Dankó Ervin: "Szakmai előrelépésre volt szükségem"

– Vasárnap derült ki, hogy eligazol Szegedről. Már nekilátott a munkának Dunaújvárosban?

– Hétfőn költöztem le Dunaújvárosba és kezdtem meg a munkát. A nyári időszakot itt fogom tölteni a bajnokság és az iskola kezdetéig. Polgári állásomban változatlanul Szegeden fogok dolgozni és csak másodállásban edzősködöm Újvárosban. A megegyezés egy évadra szól.

– Milyen a női csapat háttere Dunaújvárosban?

– Idősebb játékosokból – mint

Ferling Bernadett

és

Gáspár Gabriella

, akik válogatott szintű játékosok – és fiatalabbakból tevődik össze a keret. Így egyaránt tudunk pozicionális és lerohanásos játékot játszani, magában hordozza mindkettő lehetőségét. A vezetőség elvárása a fiatalok beépítése és fejlesztése - mindezekkel együtt a biztos bennmaradás a fő cél. A klubvezetés ígérete szerint rendeződni látszanak az anyagi viszonyok, és beindult a női kézilabda-akadémia is, ami Szegeden a fiúknál valósult meg. Mivel ez nagyobb volumenű és állami támogatású, így leveszi az egyesületről az utánpótlás finanszírozásával járó terheket. Dunaújvárosban egyébként felajánlották az ifjúsági csapat vezetését is, ezt azonban nem vállaltam, mert csak a felnőtt csapatra szeretnék koncentrálni.

– Hogyan tekint vissza az SZKKSE-nél eltöltött időszakra?

– Ha az egész évet nézem, azt gondolom hogy az elvárásoknak megfeleltünk, sőt előrébb is végeztünk, ötödik lett a csapat. Nagyon nehéz NB I/B-s bajnokság volt, hiszen szinte bárkitől ki lehetett kapni és bárkivel szemben lehetett meglepetést okozni, ami pozitív a kézilabda tekintetében, hiszen magas színvonalú mérkőzések voltak végig. Ez ránk is jellemző volt az egész év során. Hullámzó teljesítmény nyújtottunk, voltak jobb és gyengébb periódusaink. Összességében azt gondolom, ha a csapat munkáját és fejlődését nézzük, a játék terén sok lehetőség volt bennünk és jóval előrébb is végezhettünk volna, különösen ha együtt tudjuk tartani a társaságot a következő évre. Nem titok, mindig azt gondoltam, hogy akár az első háromba is oda tudunk kerülni, de ez sok minden miatt nem így alakult.

– Mi történt?

– A SZKKSE-nél több munkát igényelt volna a csapat, hogy előrébb végezzünk. Nem a játékos anyaggal volt a probléma, hanem az edzések számával. Több tréningre lett volna szükség, és a vezetés részéről nagyobb cél kitűzésére. Számomra szokatlan volt vásárhelyi éveim után ez a mentalitás, nem tudtam úgy végezni a munkámat ahogy én szerettem volna. Így igazából a munka csábított engem Dunaújvárosba, tehát hogy itt egy NB I-es csapatnál napi két edzés van. Teljesen más jellegű munkát lehet így végezni, mint egy NB I/B-s csapatnál. Az NB I/B-hez nem kell szakedzői diploma. Nem titkolom, ambiciózus ember vagyok, amikor elvégeztem az egyetemen a szakedzőit az számomra az NB I felé mutatott. Azt gondolom, ha négy évet tanultam érte Pesten, a céljaimat nem szabad feladnom, még ha ilyen nehéz váltás is történik, hogy el kellett jönnöm Dunaújvárosba NB I-es csapatot vezetni.

– Ha úgy alakulna, hogy Szegeden változnak a körülmények, visszatérne?

– Nem érzem magam vándormadárnak. Nem is vagyok az, nem hiszem, hogy egyik helyről repkednék a másikra. Remélem, előbb-utóbb lesz NB I-es női csapata Szegednek, ezzel a reménnyel dolgoztam Dorozsmán is, mindig ez volt a célom. Ezt megmondtam a vezetőségnek is, sajnos nekem úgy tűnt, nem voltak partnerek ebben, nyilvánvalóan anyagi okokból. Mindenki szeretne NB I-es lenni, ám ez nem csak a vezetésen múlik, hanem pénz kérdése is. Nekem most szakmailag szükségem volt a váltásra. Mindenesetre reménykedem, hogy előbb-utóbb lesz változás, a későbbiekben - ha úgy hozza a sors - szeretnék még a szegedi női kézilabdáért dolgozni.

– Mit gondol, Szeged elbírna két elsőosztályú kézilabda-csapatot?

– Magánemberként nézve, fejlődik a város, nem vagyunk fehér folt a térképen. Van miért a vállalkozásoknak vagy a sportnak Szegedre telepednie, illetve maga az tény, hogy egyetemi város, a fiataloknál döntő momentum lehet. Úgy hiszem, csak a forrást kellene megtalálni, hogy ne az önkormányzaton függjön ez a történet, vagyis ne csak ez az egy tényező legyen hanem gazdasági alapon működjön a sport, legyenek olyan szponzorok akik támogatják.

Gyuris Péter