Molnár János legújabb regénye a bűn és bűnhődés dilemmáját feszegeti

Egy istenhívő útépítő mérnök, aki a világ és az egyház ellentmondásaival viaskodik, miután egy baleset következtében megoldhatatlannak tűnő etikai válságba keveredik. Molnár János legújabb regényéről, a Most és mindörökké-ről a Millenniumi Kávéházban hallhattak részleteket az érdeklődők.

A vaskos, mintegy 600 oldalas kötetet jó kézbe venni, mert könnyen forgatható és fogyasztható. Egyszerű megállapításoknak tűnnek, mégis különösen fontosak annak tükrében, szereti-e, szeretni fogja e a közönség a napló formában megírt regényt.

Bene Zoltán

író, aki moderátorként működött közre a Szegedi Írók Társasága szerdai rendezvényén, rávilágított arra,

James Jones

az 1940-es évek Hawaii amerikai támaszpontján játszódó története magyar fordításban ugyanezt a címet viseli (eredeti cím: From Here to Eternity),

Molnár Jánosnak

azonban nem állt szándékában párhuzamot állítani a két mű között. "Gondolta a fene" - idézte a szerző

Arany János

szállóigéjét, miután beszélgetőpartnere felvetette a címbéli azonosságot. Kiderült, Molnár János csak az első nyomtatott példányok után döbbent rá, hogy a Most és mindörökké már "foglalt". Bár a cím Szentháromság dicsőítésének utolsó sorát idézi, az író mégsem az imádságra utal, sokkal inkább a bűn és bűnhődés alapkérdéseire.

A napló formában megírt történet személyes hangvételű, árad belőle az őszinteség, a főhős útépítő mérnök papírra vetett két és fél évét pedig a vallomástétel határozza meg. "Amikor elterveztem, nem tudtam, hogy napló formát fogok adni a regénynek" - mondta Molnár, majd úgy folytatta, idővel rádöbbent, így közvetíti leginkább azt, amit a történettel sugallni akar. Ha nagy vonalakban kellene összefoglalni a regényt, talán a következőképpen lehetne: a történt vélt vagy valós bűn elkövetésével indul és annak jogi lezárásával végződik. Az események középpontjában egy autóbaleset áll: "egy felelőtlenül közlekedő gyalogos eltereli a naplóíró (mint gépkocsivezető) figyelmét, s miközben őt kikerüli, éppen az átjárón elüt egy öregasszonyt, aki később meghal a kórházban" - írja

Szász László

. "A jelenkor trendje, hogy ki akarja irtani az emberi magatartásból a bűn és bűntudat kérdését" - hangsúlyozta Molnár, ami szerinte nem véletlen, hiszen a kereszténység jelenleg egy olyan krízisen esik át, ami nagyban meghatározza a jövő civilizációját. A realisztikus regény naplóbejegyzései külön-külön is megállják helyüket, ám a napi történésnek együtt lesz jelentősége. Mint egy szőnyeg - élt a hasonlattal Bene Zoltán -, aminek mintáit a főhős szegedi, debreceni, bukaresti élményei adják. Az útépítő mérnök korunk embere, aki ráébreszti az olvasót és - a szerző szándéka szerint - a jövő nemzedékét is a felelősségérzet fontosságára.