A dualizmus kora sikertörténet a magyar történelemben

Az idén negyvenedik alkalommal rendezték meg a Csongrád Megyei Levéltári Napokat, amelynek egyik helyszíne – hasonlóan, az 1978-as első eseményhez – Hódmezővásárhely. A kedden, az Emlékpontban tartott konferencia előadói a másfél évszázaddal ezelőtti kiegyezés témakörét járták körül.

"Fontos, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár megyei szervezete folyamatosan megrendezi szakmai napjait, hiszen az elmúlt negyven év magában foglalta a rendszerváltást és jelentősen megváltoztak a történeti kutatás szempontrendszerei, a rendezvény a szakmai elveknek és minőségi követelményeknek megfelelően valósul meg" – jelentette ki a keddi tanácskozás levezető tisztét betöltő

Miklós Péter

történész. A hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője hangsúlyozta: a másfél évszázaddal ezelőtti kiegyezés alapozta meg a polgári Magyarországot, ekkor alakultak ki a polgári szabadságjogok és a politikai pluralizmus, s bár a parlamentarizmus nem volt demokratikus, csak népképviseleti, de a polgári demokráciához vezető struktúrák e korban születtek meg. Magyarország gazdaságilag, politikailag és társadalmilag is modern állammá vált a könnyű-, majd a nehézipar térnyerésével, s bár az állami szuverenitás korlátozott volt, a monarchia az első világháborúval bekövetkezett megszűnésével és a trianoni békediktátummal olyan súlyos árat fizetett a függetlenségéért, amelyet azóta sem sikerült kompenzálni – tette hozzá az intézményvezető. Miklós Péter leszögezte: paradox módon a dualizmus kora sikertörténet a magyar államiság szempontjából is, mivel az állami függetlenség végül kudarcok története lett egészen a rendszerváltásig. "Valós és reális kompromisszum volt a kiegyezés" – értékelte Miklós Péter, hangsúlyozva, hogy a megegyezés nem erővel, hanem tárgyalások útján jött létre. "Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverését követően létrejött magyar emigráció szükségszerű következmény, hiszen az országot elhagyók a kivégzést, vagy a jelentős börtönbüntetést elkerülendő távoztak hazánkból" – mondta el előadásában

Pelyach István

, a Szegedi Tudományegyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszékének tudományos főmunkatársa. Kossuth és az emigrációban élők többsége szerint a szabadságharcot nem leverték, hanem elárulták és meg is nevezték

Görgeit

- aki ellentétben az aradi vértanúkkal életben maradhatott - és célul egy újabb szabadságharcot tűztek ki. A szabadságharc során a határvidékeken élő román, szerb és horvát nemzetiségek a magyarok ellen szálltak harcba, amely erősítette azt a törekvést, hogy számukra – a közös együttélés biztosításához - megfelelő szabadság- és nyelvi jogokat kell biztosítani a közigazgatásban és az oktatásban is, valamint a nyugati hatalmak felé világos koncepcióval kell előállni. A kiegyezés után az emigrációból a legtöbben hazatértek, kivéve azokat, akik az Újvilágban egzisztenciát alapítottak, vagy mint maga Kossuth, aki számára a függetlenség eszméje elvi kérdést jelentett. A dualizmus kori állam szervezetében a kisebbségek számára biztosított anyanyelvhasználat változásait vette sorra előadásában a Szegedi Tudományegyetem doktorjelöltje,

Csernus-Lukács Szilveszter

. Mint elmondta, a kistelepüléseken több esetben választották a helyhatóság által használ nyelvnek a nemzetiségek nyelvét, míg a nagyobb településeken és az országos közigazgatásban a magyar nyelv használata általános maradt. A kiegyezéshez vezető időszak szatirikus periodikáinak történetét

Tamás Ágnes

, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Történeti Tanszékének tudományos munkatársa mutatta be, hangsúlyozva, hogy Az Üstökös, a Ludas Matyi és a Borsszem Jankó című élclapok a politikai irányultságuknak megfelelő módon ábrázolták karikatúráikban és ironikus írásaikban a politikai folyamatokat, nem kímélve a közéleti szereplőket sem. A konferenciát záró előadásában a magyar gazdaság lehetőségeit vázolta az Osztrák-Magyar Monarchia kereteiben

Klement Judit

, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történeti Intézetének adjunktusa. A kiegyezést követően ötven évre előre rögzített módon a monarchia közös ügyként gyakorolta a kül-, a had- és a pénzügyek irányítását, míg tízévente újratárgyalva a közös érdekű ügyeket, így az államadósság megosztását, a fogyasztási adókat, a jegybank, a pénzrendszer és a vámszövetség kérdéseit. A dualizmus korszakának megítélését vizsgálva szerzett tapasztalatairól az előadó elmondta: az 1950-es években gyarmati, félgyarmati rendszerként értékelték a hazai gazdaságtörténeti munkákban a monarchia gazdaságának működését, később az ortodox marxista megítélést felváltotta az álláspont, amely szerint a magyar kapitalizálódás 1840-es években megindult folyamata ekkor teljesedhetett ki és az egykori agrár-országból agrár-ipari országgá vált Magyarország. Az előadó hangsúlyozta: a gazdasági átalakulás a társadalomban is változást hozott, eltűnt a rendi arisztokrácia, viszont megerősödött és professzionalizálódott a tisztviselői réteg. Az Csongrád Megyei Levéltári Napok sorozata szerdán Szentesen, a reformáció ötszázadik évfordulójához kötődő előadásokkal zárul.