Bálint Sándorról nyílt kiállítás a Szegedi Dóm Látogatóközpontban

Bálint Sándor az eucharisztia tiszteletével kapcsolatos kutatásait és írásait bemutató kiállítás nyílt csütörtökön aSzegedi Dóm Látogatóközpontban.

SerfőzőLevente, aSzeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke a húsvétig látható tárlat megnyitóján elmondta, az érdeklődők megismerkedhetnek aszegedi néprajztudós életével, az eucharisztia tiszteletével, ennek tárgyi hagyatékával, valamint az eucharisztiáról szóló kutatásaival, írásaival.

Úgy fogalmazott, Bálint Sándor élete során mindvégig hűséges maradt hitéhez, egyházához, meg tudta tapasztalni a megtörtséget és a feltámadást is.

Emlékeztetett arra, hogy boldoggá avatása már közvetlenül halála után, az 1980-as években felmerült, a folyamat hivatalos egyházmegyei szakasza 2005-ben kezdődött el, az összegyűjtött anyag a Szentszékhez is eljutott, majd tavaly Ferenc pápa egy dekrétum formájában elismerte a hitvalló tudós hősi erényeit a hitben.

Az ereklye egyetlen leírása Laskai Osvát ferences szerzetes latin nyelvű prédikációs gyűjteményében maradt fenn. "És most a mi időnkben sok templomban is felmutatásra kerül olyan áldozat, amelyen vércseppek vannak: úgy mint Báta apátságban és Kassa városában, hasonlóképpenSzegedvárosában."

Bálint Sándor véleménye szerint a vérző ostya ereklyéje a ferences rend elsőszegedi templomához, az egykori gótikus, Szent Erzsébet nevét viselő vártemplomhoz tartozott.

A tudós írt a középkor végi úrnapi körmenetekről. Az Oltáriszentséget gyertyákkal, keresztekkel, képekkel, ereklyékkel kísérték. Aszegedi ereklye kultuszának kiemelt szerepét támasztja alá, hogy a városban Úrnapja ünnepét Szentvérnapnak volt szokás hívni.

Az Oltáriszentségnek, illetve az ostyának a népi vallásosságban is fontos szerepe van. Szokás volt karácsony böjtjén az ostyahordás, amikor a kántortanító vagy a harangozó iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött, ami része lett a karácsonyi vacsorának, illetve a böjti ebédnek. Az ostyából minden családtag kapott egyet, és az étkek elfogyasztása előtt bocsánatot kértek egymástól az előző évben elkövetett vétkeikért. A megbocsátás jele, hogy akitől bocsánatot kértek, az egy darabkát letört a másik ostyájából. A sort az apa kezdte, akit felesége követett, és a sorból a gyermekek sem maradtak ki. A bocsánatkérés kölcsönös volt, a gyermekek éppúgy megkövették szüleiket, mint apjuk vagy anyjuk őket.

Via: MTI