A sport árnyoldala – hirtelen szívhalál a pályán

„Színház az egész világ” – idézi gyakran a köznyelv az ismert angol drámaírót, és vajon az élet mely területére passzolhatnának jobban William Shakespeare szavai, mint a modern élsportra? A publikum szemében hőssé váló versenyzők és játékosok, érzelmi zenitek, számtalan örömteli pillanat és tragédiák jellemzik e világot. Sajnos, ez utóbbiak nem mindig korlátozódnak a vesztesek bánatára, olykor súlyosabb veszteségek rázzák meg a sportkedvelő köztudatot.

Január 25-én történt tíz éve, hogy a portugál Benfica labdarúgócsapatának egyik bajnokiján ájultan esett össze a pályán

Fehér Miklós

, majd a válogatott csatár a kórházba szállítás közben életét vesztette. Az akkor 24 éves, ereje teljében lévő futballista tragikus kimenetelű esete sajnos nem egyedi, hasonló körülmények között veszette életét több élsportoló az elmúlt évtized során. Hirtelen támadt szívprobléma okozta például

Marc Vivien Foé

, a Manchester City kameruni középpályása vagy

Antonio Puerta

, a Sevilla spanyol balhátvédje halálát is. Mindemellett, mint azt

Sidó Zoltán

, az Országos Sportegészségügyi Intézet kardiológusa „Hirtelen halál és szabadidősport” című cikkében írja, a hirtelen szívhalál epidemiológiai számítások szerint évente mintegy 450 000 áldozatot követel a lakosság körében az Egyesült Államokban és Európában egyaránt.

Mikulán Rita

regionális szakfelügyelő főorvos, a

sportorvosa portálunknak elmondta, a legnagyobb problémát az jelenti ebben a kérdésben, hogy az egyszerű sportorvosi vizsgálatok rendszerint nem tudják kimutatni a leggyakoribb kiváltó okokat. Sok esetben – különösen fiatal korban, 35 év alatt – olyan szerkezeti és működési rendellenességek húzódnak meg a háttérben, amelyek a tragédiáig nem produkálnak a kiszűrésükhöz szükséges tüneteket.

„Az alap sportorvosi vizsgálattal csak a kiváltó okok egy része szűrhető ki. A hirtelen halálesetek lehetnek váratlanul keletkező működési zavar következményei akár egy felépítését tekintve (anatómiailag) egészséges szívben is. Általában nem szívinfarktus következtében halnak meg a fiatal sportolók, hanem valószínűleg szívritmuszavarban” – mutatott rá a sportorvosnő. „Az életveszélyes ritmuszavaroknál olyan gazdaságtalanul működik a szív, hogy gyakorlatilag nincs belőle elegendő vérkiáramlás, az agy pedig nem bírja el az így keletkezett oxigénhiányt. Ebből kifolyólag először eszméletvesztés következik be, majd beavatkozás nélkül beáll a halál” – részletezte. Mikulán Rita kitért rá, hogy sok esetben életet menthetne, ha a sportlétesítményekben azonnal rendelkezésre állna a defibrillátor. „A megfelelően alkalmazott defibrillálás ahhoz hasonlítható, mint amikor az ember megcsúszik a jégen és elkapják a karjánál fogva a végzetes esés előtt: a hirtelen támadt működési zavart egy hatásos, gyors, külső segítség megszünteti” – fogalmazta meg. Elnézve az élsportolók életvitelét, jogosan merülhet fel a kérdés, a feszített terhelés önmagában okozhat-e idővel problémákat a szívműködésben? „Adatok azt mutatják, hogy az egészséges szív, keringés és test maximálisan terhelhető. Az élsportolók nagyon sok időt töltenek olyan magas intenzitáson, ahol elképzelhető, hogy bizonyos kisebb, már meglévő eltérések tolerálhatatlanná válnak és panaszt okoznak. Ettől függetlenül az egészséges szív pusztán a terheléstől nem betegedhet meg”- válaszolta a sportorvosnő, hozzátéve, nem szabad, hogy ezek a tragédiák bárkit eltántorítsanak a testmozgástól. „Egészsége érdekében mindenki sportoljon annyit, amennyit csak a saját egészségi állapota megenged!”