Ahová a király is gyalog jár – Vécé történelem Szegeden

A kiállítás az ókortól indul: egy rekonstrukció segítségével bemutatja be a római Cloaca Maxima nevű nyilvános latrinákat, melyek egymás mellett elhelyezett kőülésekből álltak. A római polgárok a dolguk elvégeztével nem toalett papírt, hanem egy tengeri szivacsból készült kefét használtak, melyet használat után ecetes vízbe tettek egyfajta fertőtlenítési céllal.

Kiderül a tárlaton az is, hogy a mobil wc-k elődje a 18. században Franciaországban, a Napkirály udvarában jelent meg. Egy jezsuita szónok prédikációi annyira lehengerlőek voltak, hogy a közönség nem akart kimenni a toalettre sem, nehogy lemaradjanak valamiről. A legenda szerint ezért a hölgyek szószos tálakat vittek magukkal és az előadás alatt ezt használták folyó ügyeik elintézésére.

A kiállítás komoly szegedi anyag segítségével ismerteti a város csatornázásának, vízellátásának történetét. Szegeden a kezdetektől fogva a Tisza volt a fő vízvételi forrás: az élelmesebb lakosok belegázoltak taligáikkal a vízbe, telimerték edényeiket és szamárkordéra szerelt hordókból mérték a vizet a városban. Természetesen ez komoly higiéniai problémákat vont maga után, így egy idő után különböző módszerekkel próbálták átszűrni a folyóból nyert vizet.

A tárlaton a higiénia kapcsán megjelenik a kolera témaköre, különböző árnyékszékeket, ágytálakat, fürdőszoba-rekonstrukciókat is bemutatnak számos érdekes történet mellett. A 20. század második felének fürdőszoba trendjeit szemléltető termek pedig sokakat fognak majd nosztalgiázásra invitálni.

A kiállítás a Kiscelli Múzeum azonos című tárlatának szegedi adaptációja.

Sándor Judit képgalériája: