Kővári: A városnak kell döntenie, mit akar a focival

A SZEGEDma.hu június közepén elsőként számolt be arról, hogy a Tisza Volán SC új alapokra helyezi a felnőtt-labdarúgócsapat működtetését, s önerőből, saját nevelésű játékosokra, a tavalyi U19-es együttes tagjaira építve indul az NB III-ban. Eltelt tíz forduló, a Volán pedig gyengébb kezdést követően több szép győzelmet aratott, így a fiatal szegedi alakulat jelenleg a 10. helyen áll az Alföld csoportban. Kővári Árpádot ügyvezető elnököt kértük értékelésre.

- Elnök úr, az eddigi tíz forduló során négy győzelmet, egy döntetlent és öt vereséget jegyezhettünk föl a Tisza Volán SC NB III-as labdarúgócsapatának neve mellé. Sokan féltették a nyáron a tapasztalatlan gárdát, mely egyelőre rácáfolt a kétkedőkre. Ön hány meccsen látta eddig a fiúkat, s hogyan értékeli a szereplésüket?

- Nem sok mérkőzésre jutok ki, annyi egyéb elfoglaltságom van; másrészt viszont úgy gondolom, időnként ki kell látogatni edzésre, meccsre, hogy az ember képben legyen, de nem az a vezető legfontosabb feladata, hogy állandóan lesse, mi történik. Hagyom, hogy a szakmai munka irányítói öntevékenyen, kreatívan alkossanak. Én arra figyelek, hogy szeretik-e a játékosok ezt a közösséget, hányan járnak edzésre, meddig maradnak az öltözőben egy-egy találkozó után - ezekről folyamatosak a visszajelzéseim. Azért döntöttünk a nyáron önálló felnőttcsapat indítása mellett, mert 15 éve elkezdtünk egy munkát, évről évre jöttek ki az utánpótlásból a 18-19 évesek, s nem tudtunk velük mihez kezdeni. Most NB III-as lehetőséget tudunk nekik kínálni. Mi ezért nem fizetünk, hiszen az edzésfeltételek és a versenyeztetés biztosítása is komoly kiadás az egyesületnek.

- Mit gondol, hová juthat a Volán ebben a szezonban?

- Sokan úgy mentek neki a bajnokságnak, hogy biztosan kiesők leszünk, erre azt mondta, hogy aki így gondolkodik, annak felesleges volt 12-14 éve elkezdeni ezt a sportágat. Szép lassan összerázódik a gárda, s a jó esélyünk van arra, hogy a középmezőnyben, a 7-9. hely tájékán végezzünk. Ezt az utat kínáljuk tehát a feljövő fiataloknak: itt NB III-ban játszhatnak, futballista lehet belőlük. Ha elég jók leszünk, akkor feljutunk, ám akkor valószínűleg az történik, hogy a legjobbakat eligazolják a nagycsapatok, így nehéz lesz megkapaszkodnunk magasabb osztályban.

- Rendben, tegyük fel, nem lesz egyszerű, de talán nem is reménytelen.

- Öntsünk tiszta vizet a pohárba: ennek a szegedi közösségnek azt kellene végre eldöntenie, hogy mit akar a labdarúgással. Én nem megyek a városhoz kalapolni, mint a korábbi vezetők, hogy adjanak tízmilliókat, majd innen-onnan hozok játékosokat, a Volán most annak a feltételeit kívánja megteremteni, hogy a labdarúgása önfenntartó legyen a város pénzével együtt - de ne csak és kizárólag azzal. Túl merész célokat egyelőre nem is fogalmazunk meg, hiszen erre a pályára nem érdemes nagyobb tömeget kivinni, ordít róla az elhanyagoltság. Persze ha összejön egy igazán jó korosztály, néhány év az NB II-ben elképzelhető. Aztán ha majd egyszer lesz normális stadion és edzőpálya, s utána a város tisztán nyilatkozik a focihoz fűződő viszonyáról, akkor tovább is lehet gondolkodni. Világosan kell viszont látni, hogy mivel a sportra költhető pénzek - mind az önkormányzat, mind a helyi vállalkozások forrásai - végesek, a torta nem növekszik, adott esetben csak úgy lehet előrelépni, ha a jelenlegi hat támogatott élcsapat közül valaki(ke)t kivesznek a rendszerből. Azt viszont aláírom, hogy a foci még az NB II-ben is hozná a kétezres átlagnézőszámot, hasonló lenne a látogatottsága, mint a kézilabdának.

- Elnök úr, a szurkolók világos és egyértelmű válaszokat szeretnének: ha a jelenlegi együttes együtt marad, erősödik, s jövőre harcba száll a feljutásért, ön odaáll mögéjük, az NB II mögé?

- Persze, minden további nélkül, csak arra kívántam utalni, hogy a jelenlegi keretek és feltételrendszer nemigen teszik lehetővé az álmodozást. Most a felnőttekre mintegy 13 milliót, az egész utánpótlásra körülbelül 22 milliót tudunk költeni, ez nagyon rossz arány. Csak a miheztartás végett: Szeged 2 milliót ad az utánpótlásfocira, Békéscsaba 30 milliót, Győr pedig 60-at. A kézilabda-utánpótlásra 800 ezret kapunk. Ehhez képest a labdarúgóink után 3 millió 900 ezer forint, a kézilabdások után 9 millió forint létesítményhasználati díjat fizetünk vissza a városnak és intézményeinek... Ha a város nem akar többet vállalni, elég nehéz itt erőlködni, pláne, hogy az állam egyre inkább kivonja magát mindenféle finanszírozásból. Elég, ha csak annyit mondok: tavaly kézilabdában a nyolc különböző korosztály bajnokságából ötöt megnyertünk, egyben másodikok lettünk, erre műhelymunka címén 1 millió 300 ezret kaptunk az országos forrásokból...

- Térjünk vissza a focihoz, hiszen szombaton megyei rangadót rendeznek, a Tisza Volán SC a második helyen tanyázó Algyőt fogadja. Mire számít?

- Igazi presztízsmeccs lesz, ahol két különböző koncepció is ütközik, hiszen mi nem tudunk fizetni a játékosoknak, mint az ellenfél, viszont jóval többet edzünk, s ez hosszabb távon a mi malmunkra hajtja a vizet. Háromesélyes a találkozó, most talán egy hajszányival az Algyőnek jobbak a kilátásai, de tavasszal már minden bizonnyal mást mondok majd.