Versenytánc: több mint sport

Dinamikus, precíz mozdulatok, csillogó táncruhák... Társastánc, versenytánc - sport, művészet, hivatás: ez derül ki Törökgyörgy József tánctanárt, a Pro-Art Kistelek Táncsport Egyesület elnökét hallgatva, aki feleségével az egyesület alapító tagjaiként Csongrád Megye Sportjáért Emlékérmet kaptak. A házaspár és táncegyesülete óriási eredményeket ért el a versenytánc területén, amelynek sportágként való elismerését is nagyon a szívükön viselik.

Mikor most a parkettre invitálom a kedves olvasót, a standard (angol keringő, tangó, bécsi keringő, slowfox, quick step) és latin (szamba, cha-cha, rumba, paso doble, jive) táncok világába vezetem.

Törökgyörgy József

táncpedagógus, a Pro-Art Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója, valamint a Pro-Art Táncstúdió vezetője, hazai és nemzetközi pontozóbíró, akinek munkássága nyomán szeptembertől a kisteleki Árpád Fejedelem Gimnáziumban versenytánc tagozat is indul, amely az ország első ilyen középfokú művészeti iskolája lesz. A táncpedagógus büszkén mutatja latin tánc világbajnok lánya,

Törökgyörgy Melinda

teljesítményének miniszteri elismerését.

Sólyom László

köztársasági elnök a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjével is kitüntette a sikeres párost, maga Törökgyörgy József pedig a Magyar Köztársaság címerével ékesített gyűrűt vehetett át. Szeptemberben hetedik alkalommal rendezték meg a Kistelek Open Nemzetközi - Tíztánc, Standard és Latin - Táncversenyt, melyre harminc országból több mint ötszáz nevezés érkezett - ezzel Magyarország legnagyobb létszámú táncversenyét is jelenti. Belépve a táncpedagógus irodájába, a polcokon nemzetközi versenyek kupái, érmek, elismerő oklevelek sorakoznak, illetve azok egy „csekély" része - felsorolni is sok lenne a rengeteg díjat, melyek közé most a Csongrád Megye Sportjáért Emlékérem is társul, hiszen ez a rengeteg eredmény az egész megye hírnevét öregbíti.

- Egy igen gazdag pálya lehet az, amit ilyen elismerések kísérnek.

- Nagyon jól esett a megye kitüntetése, és az elismerést a klubnak könyveljük el. Úgyanúgy, mint a gyűrűt, úgy vettem át, hogy az én ujjamra kaptam, én hordom, de nem csak én kaptam, benne van a feleségem, a lányom munkája, a klub eredményei.

Sportoló versenytáncos - nem focista

- Mit gondol, a közgondolkodásban mennyire elismert a versenytánc?

- A mi szakmánkat sokan nem minősítik sportnak, pedig hivatalosan az, ugyanúgy van hazai és nemzetközi sportszövetsége, mint bármely másik sportágnak. Az igaz, hogy sajnos egyelőre nem vagyunk olimpiai sportág, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság még nem vette fel az olimpiai sportágak közé, de azért szoktak velünk - mint kalappal - köszönni. Farsangi időszakban sokkal jobban felkapják a táncosokat a rendezvények fényének emelésére, amikor bálok és táncos események zajlanak. Ilyenkor, az ünnepi pillanatokkor előjöhetnek a sportoló versenytáncosok.

- Mi lehet ennek az oka?

- Sokan nem látják be, hogy a társastánc is komoly munkát és tanulást igényel. Ezzel szemben ha valaki nagyon eredményes a fociban, azt tehetségesnek és kitartónak mondják. Gyakran emlegetik azt is, hogy milyen költségesek a táncruhák stb. Ez így nem igaz. Ha valaki nagyon magas szinten, akár világbajnokként akarja csinálni, akkor igen. De a kezdéshez elég egy tornacipő is. Nem is beszélve arról, hogy más sportágak - például a Forma-1 vagy a tenisz - is igényelnek anyagi áldozatokat is.

- Hogyan lehetne változtatni ezen a vélekedésen?

