Gulyás Róbert: Jó az akadémia, de először tömegbázis kell a magyar kosárlabdának

A Szombathelyi Kosárlabda Akadémia Atomerőmű SE feletti győzelmével ért véget vasárnap a Decathlon SZEGEDma.hu Fiú Nemzeti Junior Bajnoki Döntő. Az ezüstérmes paksi együttes szakmai stábjának tagjaként Szegedre látogatott Gulyás Róbert is, akivel a torna apropóján rövid interjút készítettünk a honi utánpótlás aktuális helyzetéről.

Magyar, török és ukrán bajnok, a Malagával spanyol bajnoki döntőben szerepelt, 101-szeres magyar válogatott, az 1999-ben Eb-résztvevő nemzeti együttes tagja, illetve meghívták az Európa-válogatottba is –

Gulyás Róbert

illusztris eredményekkel a háta mögött hagyott fel az aktív játékkal 2010-ben. A roppant termetű egykori center tavaly december óta pályafutása utolsó egyesülete, az Atomerőmű SE utánpótlásának koordinátoraként dolgozik, így jelentős rálátása van a felnövekvő hazai kosárlabdázók világára.

- Azt hiszem, egyáltalán nem lehet panaszunk a látottakra, több igen attraktív, izgalmas meccset játszottak a csapatok a bajnoki döntőben. Tehetségek tehát akadnak, mégsem tudjuk felvenni a versenyt a legjobb európai nemzetekkel. Miben áll a magyar kosárlabda hátránya a kontinens élvonalához képest?

- Mindenképpen erősödnie kellene a játékosainknak mentalitásban. A legtöbben nagyon kevés munkát és energiát akarnak befektetni. Mindez részbeni abból adódik, hogy sok fiatalnak nem az az életcélja, hogy profi kosárlabdázókká váljanak, hanem csak hobbiként űzik a sportot. Emiatt sajnos hamar elmenekülnek a kihívások elől. Persze, van mire építkezni, jó kis meccsek zajlottak itt a juniorok országos döntőjében is. Bízom benne, hogyha nem is túl sok, de sikerül majd egy-két olyan játékost kinevelni ebből a korosztályból, akik később NB I-es csapatokat erősíthetnek.

- Mi kell ahhoz, hogy komolyabb perspektívát kínáljon a kosárlabda a magyar gyerekeknek? Megoldás lehet erre az akadémiai rendszer?

- Egy akadémia akkor működik jól, ha az összegyűjtött tehetségekkel foglalkozik is valaki. Remélem, hogy ennek a formának nem csak az lesz az eredménye, hogy alakul az országban 10-15 műhely, ahol elkosárlabdázgatnak a gyerekek. Ennek a sportnak ugyanis, mint minden más sportágnak, tömegbázisra van szüksége. Kell, hogy megmaradjanak azok a közegek, ahol társakkal, barátokkal kosarazhatnak együtt a fiatalok. Fontos, hogy legyenek példaképeik, összességében egy közösségi élmény legyen a játék. Mindenképpen pozitív dolog, hogy vannak akadémiák, ahol egy kicsit jobban lehet koncentrálni a játékosok edzésére, illetve az életre való felkészítésükre. De véleményem szerint a tömegbázis növelése lenne a legfontosabb feladat. Minél több gyerek kosárlabdázzon, így a nagy számok törvénye alapján nagyobb arányban kerülhetnek majd ki igazi tehetségek.

- Visszaható dolognak tűnik, amit mondott. Először kell egy szerencsés generáció, amiből kikerülnek azok a példaképek, akik magukkal csalják a következőket? Melyik legyen előbb: a tyúk vagy a tojás?

- Ez esetben azt gondolom, hogy a tyúkhoz a tojás kell. Én nem szerencsés generációt mondanék, hanem egy dolgos és valódi egyéniségekből álló generációt. Ehhez nagyon sok játékosnak kell megmozdulnia a kosárlabdában. A mi feladatunk, hogy megpróbáljuk a fiatalokat minél nagyobb számban bevonzani, és ami még fontos, hogy megpróbáljuk őket nem mindig csak egy oldalról megközelíteni. Pontosan ezért kezdtem el dolgozni az Atomerőműnél. Adott az utánpótlásedzők körében egy általános mentalitás, én viszont abban szeretnék nekik segíteni, hogy kilépve kicsit ebből a szerepből, könnyebben tudjanak közeledni a mai gyerekek felé.

- A más típusú gondolkodásmód meghonosításában jelenthetnek-e segítséget a külföldi szakemberek?

- Mindig azt mondom, hogy a jobbtól nem szégyen tanulni - de tényleg csak akkor, ha jobb az illető! Azért, mert más, nem biztos, hogy jobb is. El kell fogadnunk, hogy vannak nálunk nagyobb kosárnemzetek, sokkal nagyon kosármúlttal rendelkező országok, de az onnan érkező edzők nem feltétlenül ismerik a magyarországi viszonyokat. Egy spanyol, vagy éppen egy amerikai tréner nem tudja, hogy milyen a magyar gyerekek mentalitása, nem látja a háttérben zajló folyamatokat. Az összes sportág kapcsán elmondható, hogy nagyon nehéz motiválni a magyar fiatalokat. Erre egy külföldi edző nem biztos, hogy könnyen át tud állni.

- Látható-e Ön szerint felmenőleg javulás az említett motiválatlanság terén az újabb és újabb generációk között?

- Jelen pillanatban csak azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Fogy a tömegbázis. Fiatalkoromban két edzésre jártam, és mellette még elmentem a barátaimmal kosarazni. Manapság a gyerekeknél már az egy edzés is nehézkes, és szabadidejükben inkább a számítógép előtt ülnek. Nincsenek már olyan emberi kapcsolatok, mint régen voltak. Pedig ebben nagy segítség lehetne a sport, hiszen a csapatszellem kialakulása alapvető fontosságú lenne. Van olyan barátom, akivel már '84 óta barátok vagyunk, mert együtt kezdtünk el kosárlabdázni. A számítógép alapú berendezkedés azonban szinte ellehetetleníti az élet ezen területét.