Egy 36 év előtti „vidám” nap: május elseje atomfelhőben

Az egykorvolt pártállami időkben járunk. 1986 áprilisának utolsó napja van, a kisiskolások legtöbbje a másnapi felvonulásra készül. Nekik még csupa izgalom ez a május elsejei csődület, a nagy menetelés, a hangszórókból áradó köszöntők, a zene, a harsogó indulók, a sokaság, zászlólengetés, a dísztribünön a mosolygó emberek, integetés feléjük a papírmasé-úttörőjelvénnyel meg a rudacskára tűzött békegalambrajzzal. Aztán amikor a fontos emberek látóteréből az iskolai menetszázad kikerül, a mellékutcába kanyarodva oszlásnak is indul, kezdődik az apa-anya keresés, ők is vonultak a kollégáikkal. Ha együtt már a család, irány a liget, a vidám majális. A felhőtlen ünneplés.

Felhőtlen? A csudát! Csak épp az alant lévők erről semmit sem tudnak: hogy a fölöttük kavargó szellő mérget hozott kelet felől. Az alant lévők tehát gondtalanul virslit esznek, Kőbányait isznak, az úttörőnyakkendőtől már megszabadult gyerekek Bambisüveget szorongatnak, sorukra várnak a céllövöldénél, meg a ringlispílnél, aztán hogy végre ők jöhetnek, huss, föl a levegőbe, ahol ki tudja, milyen levegőt szívnak magukba.

A hazai közvélemény ekkor még semmiről sem értesült. Pedig már ötödnapja volt, hogy Csernobilban fölrobbant a Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű 4-es reaktora, és bekövetkezett a nukleáris olvadás. A szovjet vezetők titkolták a katasztrófát. Svéd kutatók viszont rövid időn belül radioaktív felhőket észleltek. A katasztrófát követő délelőttön bizalmasan értesítették a külföldi társintézményeket. A Központi Fizikai Kutatóintézet néhány fiatal munkatársa ekkor nyakába vette a várost. Nagy kockázatot, akár állásvesztést, meghurcoltatást is vállalva utcai telefonfülkékből fővárosi és vidéki iskolákat hívtak. A nevelőket figyelmeztették: bár nem mondhatnak semmi közelebbit, de kutatóként jó okuk van azt kérni, hogy a gyerekeket ne engedjék a szabadba, s erre figyelmeztessék a szülőket is. A suttogó propaganda megindult. Két nap múlva a Magyar Rádió az esti hírműsorában a BBC jelentésére hivatkozva tudatta a tényeket. Ám másnap hajnalban a felső pártvezetés letiltott minden további híradást. Közölték, senkinek nincs félnivalója, bármit lehet enni, inni, és nem veszélyes a szabadban tartózkodni.

Így történhetett meg, hogy május elsején a félretájékoztatott emberek minden településen felvonultak, majálisoztak. Fölöttük pedig szálldosott a parányi nukleáris porral szennyezett levegő. Ez volt a pártállami idők „legemlékezetesebb” májusünnepe…