Rácz László sosem unatkozik, bőven akad feladata a mindennapokban. Főállásában roma referensként dolgozik, a Szegedi Roma Tanodának, valamint a Szegedi Roma Nemzetiségi Önkormányzatnak is meghatározó alakja. Mindezek mellett tizenöt éve a Szegedi Pinceszínház társulatának tagja.
- A Szegedi Pinceszínház jelentős helyet foglal el az életében, valamint a színésszé válásában.
- Valóban a Pinceszínháznak köszönhetem a színészi életemet, a színészi múltamat, és bízom benne, hogy a színészi jövőmet is. Rengeteg dolgot tanultam ebben a színjátszó térben, továbbá a színház falai között megfordult vendégrendezők mindig nagy hatást gyakoroltak rám. A Pinceszínházi elindulásomnak köszönhetem, hogy a különböző televíziós sorozatok is felfigyeltek rám, és lehetőséget adtak, hogy a képernyőn keresztül is megmutathassam a játékomat. Elmondhatom, hogy én vagyok az a színész ma Magyarországon, aki nem panaszkodhat, hiszen egyik szerepet kapom a másik után. Egy évad során négy-öt szerepben is láthat a közönség, amivel maximálisan elégedett vagyok.
- Július 21-től láthatják a színház szerelmesei a XV. Szegedi Várjátékokon a Gyerekrablás a Palánk utcában című regény adaptációjában. Hogyan vélekedik a darabról?
- A próbafolyamatokat már június 13-án elkezdtük,
Janik László
rendező pedig nagyon feszes tempót diktált nekünk az elmúlt hetek során. A darabban gyerekekkel játszunk együtt, s ezért szükség volt a komolyabb irányításra, hogy összeszokjon a csapat. A hosszú próbafolyamat végéhez közeledve ki merem jelenteni, hogy a legtökéletesebb ifjúsági darabunk lesz a Gyerekrablás a Palánk utcában. Az előadás egy klasszikus történet adaptációja, amit Janik László dolgozott fel új köntösben, a zeneszerzésről pedig
Varga Bálint
gondoskodott. Jómagam az egyik kamionsofőr, Tóth Gáspár szerepét játszom, aki a jelenetek során bőséges humorral fogja ellátni a közönséget, tehát a jó hangulat garantált. Emellett feltűnök még egy kisebb szerepben is, amelyben szintén van egy a történet alakulását meghatározó jelenetem. A darabban nincsen énekes jelenetem, a többieknek annál inkább. A főpróbahéthez érkezvén tudtuk megfigyelni a többi színész jeleneteit, és mindegyiknek megvan a maga mondanivalója. A vicces jelenetek dalai is rendkívül mély tartalommal rendelkeznek.
- A színdarab komoly témákat is érint. Mit gondol, milyen reakciókat fog kiváltani a válás témája a gyermekekből?
- Janik László zseniális író, zseniális rendező és zseniális színész egy személyben. Kezdettől fogva színészi szemmel írja meg a darabokat, ezáltal színészként tudja megrendezni, és úgy is gondolkodik az előadásról. Ha egy darab ügyesen van megírva, akkor a gyerek és a felnőtt nézők egyaránt értik az előadásokat. A gyerekek élvezik az egyszerűségéért, a dallamosságáért és az ehetőségéért, a felnőttek viszont a mondatok mögé látnak. A nézők el szoktak érzékenyülni, és könnyek szöknek a szemekbe az előadások alatt, hiszen a mai világban sok a csonka család. Több jelenet hatására az ember önkéntelenül is elgondolkodik. Összességében elmondható, hogy a darab során mindent átél majd a néző: egy kis könny, egy kis mosoly és egy kis őrültség is lesz. A végére természetesen a könnyek örömkönnyekké alakulnak át.
- Tizenöt éve indult el a színjátszás rögös útján. Hogyan gondolkodik most a színészi pályájáról?
- Hódmezővásárhelyen születtem, de igazából szegedi színésznek tartom magam. Egy színésznél nagy lutri arra gondolni, hogy milyen tervei vannak a jövőben. Lehetséges, hogy most játszunk, utána viszont másfél évig nem lesz munkánk. Nem feltétlenül rajtunk áll ez a folyamat. Minden színésznek ajánlom, hogy tapasztaljon meg egy Pinceszínházhoz hasonló helyzetet, hiszen ott nem nyolc-tíz méterre van az első sor az előadóművésztől, csupán másfél méter a távolság. Minden mimika követhető, egy olyan agy- és testtornáról van szó, ami egy vizsgaszituációval is felér. Nem is olyan régen játszottunk egy darabot, a Házasságlevél című előadásunkat, ahol
Szilágyi Annamáriát
és
Pálfi Zoltánt
láthatták a főszerepben. A próbák profin lementek, azonban az előadáson még ők is megizzadtak. A szituáció nehézségét az adja, hogy az első sorban ülő néző légzését is folyamatosan hallja a színész, aki az előadás során le sem veszi a tekintetét az előadóművészről. Sokkal személyesebb közegről beszélhetünk, ahol egy pillanatra sem lankadhat a színművész figyelme.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.