálja a dolgát, ha nincs kedve, őt ezért fizetik, az amatőr viszont nem. Személyiségprofilba ezek elengedhetetlenek, amihez stabil kiszámítható klubmunka kell. Még a nyolcvanas években is sorrendbe rakták az első 40-50 játékost, aki különböző mérések után kerültek oda. Ma már olyan háttérmunka van, hogy ezt még inkább meg lehet csinálni. Reményeink szerint kijönnek az új Nagy Lacik, vagy Zubai Szabik” – zárta a mesteredző.