Szakszemmel 7. nap: Olaszország – Horvátország

A futball-Eb hetedik napján Spanyolország 4-0-ra gázolta el Írországot, míg az olaszok remek meccsen játszottak 1-1-et a horvátokkal. Ez utóbbi derbit elemzi Szakszemmel Lóczi Péter UEFA „B” licences edző.

C csoport, 2. forduló:

Olaszország – Horvátország 1-1 (1-0)

Poznan, Városi Stadion, 37 096 néző. Vezette: Webb (angol).

Olaszország:

Buffon – Chiellini, De Rossi, Bonucci – Maggio, Thiago Motta (Montolivo 63'), Marchisio, Pirlo, Giaccherini – Balotelli (Di Natale 70'), Cassano (Giovinco 83').

Szövetségi kapitány:

Cesare Prandelli.

Horvátország:

Pletikosa – Srna, Corluka, Schildenfeld, Strinic – Rakitic, Vukojevic, Modric, Perisic (Pranjic 67') – Jelavic (Eduardo 83'), Mandzukic (Kranjcar 90').

Szövetségi kapitány:

Slaven Bilic.

Gólszerzők:

Pirlo (38'), ill. Mandzukic (72') Nagy érdeklődéssel és izgalommal vártam a mérkőzést, hiszen mindkét gárda magabiztos, jó játékot mutatott az első körben. Ez a megállapítás még úgy is igaz, hogy az olaszok „csak” döntetlent értek el a címvédő ellen, viszont az utóbbi évek egyik legjobb játékával érték el ezt az eredményt. A horvátok magabiztosan diadalmaskodtak a gyengécske írek ellen. Egyik csapat sem korunk divatos felállási formáját választotta, hanem a kevésbé kedvelt, ám annál hasznosabb alakzatokat alkalmazta. Az olaszok 3-5-2, a horvátok 4-4-2-es formációban álltak fel. Így, a sok középpályás miatt, mindkét csapat védekezése a középpályára koncentrálódott. A horvátok középpályásai rombusz alakzatban helyezkedtek el, támadásban minden labdával

Modricot

keresték, aki mozgatta az egész csapatot, és próbált fazont szabni a horvát akcióknak. Az olasz középpálya két védekezőbb és három támadóbb felfogású középpályással állt fel. A horvát csapat védekezésében is jól kirajzolódott a középpálya rombusz alakzata, fegyelmezetten tolódtak jobbra-balra, és közben fokozatosan „laposodott” az alakzat, vagyis a támadó középpályás is visszament védekezni, míg az olaszok védekezésébe besegített olykor valamelyik támadó is. A szögleteknél a horvátok végig embert fogtak, míg az olaszok emberfogást és területvédekezést is alkalmaztak A mérkőzést a horvátok kezdték jobban, de ez csak csekély mezőnyfölényben mutatkozott meg, gólhelyzetekben nem. A 10. perctől kezdve fokozatosan találtak magukra az azzurik, és több átlövéssel és kiugratással veszélyeztettek, mert ezekben a megoldásokban vélték megtalálni az igen szigorú horvát védekezés ellenszerét. Érdekes volt, hogy egyik csapat sem támadott le, inkább teljes létszámmal visszahúzódtak a saját térfelükre. A meccs 39. percében egy teljesen jogosan megítélt szabadrúgást értékesített a sokadik virágzását élő

Andrea Pirlo

(csak halkan jegyzem meg, hogy véleményem szerint kár volt elküldeni őt a Milanból... ). A találkozón végig jellemző és jól kivehető volt, hogy támadásban az olaszok inkább középen próbálkoztak, minden labdával Pirlót keresték, aki zseniálisan osztogatott, és remekül szolgálta ki a világklasszis támadókat. A horvátok a széleken vezették a támadásaik nagy részét, így próbálva kihasználni a felállási formákból adódó emberelőnyüket. A két horvát szélső védő folyamatosan rohamozott, így állandóan létszámfölényben voltak a pálya két oldalán. Az egyenlítő gól is így született, egy szélső beadást sikerült gólra váltaniuk. Az egyenlítés után mindkét csapat becsülettel támadott, de már nagyobb helyzet egyik csapat előtt sem adódott, így igazságosnak érzem a döntetlent. Összességében úgy gondolom, hogy izgalmas, jó meccset láthattunk, nagy taktikai csatákkal, szép megoldásokkal és gyönyörű gólokkal.

Szakszemmel rovatunk együttműködő partnere a SZEOL SC Kft. és a Tisza Volán SC.