Létezik barátság nő és férfi között?

Vannak olyan örök kérdések, amik legalább egyszer mindenkinek az életében előkerülnek. A nők és férfiak között születhető barátság kérdése feltétlenül ezek közé tartozik.

Egy tavaszi délután meleg, napsütötte pillanatában merült fel a kérdés, amit egyenesen intéztem a nálamnál idősebb és tapasztaltabb hölgy felé: miért gondolja azt, hogy létezhet nő és férfi között barátság? Olyan kézenfekvően és természetesen mondta, hogy a férfiak társaságának megvannak az előnyei: intrikamentesség, egyenesség, kertelés nélküli őszinteség. Ezeket fő erényként tudná meghatározni, amikor általában véve férfiak társaságáról beszél. Ugyanakkor fogalmazzuk meg a kézenfekvő dilemmát: valakinek pusztán társasága jelentheti egyben a barátság megszületésének alapkövét is? Ha így fogalmazzuk meg a válasz magától értetődő lesz: az hogy valakinek a társaságában vagyok, legyen az bár férfi vagy nő, még nem jelenti azt, hogy egy idő elteltével barátság születik az ismeretség nyomán. Joggal léphetünk tovább a következő problémára: mitől nevezhető egy kapcsolat barátságnak? Erre sokan mondanák a közös érdeklődési kört, a megegyező látásmódot, vagy pusztán azt, hogy „együtt nagyokat kacagunk, és feszültséget oldunk”. Vajon ettől lesz barátsággá egy kapcsolat? Talán sokan el is siklanának a közös élmények fölött. Az együtt eltöltött pillanatok fölött, amelyek úgy gördítenek tovább gyakorta láthatatlanul egy kapcsolatot, hogy amikor már épp kárba veszni látszik, akkor eszünkbe jut: hogyan vert ki bennünket az eső a kempingből, azon a bizonyos nyáron, mikén láttuk meg a hullócsillagot, fogtuk egymás kezét, és kiáltottuk közösen: „kívánjunk valamit”! Élmények, amelyek összeköthetnek bennünket, és lehet, épp az idő jótékony takarója fölött örökre melegedhetnek. Mégis, talán épp az a legszebb, amikor a közös élményekből táplálkozva újabb és újabb kirándulások, borozások, könnyező kacagások érkeznek el. Nehéz megfogni a barátság fogalmát, mert amennyire igaz az, hogy a gondtalan nevetésben ott van mellettünk, annyiban igaz az is, hogy „mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik”. Az kétségtelen, hogy egy bizonyos korban a játszótéren, a homokozóban a nemi határoknak barátság tekintetében még nincs jelentősége. A közös játékban a lányok és fiúk között nemre való tekintet nélkül cserélnek gazdát a homokozóformák. Idővel és némi csapatátrendeződéssel mindez átalakul. A koedukált játszótéri homokozó helyét, felváltja a szeparált iskolaudvar. A lányok és a fiúk újabb közös érdeklődési pontja a kamaszos szerelemben érkezik el, amikor kölcsönösen rácsodálkozhatnak: az udvar másik felén lebzselő társaság egy másik nem képviselői csoportja. Felnőtt korban talán éppen ez a pont, ami mindig felülírja a nők és férfiak közötti barátság lehetőségét: a szemtelen érzelmek sokszor kéretlenül kopogtatnak az ajtókon. Lássuk be, ha valakit a jó barátunknak merünk nevezni, akkor vele együtt megneveztünk egy olyan személyt, aki jóban, rosszban mellettünk áll; akit ha kell, az éjjel közepén hívhatunk bátorításért; aki előtt nincsenek tabuk, mert neki őszintén elmondhatjuk örömünket és bánatunkat. Mi több! Valahol épp őt, a jó barátot jogosítjuk fel, ha szükséges, tartsa elénk a görbe tükröt is, tőle elfogadjuk az arcunkba vágott legfájóbb igazságokat is. Ha mindez igaz a jó barátra, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy nő és férfi között szerelem nélkül létrejöhessen egy igazi mély barátság. Létezhet-e vajon az a fagyos ráció, amely pusztán egy döntés révén elszeparálja a barátságot és ennek nyomán kialakuló vonzalmat egymástól? Nagyon megosztó a nők és a férfiak közötti barátságnak a kérdése, éppen ezért várom a kedves Olvasók tapasztalatait és meglátásait. Önök miként látják: létezhet barátság nő és férfi között?