- A közgondolkodás támogatását kellene megnyerni, hogy meglássák: fantasztikusan sok munka van egy-egy páros produkciójában, ami megérdemli az elismerést. Rengeteg képességet el kell sajátítani a táncosnak, ezerfelé kell koncentrálnia, koordinálnia a mozgását. Amikor elkezdenek a tanítványaink kamaszodni, mindig mondjuk nekik, hogy első az iskola, de utána - ha valóban komolyan akarják csinálni - akkor első számú hobbi a tánc. Fontos a családi háttér is, de ha nem belülről jön az indíttatás, az akarat, a tánc szerete, akkor nem fog menni.

Tartás és kiállás

- A mozgás mellett magabiztosságot is kölcsönöz az állandó jelenlét a parketten?

- Régen nagy hagyománya volt a tánc- és illemtanárnak, ma illem alatt nyugodtan érthetjük a társas viszonyokat, a viselkedést, azt, hogy hogyan kell társaságban megjelenni. A szülők is egyre inkább ráébrednek arra, hogy a gyerekük életében is fontos lehet az a plusz, az a tartás és kiállás, amit a tánc biztosít, akár álláskeresésnél, vagy az élet egyéb területein.

- 1981-ben alapította a táncklubot, akkor még Kisteleki Táncklub néven. Nehéz volt a kezdet?

- Akkor még a társastánc a művelődéshez, a kultúrához tartozott, a tánctanári végzettséget is a Népművelési Intézetben szereztük meg más intézmény híján, a Balettintézet ugyanis csak balettosokkal foglalkozott - ma a tánctanárokat már a Táncművészeti Főiskola (korábban Állami Balett Intézet) képzi. Ifjú tánctanárként - előtte a néptánctanári végzettséget már megszereztem - a társastáncot tanítani nehéz volt akkoriban: elég zárt volt a szakma, mivel nem tudtak az akkor működő táncpedagógusoknak megbízható nyugdíjat adni, ezért a fiatalokat nem engedték érvényesülni. Az akkor még működő kultúrházban indítottam egy tánctanfolyamot, amelyből azután alakult egy klub, aminek főként középiskolás résztvevői voltak, ekkor ugyanis a Rákóczi Iskola ének tagozatán a táncot még órarendi tantárgyként tanítottam. Őket sikerült beoltani, hogy csináljuk egy kicsit komolyabban, mert van a táncnak versenyzési lehetősége is.

Harmónia és tisztelet

- Önt mi ragadta meg annak idején a táncban?

- Mikor először elmentem egy próbára, az tetszett a legjobban, hogy a táncban mellérendeltséget éreztem - annak ellenére is, hogy a fiúnak kell vezetnie, vagyis tőle indul ki egy mozdulat, egy figura: de ez csak segítség, irányítás, és nem uralkodás. Én egyébként egy nagyon harmonikus, kiegyensúlyozott családban nőttem fel. A táncban is egyfajta harmóniát láttam, amiben tisztelni kell egymást, és tudni kell, hogy a másik nélkül nem fog menni.

- Feleségével már táncpartnerként házasodtak össze.

- Feleségemmel úgy kezdtünk együtt táncolni, hogy Szegeden két klub egyesülésében megalakult a Móra Klub, és ő éppen pár nélkül volt, és megkérdeztem, nem táncolna-e velem. Eredményesen versenyeztünk, azután megszereztük a végzettséget. A táncklubban én a tanár, ő a menedzseri feladatokat látja el, amellett, hogy mindketten pontozóbírók is vagyunk, sőt, Melinda lányom is már efelé tesz lépéseket.

- Törökgyörgy Melinda eredményei révén gyakorta nevezik a Pro-Art-ot latin műhelynek.

- Ez persze részben igaz, de jelenleg is van olyan felnőtt standard párosunk, aki ranglista-versenyen ezüstérmet szerzett, és nemzetközi versenyen is megállják a helyüket. Házon belül megvan a latin zászlóvivőnk, egyébként pedig külföldi segítséget is kapunk is, hiszen olasz és német edzőkkel is dolgozunk együtt.