Kegyetlen, de feledhetetlen bosszúsztori a Belvárosi Moziban

Az Oldboy című 2003-as dél-koreai drámát többször is láttam már, így igazán megörültem amikor a nemrégiben újranyitott Belvárosi Mozi műsorra tűzte. Kaptam is az alkalmon, és a járvány kitörése óta először filmszínházba mentem. Az Oldboy egy kegyetlen, de a maga módján mégis felemelő, és feledhetetlen katarzist ígérő dráma 120 percben.

Magányt igényel

Nem voltak nagy illúzióim: gyanítottam, hogy kevesen érdeklődnek majd Chan-wook Park egyik legkiválóbb alkotásáért, ami egyébként 2004-ben elnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját, és Quentin Tarantino is elismerően beszélt róla – aki szereti Tarantino munkásságát, annak minden bizonnyal elnyeri tetszését az Oldboy. Mikor már elkönyveltem magamban, hogy a hétfői előadást egyedül fogom megtekinteni, két perccel a kezdés előtt betért egy fiatal hölgy és egy szerelmespár. Kupidó kegyeltjei biztosan eltévesztették a termet – gondoltam magamban, ugyanis az Oldboy tipikusan egy olyan dráma, amit egyedül érdemes megnézni. A film egyik legfőbb szentenciája így szól: „Aki nevet, azzal együtt nevet a világ. Aki sír, az egyedül sír.” Nevetés viszonylag kevés, sírás viszont annál több van a filmben.

A Belvárosi Moziban koreai nyelven, magyar felirattal vetítik az Oldboyt. Bármennyire is jó a magyar szinkron, eredetiben amellett, hogy megismerkedhetünk a koreai nyelv szépségével, erőteljesebb összehatást kapunk.

Tizenöt év karantén

A koronavírus-járvány miatti karantén után talán valamelyest könnyebben tudunk azonosulni Oh Dae-soo drámájával, akit a film elején bezárnak 15 évre egy szobába, ahol a televízión kívül nincs más kapcsolata a külvilággal. „A televízió óra és naptár, az iskolád, az otthonod, a templomod, a barátod és a szerelmed” – fogalmaz főhősünk, aki a fogság idején bosszút esküszik fogvatartója ellen, akiről sokáig nem is tudja, hogy kicsoda és miért zárta be.

Polipevés, foghúzás kalapáccsal

Meghökkentő jelenetekben nem szűkölködik az Oldboy: Dae-soo szabadulása után egy japán étterembe megy, ahol elfogyaszt egy élő polipot. Itt ismerkedik meg a fiatal és bájos Mi-doval, aki segítségére lesz ellenfele felkutatásában.

Útja során többek között lebilincselő, ázsiai videojátékokat idéző, oldalnézetes verekedésben, kalapáccsal történő foghúzásokban van része. Elszántságát jelzi, hogy a közelharc során kést döfnek a hátába, de szakadatlanul megy tovább. Jóllehet, az Oldboy tele van brutális képsorokkal, ugyanakkor olyan magával ragadó drámaisága van, ami kiemeli a közönséges thrillerek és bosszúfilmek világából, ráadásul a film zenéje páratlan hangulatot teremt. A letaglózó harci jelenet után Oh Dae-soo végül ráakad ellenlábasára, s habár rabsága idején jónéhány füzetet teleírt azok nevével, aki ellen valaha vétkezett, Lee Woo-jin nem szerepelt köztük, pedig élete és sorsa kérlelhetetlenül összefonódott ezzel a bosszúszomjas legénnyel.

Meghökkentő végjáték

Woo-jin alkut ajánl: ha Dae-soo öt nap alatt rájön, hogy miért zárta be, megöli magát, de ha nem, akkor végez ellenfele szerelmével, Mi-doval. Ekkor indul csak be igazán a cselekmény, de hogy mi vár hőseinkre, azt, aki még nem látta a filmet el se tudja képzelni. Annyit elárulhatok, feledhetetlen katarzisban lesz része a nézőnek. A végefőcím alatt a maroknyi közönség letaglózva bámult a vászonra, és próbálta feldolgozni, amit látott. Tény, az Oldboyt nehéz megemészteni, de mindenképp érdemes befogadni. Célszerű többször is megnézni, hogy teljesen átlássa és megértse az ember. Szerencsére erre van is lehetőségünk,

hiszen július 15-éig minden nap 20 órakor vetítik a Belvárosi Mozi Zsigmond Vilmos termében.