Sport

Egy szegedi blogja a jégkorong-vb-ről: 1. nap + FOTÓK

Egy szegedi blogja a jégkorong-vb-ről: 1. nap + FOTÓK

2011. április 18., hétfő
Egy szegedi blogja a jégkorong-vb-ről: 1. nap + FOTÓK

Repül a bálna

Petró János kollégánk helyszíni élménybeszámolója a Papp László Budapest Sportarénából, a divízió1-es jégkorong-világbajnokságról. Nemzeti válogatottunk vasárnap a hollandok elleni sikerrel nyitotta a feljutásért folytatott harcot. Az emlékezetes 1995-ös női kézilabda vb-n már hivatalossá vált egy Republic-nóta. Igaz, akkor a döntőben Dél-Korea nyert, de ez most nem fordulhat elő. Mert az idei dal refrénje: „még, még, még, még még, ennyi nem elég”, magában hordozza az össznépi kívánságot, most nyerni kell! A Sportarénához közeledve örömmel nyugtázom, többen akarnak jegyet venni, mint eladni. Aztán cseng a telefonom, szegedi csapattársam, Norbinho örömködik, szerzett jegyet, Pest felé tart. És akkor jöjjön egy tipikus szegedi beszélgetés rövid kivonata. - A te jegyed hová szól? - Nem tudom, 214-es vagy 205-ös szektor talán. Mert a tiéd? - Azt nem tudom, de akkor ott találkozunk! Persze, hogy nem láttuk egymást. Mert estére az aréna csordultig telt. De előtte volt még egy meccs, ahol a számunkra legfontosabb ellenfél, Olaszország bemutatkozott. Maroknyi olasz tábor, félmaroknyi spanyol tábor és néhány megszállott magyar néző volt kíváncsi a vb nyitómérkőzésére. Nos, a játék nem sok emléket hagyott bennem, ám egy igazán fontos tapasztalata mégis volt. Az igazán olaszos nevekkel fellépő hátvédsorok (Gruber – Helfer – Hofer – Johnson – Larkin – Lutz) könnyedén zavarba hozhatóak. Mint ahogyan többször tették ezt a spanyol amatőrök. Az olaszok majd harminc percig képtelenek voltak a kapuba találni, azután is csak kétszer, és akkor is csak emberelőnyből. Igaz, az a két gól igazán izmos löketekből esett. Bizakodjunk, hogy szombatig mind az olasz, mind a magyar csapat tartja a formáját. Este aztán robbant a csarnok, olyannyira, hogy a magyar B-közép a hivatalos megnyitót is végigszurkolta. Az elején ránk ijesztettek a hollandok, egy emberelőnyt követően hosszú percekig kapujához szegezték a magyar csapatot. Aztán mintegy varázsszóra kijöttünk a saját védő harmadunkból, és a hátralévő 10-12 percben akár bérbe is adhatták volna azt a játékteret a műkorcsolyásoknak. Gröneveld kapus még egy ideig meccsben tartotta a hollandokat, de Sikorcin szerencsés találatával beindult a magyar henger. Öt perc alatt négyszer kellett az addig remeklő kapusnak a háta mögé nyúlnia, és ezzel a meccs szinte el is dőlt. A második magyar gól után a magyar kispad elkérte a bírótól a pakkot, csak találgatni tudok, hogy a szlovák–magyar csatár, Sikorcin Ladislav tartott igényt az első magyar válogatott gólját felidéző ereklyére. A negyedik magyar dugó után a vezetőbíró megunhatta a Republic-nóta refrénjét, mert olyan gyorsan bedobta a korongot, mintha még erre az estére szólna a repülőjegye visszaútra. S bár a folytatásban változott a játék képe, úgy tűnt, akkor szorítjuk kapujuk elé a hollandokat, amikor éppen kedvük telik benne. Mindenképpen szép, hősies és biztató este volt. Ma a hollandok ellen az olaszok megmutathatják igazi arcukat, miránk pedig a bemutatkozó Dél-Korea vár. Tavaly Szlovéniában kicsit sokkoltak minket, de az örökmérleg alapján (7 győzelem, 1 döntetlen, 0 vereség) mindenképpen bizakodva várhatjuk az esti összecsapást. Hajrá, magyarok, hajrá, Szeged!

Divízió I-es jégkorong-vb, Budapest, 1. nap:

Spanyolország – Olaszország 0-2 Magyarország – Hollandia 7-3 (4-0, 1-2, 2-1)

Petró János

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.