Újabb „hazatérővel” erősített a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák A csoportos bajnokságra készülő csapata. Drahos Gábor, a rutinos és ponterős irányító a Jászberény mezét cserélte el a szegedire. Mint portálunknak elmondta: részben éppen az motiválta, hogy Kiss Zsolt is visszajött Paksról a Tisza partjára. Mindketten egy évre írtak alá.
Lassan, de biztosan formálódik az a keret, mellyel az NB I/B aranyérmese, a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák nekivág a következő bajnokságnak. A távozók között
Gémes Levente, Kovács Dávid
és
Rezák Tamás
szerepelnek, a magyar mag azonban aligha fog gyengülni. Mint arról korábban beszámoltunk, visszatér Paksról a 31 esztendős, leginkább a 2-es és 3-as poszton szereplő
Kiss Zsolt
, aki az Atomerőművel az utóbbi hét évben három bajnoki és két kupaaranyat is szerzett. Kedden az is biztossá vált, hogy a Szedeákban folytatja – ugyancsak hétesztendőnyi kitérőt követően –
Drahos Gábor
is.
Az 1979. augusztus 16-án született, 185 centiméter magas, az 1-es és 2-es poszton is bevethető kosaras 2003 után egy szezont Kecskeméten és Miskolcon húzott le, majd négyet Hódmezővásárhelyen töltött, az utóbbi két évben pedig a B csoportban szerepelt a Jászberényi KSE színeiben. Vezéregyénisége volt annak a gárdának, mely a klub történetének legnagyobb sikereit elérve ötödik, majd harmadik lett a második vonalban. Az első szezonban 24, a másodikban 22 pont körüli átlagot teljesített, de az asszisztok és a labdaszerzések terén is remekelt. 2008-ban éppen a Szedeák elől „happolták” őt el a jászságiak... „Két éve nem volt igazán konkrét a szegedi érdeklődés, most viszont igen, s nem is kellett sokat gondolkodnom, hogy elfogadjam a hívást. A szegedi évek nem múltak el nyomtalanul, a bár az utóbbi hét esztendőt Kecskeméten, Miskolcon, majd Hódmezővásárhelyen és Jászberényben töltöttem, mindig is visszavágytam ide. A Szedeák nemcsak megérdemelten lett bajnok a B csoportban, de ismét olyan szimpatikus és szerethető közeg, közösség alakult ki a csapatnál, melynek szerettem volna részese lenni. Bízom benne, hogy ott folytatjuk, ahol hét éve abbahagytuk, s eredményesen szereplünk majd az A csoportban is” – kezdte Drahos. Mint elárulta, a régi szedeákosokkal az utóbbi hét évben is tartották a kapcsolatot, gyakran jártak össze. Drahos számára – aki utánpótlás-együttesek tagja, majd B csoportos gárda kiegészítő embere, végül A csoportos játékos lett Szegeden – komoly motivációt jelent, hogy most az ismét az elitbe jutott Szedeákban meghatározó szerepet szánnak neki. „Itthon vagyunk – mondjuk a családommal: én, a miskolci és feleségem, aki szolnoki! Nem tagadom, mostani döntésemben az is igen komoly szerepet játszott, hogy kedvenc csapattársam, Kiss Zsolt is hazatért. Már alig várom a zalaegerszegi rajtot, hogy újra együtt lehessek vele a pályán, ráadásul egymás oldalán” – fogalmazott. Úgy véli, okos célkitűzés a vezetőség részéről a biztos bennmaradás, egy frissen feljutott gárda nem szaladhat neki úgy a szezonnak, hogy irány a legjobb nyolc. Az irányító bízik benne, hogy az erős, stabil magyar mag a külföldi játékosokkal olyan remek, fejlődőképes elegyet alkot, mint anno, mikor 2001 és 2003 között az A csoportban szerepelt a Szedeák. Gémes Lecsó távozásával – folytatja – hazai magas emberre is szükség van, de természetesen idegenlégiósokat is kell igazolni a célok eléréséhez. „Biztos vagyok benne, hogy remek hangulat lesz a meccseinken a sportcsarnokban. Annak idején a Nemzeti Sport adatai alapján statisztikát vezettem, s emlékszem, az alapszakaszban átlagosan 1200-an jöttek ki nekünk szurkolni, de négy-öt mérkőzésen a kétezret is meghaladta a nézőszám. Úgy gondolom, a fix ezres szám most is meglesz már az elején, hiszen a szegediek vevők a minőségi kosárlabdára. Ha igazán jó csapat jön össze, s egy-két győzelmet is sikerül szereznünk, akkor akár robbanhat is a nézőszám” – fejtegette.
„Örülök, hogy Drahi barátomat nem hagyta el a humorérzéke” – reagált a másik nagy visszatérő, Kiss Zsolt Drahos felvetésére, mely szerint miatta is választotta a Szedeákot. „Hét valóban gyönyörű paksi év után szerettem volna újra Szegeden játszani, igazi lokálpatriótaként minden ide köt, a család, a barátok. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a feljutó Szedeákhoz igazolok. Pakson a klubelnöknek már a bajnoki döntő előtt szóltam erről a szándékomról, s bár kicsit szomorúan, de elfogadta és megértette döntésemet. Szép emlékekkel távozom, a társak és a szurkolók befogadtak, félig paksi is lettem közöttük. A szedeákos évek azonban feledhetetlenek voltak, mindig is visszavágytam. Nyaranta összejártunk a régi társakkal, s felidéztük a korábbi nagy csatákat, közös élményeket, s beszéltünk arról, milyen jó lenne egyszer újra az A csoportos Szedeákban pattogtatni. Most mindez valóra vált!” – lelkendezett. A „triplagyáros” egyetért Drahossal: az első évben a biztos bennmaradásra kell törekedni, amihez szükség van idegenlégiósokra is. „Tisztában vagyok vele, nem könnyű a vezetőség dolga, hiszen elég nehéz olyan külföldit találni, aki megfizethető, s emberileg és szakmailag is hasznos számunkra. A keretünk még formálódik, így az esélyekről egyelőre nehéz nyilatkozni, pláne, hogy a lehetséges riválisokról, mint a Salgótarján vagy a Dombóvár még kevesebbet tudunk. Úgy gondolom, ránk, idősebbekre, tapasztaltabbakra, mint
Nyilas István
, Drahos Gábor vagy én egyfajta vezető szerep hárul majd a pályán és az öltözőben is. Szeretnék eleget tenni az elvárásoknak, minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek a Szedeáknak” – ígérte. Végezetül hozzátette: biztos benne, hogy Tisza-parti drukkerek szeretni fogják ezt a csapatot, mely alapvetően szegediekre, helyi nevelésű kosarasokra épül, s olyan ellenfeleket hoz el ide, mint a Zalaegerszeg, a Szolnoki Olaj, a Körmend, az Atomerőmű vagy éppen az Albacomp.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.