Önanalízis Pataki Ferenccel, Dosztojevszkij nyomán

Az alkotók olyan előadást szerettek volna, ahol a történetmesélés a legfontosabb. Így esett a választás a Dosztojevszkij két kisregénye alapján született Pozsgai Zsolt-féle átiratra, aminek nyomán a nézők egy nyomorúságában vicces, mégis nagyon élő figurát ismerhetnek meg. Pataki Ferenccel és Barnák Lászlóval beszélgettünk.

Elvesz(t)ve - ezt a beszédes címet kapta

Pataki Ferenc

és

Barnák László

közös produkciója, melyben az alkotók egy 40 éves férfi belső vívódásait mutatják be kacagtató, mégis drámai mélységekben. A férfi, akit Pataki Ferenc alakít, monológjaival kérdez rá az ember alapvető értékeire, cselekedeteiben féltett gondolatai, frusztrációi nyilvánulnak meg, mindennapos, mégsem hétköznapi kellékek között. Minél többet beszél, annál inkább számvetésre készteti a nézőt, így teljesedik ki a monodráma bárki és mindenki történetévé. „Olyan darabot keresem, aminek gondolatai mögé egész emberként oda tudok állni. Azt mindenképpen fontos megemlítenem, hogy nem kifejezettem színházat szerettem volna, hanem egy olyan darabot, ahol tényleg a történetmesélés a legfontosabb. De ahhoz, hogy az ember elmondhassa a saját történetét, bele kell ásnia magát a világirodalomba.” Pataki Ferencnek egy álma vált valóra az Elvesz(t)ve című monodrámával, a színész évek óta kereste azt a darabot, amivel sajátjaként állhat közönség elé. A Dosztojevszkij-kisregények nyomán készült Pozsgai Zsolt-féle átirat annyira megtetszett a művésznek, hogy kétsége sem maradt afelől, ezt kell színpadra alkalmaznia. A rendezéshez barátját és kollégáját, Barnák Lászlót kérte fel, akivel örömmel vágtak a közös munkába.

"Hetek, hónapok munkája van a hátunk mögött, egy nagyon intenzív lelki és szakmai munkafolyamat végéhez közeledünk. Színpad nélküli játékként definiálhatjuk az előadást, tehát bármilyen üres térben előadható darabról van szó. Tulajdonképpen visszanyúlunk a színház ősi formájához, amihez picit szakrális módon közelítünk, hiszen a színész jelöli ki a saját terét és megteremti maga számára a színházat. Ha jobban belegondolunk, hétköznapjainkban ugyanezt tesszük határvonalakkal" - ezt már Barnák László rendező tette hozzá, aki szívszorító, ugyanakkor mulatságos előadást ígért a nézőknek. Pataki Ferenc szerint szerepe egy nyomorúságában vicces, humoros figuráé, aki maga sem tudja eldönteni, hogy ő tart-e jobban az emberektől vagy fordítva. "A legjobb kifejezés erre talán az, hogy nem kompatibilis a világgal. A kérdések, amik felmerülnek benne, bármikor, bárkiben felmerülhetnek." A darab rendezője pedig úgy gondolja: az abszurditásoktól és groteszk szituációktól sem mentes előadás útján nemcsak a nézők rekeszizmaira, hanem könnycsatornáira is hatni tudnak. Betegség, megalázottság, kapcsolat a nőkkel, az ember és a társadalom viszonya - mindezek a témák előkerülnek az intenzív 50 perces előadásban, többek között egy állati koponya, egy baba és egy sátor társaságában. A történet 21. századi, a téma örök: miért keresi az ember a káoszt, a rombolást? Az Elvesztve című monodrámát Pataki Ferenc színművész előadásában, Barnák László rendezésében május 11-én és 16-án, 20 órától láthatják a szegedi Hungi Vigadóban, az egykori Kass Szálló patinás halljában. Jegyeket kizárólag az előadás helyszínén lehet venni, további részletékért pedig érdemes a darab Facebook-oldalára kattintani,

ITT

.