Statiszta voltam az Ének az esőben musicalben - Molnár Máté

A hírportálunkra is rendszeresen publikáló Molnár Máté életében nem az Ének az esőben volt az első Dóm téri produkció, melyhez statisztaként csatlakozhatott. Két éve az Elfúja a szél kulisszái mögül osztotta meg velünk élményeit, ezúttal pedig a szegedi szabadtéri és az operettszínház szuperprodukciója kapcsán beszélgettünk vele.

Olvasóink már ismerhetik

Molnár Mátét

akár írásai, akár fotói nyomán, a fiatal szegedi srác ugyanis gyakran publikál a SZEGEDma.hu hírportálnak. Pontosan két éve, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok akkor újra műsorra vett musicalje, az Elfújta a szél kapcsán statiszta élményeiről mesélt nekünk, ezúttal pedig egy még nagyobb durranás, a várva várt Ének az esőben kulisszái mögé engedett bepillantást. Máté kérdésünkre azt mondta: az, hogy statisztaként (vagy ahogyan

Kerényi Miklós Gábor

, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője szólítja őket: "segédszínészként") ismét a Dóm téri csillagtetős színpadra állhatott, részben két évvel ezelőtti közreműködésének köszönhető. Szerényen csak annyit tett hozzá, olyan elfoglaltságot keresett a nyárra, amit szívesen csinálna, így esett hát a választás a szívének oly' kedves színházra, ahol ezúttal két produkcióban is szerepet kapott. Az Ének az esőben mellett ugyanis a továbbjátszott Shakespeare-darab, a Tévedések vígjátékához is csatlakozott.

"Július 27-én kezdtünk próbálni, akkor még a Nagyszínházban, ahol nagyon melegünk volt. Jó pár napot gyakoroltunk ott, majd kijöttünk a Dóm térre. Eleinte részpróbák voltak, vagyis ugráltunk a jelenetek között, majd ahogyan összeállt a produkció, úgy az utolsó héten naponta kétszer is végigjátszottuk az előadást." Megterhelő, de izgalmas munka áll mind a színészek, mind a "segédszínészek" mögött, hiszen összesen öt alkalommal állnak színpadra az Ének az esőben-nel. A szabadtéri játékok és a fővárosi operettszínház közös produkcióját

Harangozó Gyula

rendezte, a színpadi munkában társa és jobbkeze

Somogyi Szilárd

volt. Máté úgy gondolja, a rendezők között valóban partnerség működött: míg Somogyi Szilárd a dramaturgiára fókuszált, addig Harangozó Gyula a színpadi képre tudott nagyobb energiát fektetni. Így állt össze a filmszerű, mégis ízig-vérig színházi produkció, melyből természetesen nem hiányozhatott

Gene Kelly

kultikus tánca sem. "A többség talán azt hiszi, abban semmi különös nincs, hogy tömeget kell csinálnunk. De ez nem igaz, főleg azért, mert főként burlesque mozdulatokra épülnek a tömegjelenetek, ez pedig rendkívül nagy koncentrációt igényel. Nem mindegy, hogy melyik taktusnál, milyen pozíciót veszel fel. Ha nem figyelsz, akkor téged fog észrevenni a néző, mert még mindig integetsz, pedig már régen meg kellett volna állnod." Aki látta már az Ének az esőben-t tudja, milyen fontos feladat hárul a "tömegre", akik nem mások, mint jó kedélyű polgárok az utcajelenetekben, a gálaműsoron, vagy a filmforgatás alatt.

A színpadi mini társadalomban mindenféle ember képviselteti magát: fiatalok és idősek, amatőr és feltörekvő színészek és persze olyanok is, akik a színház szerelmeseként legalább egyszer szerették volna megtapasztalni az élményt, milyen érzés a Dóm téri óriásszínpadon állni. Máténak ez például ilyen: "jó érzés a színpadon állni, egészen olyan, mintha minden néző téged figyelne". Hozzátette, az sem mindegy, milyen társaság verődik össze a statisztákból, hiszen még a büfében töltött idő is meghatározhatja azt, valaki szeretné-e tovább folytatni a "segédszínészi" munkát vagy sem. Az Ének az esőben fesztivál-szereposztással debütált Szegeden, a műsorfüzetben olyan színészek bukkannak fel, mint

Gömöri András Máté, Kerényi Miklós Máté, Szinetár Dóra, Szabó P. Szilveszter, Szulák Andrea

vagy

Gálvölgyi János

- csak hogy néhányat soroljunk fel a teljesség igénye nélkül. "Sok barátom kérdezi, milyen velük egy darabban játszani, de amellett, hogy rendkívül megtisztelő, hogy velük állhatok egy színpadon, ezt munkaként éljük meg. Mindenki nagyon kedves, nyitott, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, ki kicsoda a színházi életben. Gálvölgyi János például két hete sétálgat előttem a színpadon, kezdek hozzászokni" - tette hozzá mosolyogva. És hogy mi lesz jövőre? "Mivel párhuzamosan külföldön és Budapesten is tanulok, így nem tudom, hogyan fog alakulni a jövő nyaram, egyelőre pedig a műsor sem ismert. Ha lesz olyan darab, és keresnek hozzám hasonló statisztát, akkor szívesen jövök. Bármikor."

Máté megosztott szerkesztőségünkkel néhány, a színfalak mögött készült fotót.