Nem csak zenéje miatt kísért sokáig A bolygó hollandi + FOTÓK

Ha sikerül túllendülni azon, A bolygó hollandi nem egy hajó fedélzetéről, hanem az űrből indul, jó kis Wagner-opera kerekedik belőle. Az biztos, hogy Paul Potts pizsamáját bármelyik űrhajózásról álmodozó kisfiú megirigyelné.

Szabó Máté

rendező a klasszikustól merőben eltérő végtelenben álmodta meg A bolygó hollandi történetét, mondhatni, szó szerint vette a címet, és a tenger helyett a világűrt választotta. Kicsit - na, jó, nagyon is - idegenül hat, ahogyan a 17. században játszódó operát egy űrsikló fedélzetén, szkafanderben meg Star Treck-jelmezben éneklik, de alapvetően, ha sikerül túllendülni ezeken a furcsaságokon, világossá válik: tök mindegy, hogy a sztratoszférán innen vagy azon túl játszódik-e a történet, ha ilyen tehetséges énekesekkel van tele a színpad. Még két apróság a futurisztikus környezettel kapcsolatban: hogy a csudába pillanthatta meg az űrből Daland a Norvégia partjain sorakozó házakat, és mi köze volt az erős déli szélnek ahhoz, hogy nem tudott időben landolni? De ugorjunk is tovább!

Rálik Szilvia

most is gyönyörűen énekelt, hangjában érezni a kettősséget, ami a hollandi iránti rajongásból, és az Eriknek tett szerelmi vallomásból fakad.

László Boldizsár

játékát ugyancsak méltán jutalmazták hízelgő lábdobogással, a tavalyi Álarcosbálban nyújtott alakítása után nem is volt kérdés, visszatér-e egy főbb szerep erejéig a szabadtéri színpadra.

Kálmándy Mihály

baritonja félelmetes hollandi, rettegett kapitány hírében áll, akit holtakból álló legénysége élén csak az hajt, hogy asszonnyal az oldalán végre megtörje az őt sújtó átkot.

Paul Potts

-nak nem jutott nagy vagy fontos szerep, Szabó Máté mégis ügyesen kiemelte a Kormányost, az első ének éppen neki jut. A közönség hálás is, hiszen ezúttal nem egy olyan sztár lépett a színpadra, akiből csak az integetés jutott ki nekik. Részvételét egyébként hatalmas tapssal jutalmazták.

Altorjay Tamás

norvég hajósként szintén nem okozott csalódást az operarajongóknak, ugyanakkor kár, hogy

Wiedermann Bernadettből

mint Senta dajkájából nem kaptunk többet. A díszlettervért

Khell Csörsz

felelt, s kétségtelenül látványosat álmodott a gigászi színpadra, még ha az elemeket nem is kellett különösképp mozgatni. A színpad átrendezésére egyszer sem került sor, néhol felbukkant egy búzatábla, a színpad jobb és bal oldalán kaptak helyet az űrhajók, míg a háttérben a Föld és a Hold váltakozott - jelezvén, éppen hol vagyunk térben. A kozmosz

Hajdufi Péter

látványtervező munkája. Az énekesek

Füzér Anni

jelmezeit viselték: Paul Potts pizsamáját bármelyik űrhajósnak készülő gyerkőc megirigyelné. Kálmándy fekete bőrkabátot kapott napszemüveggel, László Boldizsár pedig terepmintás vadászszerkót, cowboy kalappal. Nagy kár, hogy az utolsó sorokból nem lehetett jól látni, hogyan is néz ki a hollandi legénysége, mert a félelmetes tengerészek a második felvonásban fedték fel arcukat. Wagner zenéjét, ami nem mellesleg a szabadtéri játékok elmúlt 85 évében egyszer sem csendült fel a Dóm téren, a Szegedi Szimfonikus Zenekar biztosította. A gyönyörű hangzás sokáig kísért a fülben, még akkor is, ha Wagner alapvetően csak egy szűk operarajongó réteg kedvence. A karmester

Kesselyák Gergely

, aki 2005 és 2012 között a szabadtéri művészeti igazgatója volt.